Kőszegnek várában nagy volt a forgatag,
„Ihol, ni, a török jön mindjárt!”- mondtanak.
Aprónép, felnőtt nép voltak nagy veszélyben,
Leltek segítségre Jurisics kezében.
S Szulejmán hadával nap múlva ott terem,
Paraszttal, katonával telt meg sok terem.
„Esküre emelem én mostan kezemet,
Esküszöm, s velem együtt ti ezt tegyétek!”
Szól Jurisics, s ezer kéz emelkedik fel,
Közöttük egy lyány, álruhában szökött el.
A kapitány lyánya ő, eztet tudni kell,
Kapitányé, s fiúk közt nevelkedett fel.
Szulejmán hadában nagy a vigadalom,
„Ostrommal nem telik el, csak egy-két napom”-
-Monda ezt sok jancsár, s lebecslik a várat,
Nem tudj’, hogy az ellen magára nem várat.
Besurran közibük Judit egy turbánban,
Hallgatja beszédök, s megjegyzi magában,
Hisz tud ő törökül, sokat taníttatták,
De szólni csak nem mer, nehogy azt’ elkapják!
Mikor az éj a kék bársonyba takará
A tábort, s kétfelé dűlnek a katonák,
Judit óvatosan őröket ledöfi,
Hangjok sincs, ám vérök a tőrje megőrzi.
Hazaérvén apját szobájában találja,
Ám nem megy bé hozzá, fél attól: meglátja
Ruhája mocskát, a vért, mellyet a török
Gyilkolás közben szerzett, és őtet örök
Időkre eltiltaná szabad járástul,
Szabadban járástul és íjászkodástul,
Emiatt pedig ő legszomorúbb lenne,
És saját magának vesztére is tenne.
Megbízott hát ezért egy jó magyar vitézt,
Mondja el apjának, kap tőle sok-sok pénzt.
A vitéz kérését teljesítette is,
Jurisics kapitányt értesítette is.
Így az egy- két napból huszonöt nap is lett,
Az ostrom alatt Judit megbetegedett.
Lázálmában beszélt össze-vissza mindent,
Az orvosok mondták: túl van a krízisen.
Mikor ébredt, a kapitány az egyezményt
Megkötötte már és ünnepelték a fényt,
Kongtak a harangok tizenegy órakor,
Örömködött mindenki a várban akkor.
Ám Judit csak aztat láthatta, hogy török
Zászló leng a romlott vár bástyái fölött,
Hallhatta a harangoknak mély bongását,
Azt hitte a holtaknak most ülik a torját.
Azt hitte Kőszegnek vára már elesett,
Így hát gyorsan egy ősi tőrt keresett,
És azzal a hittel szúrta azt magába,
Ha nem harcolt, ne maradjon ő hiába!
Szeged, 2009. május
Utolsó kommentek