Költögető

A NAGY VALÓSÁG-SHOW

Élt egy fiú, neve Dávid,
az a kérdés, mire vágyik?
Hát többek között egy versre,
amelyik őt jól elrejtse.

Vagy tán jobban megmutassa?
Sokféle a versek haszna.
Kedves fiú, barátságos,
lányok állítják, hogy sármos.

A kedvesség nem jó üzlet,
Dávidból is csúfot űznek.
De ha felnő, jön a móka,
lesz belőle űrpilóta.

Vagy felfedezi esetleg
a multiplex fényreflexet.
Hogy ez mi a csoda lenne?
Megtudjuk, ha felfedezte.

De ha már fel van fedezve,
az se lenne Dávid veszte:
bekerült jó idő óta
a legjobb valóság-showba.

Ha benn marad, lehet boldog,
akárhogy mennek a dolgok,
mind nagy sztár, ki itt felléphet:
a műsornak neve: ÉLET!

(A verset Lackfi János honlapjának Versgyár rovatából kölcsönöztem, mert nagyon tetszik, amit a versről és a valóságról, az életről mond - mindezt egy kisfiúnak címezve.)

Április 22-én csütörtökön 11 órakor Gyöngyösön, a Kálváriaparti Általános Iskola könyvtárában a mai magyar gyermekirodalomról tart előadást Dr. Lovász Andrea gyermekirodalom-kutató, az Élet és Irodalomban és a Bárka folyóiratban publikáló kritikus. A program a TÁMOP 3.2.4 "Összehangolt könyvtári szolgáltatásfejlesztés és az olvasáskultúra népszerűsítését támogató programsorozat Heves megyében..." keretében valósul meg.

Mindenkit, aki érintett a témában - könyvtárost, pedagógust, szülőt, olvasó diákot - szeretettel várunk!

Tudod!!!: El kell dönteni sok-sok szavazattal, melyik az elmúlt 10 év gyermekkönyvei közül a legnépszerűbb, a legjobb. A TE véleményedre is kíváncsiak. Nézd a listát és szavazz! Még könyvet is nyerhetsz, csak egy kattintás naponta. S ha több kedvenced van - mint ahogy nekem is - minden nap másikra szavazhatsz. Én így teszek igazságot a sok kedvenc között.

írta : Horváth Patrik , 12 éves

Kibújt a hóvirág,

elolvadt minden jégvirág.

A fő zöldellni kezdett,

ez egy szép s új kezdet.

Reggelente egy kis lyukon bekukkant valami,

mi lenne más , mint a nap sugarai.

Vidám madarak repkednek az égre,

csiripelnek, énekelnek, nagyon szépen.

írta: Urbán Lilla, 3.a

Egyszer volt egy kutyuska,
olyan, mint egy bolyhocska.
Úgy hívták hogy Macika,
gazdáját, hogy Lacika.

Sétáltatta Lacika
kiskutyáját pacniba.
Pacnis lett a ruhája,
Pacnis lett a kutyája.

Mentek búsan haza,
a ház hatalmas paca:
paca a tévé,
paca a wécé,
paca a telefon,
paca a weblapon.

Pacás a fűtő,
pacás a hűtő.
Pacás a függöny,
paca a fülön.
Pacás az ágy,
pacás a vágy.

Tintaárus árusít,
pacát, a városit!
Lacika a vezetője,
kutyuskája segítője.
A ház helyén a bolt,
a város neve: TINTABOLT.

Hallgasd meg a verset és nézd meg az illusztrációt az Egyszervolt.hu-n: http://egyszervolt.hu/vers/content/koltogeto-tintabolt.html

 (avagy: a "tündi-bündi nyelv" - mesterfokon)

Mint a meghívóból és a hosszú hallgatásból is kiviláglik, az elmúlt heteket a március 29-i Internet Fiestára való készülődéssel töltöttük.
A nap számunkra legfontosabb eseménye a Költögető találkozó és a versíró foglalkozás volt. Végre személyesen is találkozhattunk Lackfi Jánossal, aki néhány perc alatt vidámságával, közvetlenségével igazán baráti, oldott hangulatot teremtett. Így könnyen jöttek az ötletek: mi legyen a közös vers témája, hogyan folytassuk A tücsök és a hangya történetét, majd pedig milyen apróhirdetést adnának fel az állatok. Igazán sziporkáztak a résztvevők. És megszülettek a művek, melyeket - ha sikerül begyűjtenem a költögetőktől - itt is közzé szeretném tenni.

(Ez itt egy FELHÍVÁS: hozzátok vagy küldjétek el nekem a "Tücsök és a hangya" befejezését és az állatos apróhirdetéseket!) 

A versír-óra végén átadtuk ajándékunkat Lackfi Jánosnak: a költögető gyerekek egy-egy "emléklapot" írtak, rajzoltak magukról. Volt, aki kedvenc Lackfi-verse illusztrációját is elkészítette. Mindezt egy költögetős dossziéban összegyűjtve Mák Bernadett adta át a költőnek.

Emléklapok Lackfi Jánosnak

Ezzel még az események nem értek véget. Délután az Internet Fiesta díjátadó ünnepségére voltak hivatalosak a  "Szimat a neten" vetélkedő csapatai és a költögetők. Lackfi Jánostól minden jelenlévő versíró-palánta kapott egy-egy Lackfi-kötetet, "A részeg elefánt"-ot vagy a "Törpe és óriás között" címűt.

"Külsős" (nem kálváriaparti iskolás) tagjaink közül az egriek - nagy örömünkre - magyartanárukkal együtt el tudtak jönni. A szegedi és még távolabbi költögetőknek erre nem volt lehetőségük. Ők postán kapják meg a könyvjutalmukat.

Az ünnepség végén Lackfi János Skype-on videobeszélgetést folytatott az egri Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár igazgatójával Tőzsér Istvánné Géczi Andreával az internet "hasznáról és káráról".

(Majd jövök még videoklipekkel is, melyek az eseményen készültek.)

Olvasd el Lackfi János írását honlapján a találkozóról:

"Gyöngyös - szófaragás és Internet Fiesta"

írta: Urbán Lilla, 3.a

Volt egy fogkefe és egy fogkrém,
Mind a kettő igazi fogrém.
Miért fogrémek ők ketten?
Ezt mesélem el most nektek.

Aki nem szeret fogat mosni,
Annak a foga büdös zokni.
S annak a fogkrém
igazi fogrém.

Annak a fogkefe
Igazi fogrece.
Ezért fogrémek ők ketten,
Mert valaki tőlük igazán retten.

írta: Urbán Lilla, 3.a

Van egy háziállatom.
Ott lapul a válladon.
Ez az állat a hörcsög,
Néha rátörnek a görcsök.

Miért törnek rá a görcsök?
Kérdezzük meg a hörcsögöt!
- Azért törnek rám a görcsök,
mert szörcsögöm a málnaszörpöt.

Hallgasd meg a verset az Egyszervolt.hu-n: http://egyszervolt.hu/vers/content/koltogeto-horcsog.html

Keresd ki abból a 200 kötetből álló listából, amelyet a Csodaceruza folyóirat és az Egyszervolt.hu hozott létre az elmúlt tíz év szépirodalmi kiadványaiból.

Szavazz rá, és megnyerheted a könyvutalványok egyikét!
Szavazni az e-mail címed megadásával lehet, a könyv adatai alatt a kis rubrikában.
Fontos, hogy jól add meg az e-mail címet, mert a nyereménysorolás is az alapján történik.
Szavazni április 29-ig minden nap lehet, de egy nap csak egy könyvre!

Főnyeremény: 20 000 Ft-os könyvvásárlási utalvány.

További nyeremények: 4 darab 10 000 Ft-os könyvvásárlási utalvány
8 darab 5 000 Ft-os könyvvásárlási utalvány

Eredményhirdetés 2010. május 1-jén a VI. Gyermekirodalmi Fesztiválon.

írták: Harmatos hópehely, Koltay Zsuzsanna, Rózsakönny

 
Talpra kórus, hí’ a KÓTA!
Itt a kotta, vár a nóta.
Forte legyen, vagy piano?
Az a kérdés: ”Mi a jó?”.
Kórusunk karmesterére esküszünk,
Esküszünk,
Hogy csendben tovább nem leszünk!

Csendben voltunk mostanáig,
Némán éltek ősszopránink.
Kik csendesen éltek, haltak,
Hangzat nélkül nem nyughatnak.
Kórusunk karmesterére esküszünk,
Esküszünk,
Hogy csendben tovább nem leszünk!

Sehonnai akusztika,
Mi most, ha kell, hangzavarba’
Piano-t ad forte helyett,
Elvész zenénk mindemellett.
Kórusunk karmesterére esküszünk,
Esküszünk,
Hogy csendben tovább nem leszünk!

Hangosabb a csendnél a dal,
Jobban visszaveri a fal.
És mi mégis csendben ülünk?
Kotta kellene elébünk!
Kórusunk karmesterére esküszünk,
Esküszünk,
Hogy csendben tovább nem leszünk!

És a zene megint szép lesz,
Méltó régi, nagy nevéhez.
Mit elvettek az ostobák,
Visszaadják klasszicisták.
Kórusunk karmesterére esküszünk,
Esküszünk,
Hogy csendben tovább nem leszünk!

Hol táborink elvonulnak,
Szarvasiak leborulnak,
És zengő énekszó mellett
Éva nénit emlegetnek.
Kórusunk karmesterére esküszünk,
Esküszünk,
Hogy csendben tovább nem leszünk!

                                                               Szarvas, 2010. március 27.

 Kőszegnek várában nagy volt a forgatag,
„Ihol, ni, a török jön mindjárt!”- mondtanak.
Aprónép, felnőtt nép voltak nagy veszélyben,
Leltek segítségre Jurisics kezében.

S Szulejmán hadával nap múlva ott terem,
Paraszttal, katonával telt meg sok terem.
„Esküre emelem én mostan kezemet,
Esküszöm, s velem együtt ti ezt tegyétek!”

Szól Jurisics, s ezer kéz emelkedik fel,
Közöttük egy lyány, álruhában szökött el.
A kapitány lyánya ő, eztet tudni kell,
Kapitányé, s fiúk közt nevelkedett fel.

Szulejmán hadában nagy a vigadalom,
„Ostrommal nem telik el, csak egy-két napom”-
-Monda ezt sok jancsár, s lebecslik a várat,
Nem tudj’, hogy az ellen magára nem várat.

Besurran közibük Judit egy turbánban,
Hallgatja beszédök, s megjegyzi magában,
Hisz tud ő törökül, sokat taníttatták,
De szólni csak nem mer, nehogy azt’ elkapják!

Mikor az éj a kék bársonyba takará
A tábort, s kétfelé dűlnek a katonák,
Judit óvatosan őröket ledöfi,
Hangjok sincs, ám vérök a tőrje megőrzi.

Hazaérvén apját szobájában találja,
Ám nem megy bé hozzá, fél attól: meglátja
Ruhája mocskát, a vért, mellyet a török
Gyilkolás közben szerzett, és őtet örök

Időkre eltiltaná szabad járástul,
Szabadban járástul és íjászkodástul,
Emiatt pedig ő legszomorúbb lenne,
És saját magának vesztére is tenne.

Megbízott hát ezért egy jó magyar vitézt,
Mondja el apjának, kap tőle sok-sok pénzt.
A vitéz kérését teljesítette is,
Jurisics kapitányt értesítette is.

Így az egy- két napból huszonöt nap is lett,
Az ostrom alatt Judit megbetegedett.
Lázálmában beszélt össze-vissza mindent,
Az orvosok mondták: túl van a krízisen.

Mikor ébredt, a kapitány az egyezményt
Megkötötte már és ünnepelték a fényt,
Kongtak a harangok tizenegy órakor,
Örömködött mindenki a várban akkor.

Ám Judit csak aztat láthatta, hogy török
Zászló leng a romlott vár bástyái fölött,
Hallhatta a harangoknak mély bongását,
Azt hitte a holtaknak most ülik a torját.

Azt hitte Kőszegnek vára már elesett,
Így hát gyorsan egy ősi tőrt keresett,
És azzal a hittel szúrta azt magába,
Ha nem harcolt, ne maradjon ő hiába!

                                                                  Szeged, 2009. május

Magyar ember, magyar földön, magyarnak született,
Török szultán nem kell néki, saját király helyett.
Öt krónikás Kőszegre ment, csatát lejegyezni,
Két leány és három fiú, nehéz éltet élni.

Egyik úrhölgy, a nemes, jó Imola hercegnő.
Másik vadóc, Virág nevű, ki tollal, íjjal jő;
Harmadik a bátor szívű Gergő vitéz lenne;
Négyre Dániel kit az ég vitéznek teremte,

S végül a hű, hős legény, kit úgy hívnak, hogy Ámon.
Fiatalok voltak ők, az hiú ábrándot fon,
Aki azt gondolja, hogy vidáman telt az útjuk,
Versekkel fűtöttek ők be, meleget csak az nyújt.

Amíg mentek: kuporgattak, nem dúskáltak jóban,
Találkoztak, barátkoztak, együtt a sok rosszban.
Megérkeztek, hujjogatás nem fogadta őket,
Örültek, ha kaphattak a konyháról kis étket.

Aztán, mikor egy rossz napon megindult az ostrom,
Tintát vetett a papírra valamennyi tollnyom,
Végül aztán, valamiképp bevették a várat,
Elhalt Jurisics és mind a többi vitéztársak.

De ki maradt, írnok, apród, szakács és a kukta,
-krónikáját a krónikás tovább már nem írta,-
Hisz küzdött mind, valamennyi maradt még a gáton
Hősként szenvedtek ki mind, egy szóval sok ajkon:

„Nem!” Mondotta az mind, ki török ellen mene,
„Török járom nem szükséges, már csak az kellene!”
Elhalt az öt krónikás is, de a történelem
Dicsőn őrzi emléküket, míg ember még „terem”.

Szeged, 2009. május

Kedves Költögető Társunk!

Tisztelettel meghívunk

a gyöngyösi Kálváriaparti Általános Iskolába
2010. március 29-én 14.00 órára,
az Internet Fiesta alkalmával rendezett találkozóra.

Résztvevők: A „Szimat a neten” vetélkedő játékosai, tanáraik,
a Költögető blog tagjai, tanáraik.

Vendégünk: Lackfi János költő.

 

PROGRAM:

Irodalmi műsor
A Szimat a neten és a Költögető blog bemutatása
Jutalmak, díjak átadása
Élő videokapcsolat a Bródy Sándor Megyei Könyvtárral.

Gyere el Te is, várunk szeretettel!

 Ismerkedj meg a Szimat a neten blogjával, ahol éppen most készült el néhány kedvenc dilis állatunk portréja!

Takács Franciska, Sancta Maria Általános Iskola és Gimnázium, Eger

          /Babits Mihály: Messze…, messze…  versére/

Hatalmas völgy, sok dombbal,
Nemes szőlő, neves borban.
Szürkemarha, pulikutya,
És a szegedi paprika.

Fesztiválok, színházak,
Én a Váci utcán sétálok.
Szabó Gyula: népmese,
Kodály, Bartók: népzene.

Rubik Ernő: Rubik- kocka,
Egész világ tőle tudja.
Szentgyörgyi Albert  -  micsoda név!
C - vitamin : baci - rém.

Szent Margit - szűz csoda,
Szent László - dicső lovag.
És még mennyi-mennyi szent,
Idelent és odafent.

Fajcsák Flóra, 8.b, Sancta Maria Általános Iskola és Gimnázium, Eger

Napsütéses rónaságon
Gyaloglok a Hortobágyon.
Karikás ostor csitteg-csattog,
Juhászlegény billeg-ballag.

Gyulai kolbász, finom, csípős,
Makói hagyma jó, de erős.
Politikáról ne beszéljünk!
Inkább szarvasmarha mellé üljünk!
 

Melyik ország dicsekedhet
veled, költő Petőfi?
Ki nemzetéért adta vérét,
dicső hazafi.

A hazaszeretet felér
Magyarország szívével.
S mintha csak ő,
Csak ő szólna belőled.
 

Szeretlek én, Magyarország,
szeretlek én tégedet.
Remélem, benned még
kilencvenöt évet élhetek.

írta : Horváth Patrik , 12 éves , Szentgotthárdról

1552, mi jut erről a magyarnak az eszébe?

Az, hogy a török újabb hadjáratot indít a magyar földjére.

A legnagyobb végvárok tulajdonába vétele után,

Eger várára hajtanak  tán?

Őszbe öltözött a természet feje,

Dérré vált a harmat, hull a fák levele,

A  színes török sátrak beborítják a völgyet,

Egy katona nagyon szeret egy hölgyet.
 

A TELJES SZÖVEGET ITT OLVASHATOD

írta: Mák Bernadett, 3.a

Lány hintázik, elrepül.

Fehér pendely penderül.

Kéz, láb rúgkapál,

piros szíves szoknya száll.

Három névnap kiabál.

Nap föl-le száll.

Lány ül, hintázik meztelen.

Haj, ez a hinta szerelem!

írta: Tóth Melinda, 12 éves, Egerből

Három hinta felrepül,
három pendely penderül.
Szerelem ül szívemen,
piros szívem meztelen.

Kezem-lábam hintázik,
szerelemmel hárfázik.
Föl-le hajtom hintámat,
rúgkapáló szoknyámat.

írta: Bóta Blanka 14 éves, Sancta Maria Ált. Iskola és Gimnázium, Eger

Csak egy pillanat,
S továbbröppen,
De megmaradt
Az emlékedben.

Csak egy pillanat,
Ami megpecsétel,
Apró villanás,
Piciny szeretettel.

A vörös alkonyat,
Mi csalogatja az éjt,
Csak egy pillanat,
S már sejti a veszélyt.

Sejti, hogy nem marad,
S el fog tűnni,
Hisz ő egy pillanat,
Mi meg fog szűnni.

 írta: Harmatos hópehely, 13 éves, Szegedről

költögette, mondogatta: Begyik Marcell, 5 éves

A nagy házakban csöndesség van
A lámpák le vannak kapcsolva
De mi ez a ricsaj, senki sem tudja
De mi ez a ricsaj, senki sem tudja

Az autók állva mennek a fák körül
A fák meg állva beszélgetnek egymással
De mi ez a ricsaj, senki sem tudja
De mi ez a ricsaj, senki sem tudja

A favágó most vágja ki az öröm fáját
A gyerekek sírva mondják apukájuknak
hogy milyen volt a régi öröm fája
De mi ez a ricsaj, senki sem tudja
De mi ez a ricsaj, senki sem tudja

Kint a tó... egymás mellett
egy pályát átugratna ha tudna
De mi ez a ricsaj, senki sem tudja
De mi ez a ricsaj, senki sem tudja

A szülők megmondják testvérüknek
semmilyen autó nem menne
mi történik a kocsikkal
De mi ez a ricsaj, senki sem tudja
De mi ez a ricsaj, senki sem tudja

A krémek begyógyítják a sebeket
a nagy sebek meg elváltoznak
és világgá mennek a vérek.
De mi ez a ricsaj, senki sem tudja
De mi ez a ricsaj, senki sem tudja

 írta: Rózsakönny, 13 éves

 írta: "Rózsakönny"

Elrepül a fehér hó,

Ahogy föl-le rúgja

Hintán ülő kismanó,

Piros ruha rajta.

Meztelen nap az égen,

Kiabál a lányka,

Mivelhogy a kezén ül

Egy pendelynek lába

Hintázik az ő szíve,

Mert elé penderült

A szerelemnek színe:

Mindenhol piros köd.

Rúgkapál a kismanó,

S arra száll a haja,

Amerre a kismadár

Hár’szor fakad dalra.