Költögető

Weöres Sándor: A LEVES KÉSZÜL

Kutyateszi Bálint,
Csókaviszi Benedek,
Kocsihasu Péter,
Csukaszemü Pál
megeszi a szöcskét,
fapapucsot, egeret,
de ha leves készül,
mindnek hasa fáj.

forrás: Weöres Sándor: Ha a világ rigó lenne. Bp., Móra K., 1981. 
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/weores/haavilag.hun

Czink Gyurka: VERS

Gyergyószentmiklósi versfaragó ismerőseink magyartanáruk, Máthé Gyöngyi segítségével újabb parádés alkotásokkal ajándékoztak meg bennünket. Most a Weöres Sándor verseire írt átköltéseiket olvashatjátok. Hamarosan jelentkezünk a Varró Dániel nyomán írt sms-verseikkel is.

Balázs Helga: A TÜNDÉR

Bóbita, Bóbita táncol,
Körben az angyalok ülnek,
Béka-hadak fuvoláznak,
Sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita, Bóbita fázik,
Elbújik kis üregében,
Pók néni jól betakarja,
És megmelengeti szépen.

Bóbita, Bóbita rajzol,
lerajzolja az erdőt,
Fát, füvet, gombát készít,
Az égre napot, s két felhőt.

Bóbita, Bóbita álmos,
Elpihen őszi levélen,
Két csiga őrzi az álmát,
Szunnyad az ág sűrűjében.

Barabás Gergő: KIS PEJLOVAM

Kint a réten
vágtat a kis pejlovam,
csattog a kis pejlovam
patája.

Szélben lengő
sörénye ide-oda
lobog a kis pejlovam
nyakában.

Hogyha az ég rá
esőt ereszt,
fűvé válik,
s nőni kezd.

Kint a réten
vágtat a kis pejlovam,
csattog a kis pejlovam
patája.

Páll Klementina: Ó HA CSENGŐ VOLNÉK

Ó ha csengő volnék,
Mindig szólnék,
Minden kilenc percben,
Kicsengetnék,
Minden diák,
Kimenne szünetre,
A csengő meg tíz percet,
Pihenne.

Ó ha hangya volnék,
Mindig félnék,
Nehogy egy nagy lábú,
Reám lépjék,
Hangyabolyom védem,
Mint a házam,
Nehogy egy rossz gyermek,
Megrongálja.

Bartók Boglárka: TÁNCNÓTA

Van-e kutya eladó,
Házam udvarára jó.
Télen-nyáron ugató,
Jó barátnak ő való.
Nincsen kutya eladó,
Csak egy cica kapható,
Ő is jó lesz, meglátod,
Cica lesz a barátod.

Van-e mérleg eladó,
Pontos kilót mutató,
Ide-oda táncoló,
A zsebben is hordható.
Nincs már mérleg eladó,
Csak egy centis kapható,
Nem méti a súlyodat,
Kikacag, ha kicsi vagy.

Sándor Kriszta: TÚL, TÚL, MESSZE TÚL

Túl, túl messze túl,
mi van a tengeren messze túl?
Hej, a tengeren messze túl
Sellők országa csodásan virul.

Túl, túl messze túl,
mi van a sellőkön messze túl?
Hej, a sellőkön messze túl
Egy gyönyörű sziget látható ott.

Túl, túl messze túl, 
mi van a szigeten messze túl?
Hej, a szigeten messze túl
Egy titkos barlang rejtőzik ott.

Vass Tibor: ABLAK A VILÁGRA

Apa gépén megnéztem valami olyat,
amit nem lett volna szabad megnéznem,

internetezni kéredzkedtem oda,
játszottam is,
de azt megúntam,
elkezdtem kutakodni apa gépében,

és olyat láttam,
amit azelőtt nem,
és nem is akarok még sokáig.

Apa épp bejött a szobába,
kérdezte, mit csinálok,
észlelte, hogy villámgyorsan éppen
bezárok egy ablakot,
nem szobaablakról van szó,
füllentettem,
hogy a Gyűrűk ura ablakot zártam be,
de apa rájött,
mert látta, hogy zavarban vagyok,
egészen más ablakra nyitottam világot.

El kellett mondanom az igazat,
nem kaptam büntetést,
amiért kutakodtam,
de elbeszélgettünk, és végig zavarban voltam,
ami majdnem felért egy kikapással,

s az meg már egészen vicces volt,
hogy azzal zártuk az ablakot,
hamarosan kapok egy életkori sajátosságaimnak
megfelelő könyvet a szaporodásról.
Életkori sajátosság,
még ilyen hülye kifejezést,
mindig tanul az ember valamit.

 forrás: Aranysityak. Szerkesztette: Lackfi János. Bp., Csodaceruza K., 2010.

Varró Dániel: MASZAT-DAL

Minek a törlőkendők meg a kefék?
Maszatosan az ember eleve szép.
Megmondom én a színpiszkos igazat,
Szeretem, ha az arcom csupa maszat,
Szeretem, ha az arcom csupa maszat.

Ha pocsolyát látok az utcakövén,
Ó, belelépek vígan, de bele én.
És aztán tripp-trapp, tripp-trapp, trapp-tiri-trapp,
Otthagyom én a piszkos lábnyomomat,
Széthagyom én a szutykos lábnyomomat.

Fönn az ég olyan szép koszoskék,
Nyílnak a réten a büdöskék,
S a zöld lombba a szél beletúr,
Olyan szép maszatos minden
A Maszat-hegyen innen
És túl.

forrás: Aranysityak. Szerkesztette: Lackfi János. Bp., Csodaceruza K., 2010.

Erdős Virág: DAL AZ EGYEDÜLLÉT ELŐNYEIRŐL

Nincs annál klasszabb, mint egyedül lenni:
tiéd a pálya és nem szól rád senki.
Ha untat a cécó, még zoknit se húzol,
csak ugrálsz az ágyon és nagyokat púzol.

Túl korán felkelni
nem érdemes,
pláne, hogy ebédre
úgysincs leves,

se tejfölös tokány,
se grillezett gomba,
csak lekváros linzer meg
gesztenyebomba.

Ó, nincs annál klasszabb, mint egyedül lenni:
tiéd a pálya és nem szól rád senki.
Ha untat a cécó, még zoknit se húzol,
csak ugrálsz az ágyon és nagyokat púzol.

Betelt a füzeted?
Ne legyél kajla!
fogd meg a cerkád és
firkálj a falra!

Kíváncsi lettél?
Hát várd ki a végét!
Nem mondta senki, hogy
nem nézhetsz tévét!

Jaj, nincs annál klasszabb, mint egyedül lenni:
tiéd a pálya és nem szól rád senki.
Ha untat a cécó, még zoknit se húzol,
csak ugrálsz az ágyon és nagyokat púzol.

forrás: Aranysityak. Szerkesztette: Lackfi János. Bp., Csodaceruza K., 2010.

Vass Tibor: CIM-CIM

Nincs házim környiből,
cimbora,
de nem azt mondom, hogy nem adtak,
hanem hogy nem csináltam meg,
kétszer egymás után elmaradt.

Apa elkérte az Üzenőmet,
cimbora,
amibe a feketéket írták,
jól lebaltázott,
amiért nem csináltam meg a házikat,
meg amiért nem mondtam magamtól,
duplán kaptam mindenért.

Jól elbaltáztam,
cimbora,
mérgében bejött a szobámba
és pakoltunk,
pakolni kellett rengeteget,
és hallgatni közben a fejmosást,
mert az nem állt meg olyan egyszerűen,
mint a Stefi mamától kapott órám,
mikor nem húztam fel,

apa felhúzta magát,
és csak pakolt és csak mondta és mondta,
még ennyi baltát senki se látott egy szobában.

Végül rend lett,
cimbora,
vagy inkább csak olyasvalami,
ami hasonlíthat rendhez,
lesz hol csinálnom a házikat,
vidám lesz itt minden, cimbora,
csupa környezetbarát.

forrás: Aranysityak. Szerkesztette: Lackfi János. Bp., Csodaceruza K., 2010.

Békés Márta: SORAKOZÓ

– Mi voltunk az elsők!
(ha nem lököm, fellök)
– Nem is igaz, már itt
álltam!
– De nincs párod, jaj, az állam!
– Nem engedünk, menjél hátra!

Gyere Dani, vágjuk hátba!
– Tégeteket megmondalak!
– Árulkodós,
szenya alak!
– Azért is így hagyom magam:
Jaj, a hátam! Jaj, a hasam!

– Itt az innim, neked adom!
Itt a csipszem, vegyél, finom!
Leszek
párod, tudod mit,
küldjük hátra a Danit!

forrás: Egyszervolt.hu/Vers
 Aranysityak. Szerkesztette: Lackfi János. Bp., Csodaceruza K., 2010.

Lackfi János: KAPJÁTOK EL TÜDŐ GYUSZIT!

Tudom, a Tüdő Gyuszi elég hülye név,
de a szüleim tehetnek róla,
lehettem volna Tüdő Karcsi vagy
Tüdő Laci, senkit se érdekelne.
Így persze rögtön mindenkinek támad
valami vicces gondolata, hogy ennyiből
lehetnék Vese Görcs vagy Epe Kő is,
mindkettő igen szép ősmagyar név,
aztán röhögnek, mintha ők találták
volna föl a spanyolviaszt,
és én is mosolygok,
mert százhuszonhatszor hallottam már,
és ennyiért lefejelni valakit
mégiscsak túlzás. Kábé
ugyanannyira tehetek
a szüleim hülyeségéről,
amennyire ők az enyémről,
és ha például Kisújszálláson
születtem volna, most mindenki
a kisújját röptetné előttem,
ha Kerepestarcsán, akkor meg
mondanák, hogy tarcsam erősen,
vigyázzak, be ne eresszem,
ha meg Veszprémben,
akkor, hogy igazam van,
vesszen minden prém meg szőr,
és így tovább.
És az osztálytársaim is
marha szellemesnek hiszik
magukat, amikor fogócskázás közben
azt kiabálják, "Kapjátok el Tüdő Gyuszit!"
és én azt kívánom, bár kapnák el egyszer
tényleg, és hörögve,
vérhabos szájjal,
mint egy kidőlt versenyló,
na mi lesz, kapjatok már el,
kapjátok már el,
nem igaz, hogy mind
ilyen bénák vagytok!

 forrás: Lackfi János: Kapjátok el Tüdő Gyuszit. Bp., Móra K., 2013.

László Noémi: A KÉMIATANÁRNŐ KÉSZ
tragédia. Nélküle elviselhetőbb
lenne a kémia. Folyton azzal
foglalkozik: mikor hova nézek.
Nem töltik ki az idejét az ionos és
kovalens kötések. Engem saját
kötésem eléggé leköt, a pad alatt.
A tanárnő dühös, a leckével ma
sem haladt, pedig mindenki
békén hagyta.

De nem bírt koncentrálni, mert
Balázs rádőlt a padra, András evett,
Tünde a matek házit írta, Jutka
beszélgetett, Imola rajzolt, Zoli
úgy röhögött, hogy alig bírta;
a tanárnő kitört, vörösen,
tajtékozva hagyta el a termet,
és Csillának, a legjobb kémiásnak
meg sem köszönte a szíves
figyelmet.

forrás: László Noémi: Feketeleves. Kolozsvár, Erdélyi Híradó K., 
Bp., Ráció K. 2010.

László Noémi: EGYESEK TANULNAK,
elkészítik a leckét. Térképet rajzolnak.
Megfigyelik a fecskék cikcakkos
repülését; de nekem üres a fejem, kong,
és rajta mindenki átlát. Micsoda meglepetés:
mára sem magoltam be a szorzótáblát!

Hogyan csinálom, hogy újra és újra késem?
Túl vagyunk már a harmincharmadik
figyelmeztetésen! A zsebemben pedig
mit tudok tartani? Majd leszakad, de
radírgumim, az nincs. Vonalzóm,
hegyezőm se.

A katona sem megy kard nélkül
a csatamezőre. Viszont a padom
csatamező a javából. Nem ide írunk,
ha nem tudtam volna, hanem füzetbe.

Írjam csak ügyesen:
Hétszer nyolc ötvenhat.
Százszor.

forrás: László Noémi: Feketeleves. Kolozsvár, Erdélyi Híradó K., 
Bp., Ráció K. 2010.

Lackfi János: VÉR

Szünetben, a lépcsőn
mindig nagy a tülekedés,
mert sokan igyekeznek lefelé,
és egymásnak ütköznek,
és lökdösődnek és ordibálnak,
és ilyenkor mindig rálép valaki
a másik lábára,
és belekönyököl valaki
a másik oldalába,
vagy véletlenül belebokszol
a hasába,
vagy véletlen lekever neki
egy pofont.
Én a múltkor véletlenül
orrba öklöztem egy kis taknyost,
hátrafordultam,
és egyszerűen orrba vágtam,
mint a filmekben,
de amikor elesett,
és az orrából valami piros szalag
tekeredett a földre,
akkor megijedtem,
nem hittem, hogy a vér ennyire
ki akar szabadulni az emberekből.
Elszaladtam, és hívtam a takarító nénit,
hogy valaki véletlenül elesett, és véres a kő,
és amíg mosták fel a követ és a srácot,
ott álltam egy kicsit távolabb,
és éreztem,
hogy dübörög bennem a vér,
hogy ki akar szabadulni.

forrás: Lackfi János: Kapjátok el Tüdő Gyuszit. Bp., Móra K., 2013.

"Most már mit csináljunk avval a sok pofonttal..?!"

forrás: https://www.youtube.com/user/szitakotolap/videos

Fecske Csaba: FÉLREÉRTÉS

és akkor azt mondta ő
hogy azt mondtam én
de megmondtam én
hogy ő mondta csak
hogy én mondtam
és visszaütöttem
erre ő azt mondta
hogy azt hitte
hogy azt mondtam
mert azt mondták
de már késő volt
most már micsináljunk
avval a sok pofonttal
meg nyaklevessel

forrás: Hol voltam

László Noémi: VANNAK ÜNNEPLŐ RUHÁK

Azok szerintük szépek, mert azokban
egészen ember-formám van. Megesz
bennük a méreg, mert nem szabad
szaladni, kúszni, mászni.

Ha elesel, fiam, ezt nem lehet csak úgy
kirázni. Uralkodj magadon, nem leszel
rosszul tőle. Falhoz ne dörgölőzz, nem
telik lépten-nyomon új ünneplőre.

Hiába mondom: nem kell
lakkcipő, gallér, selyem, bársony,
hogy évnyitó-évzáró díszünnepségen
az egész rokonság szem-szájat tátson rám.

Egyszer az összes nagybecsű rongyot
kihajítom. Ünnepeljenek benne a kóbor
kutyák; a halászok a Garibaldi hídon.

forrás: László Noémi: Feketeleves. Kolozsvár, Erdélyi Híradó K., 
Bp., Ráció K. 2010.
illusztráció: Keszeg Ágnes

László Noémi: AMIKOR MAMA MEGHALT,
szépen sütött a nap a monostori
temetőben, és a húgommal azon
versenyeztünk: ki ér a domb
aljába hamarabb.

A ravatalozóban csukott
koporsó állt, mert anyu nem akarta,
hogy szegény mamát koporsóban
lássuk. Pirulákat is hiába szedett,
nem volt már hatásuk.

Az utolsó előtti napon láttam;
a szeme nyitva volt, de ő nem 
látott engem. Ijedt volt, sápadt,
és nagyon sovány, és nem tudtam:
mit kell tennem. 

forrás: László Noémi: Feketeleves. Kolozsvár, Erdélyi Híradó K., 
Bp., Ráció K. 2010.

László Noémi: A MI SZOBÁNK
egy közönséges káosz. Jobban hasonlít
szeméttelephez, mint gyerekszobához.
ketten lakunk benne, a renddel
mindig egyiken a sor.

Ez működött egy ideig, aztán elveszítettük
a fonalat valahol. Nem bírunk megegyezni:
ki a következő. Apa szerint nem is szoba,
hanem mohácsi csatamező.

Mert ki látott zoknit az asztalon,
tányért az ágy alatt, papírt, ceruzát
szétszórva az ágyon.

Azonnal szüntessük meg a felfordulást,
ha nem akarjuk, hogy mint Krisztus
a vargát, jól megrázzon.

Mi csak verekszünk, húzzuk egymás
haját, nem értjük: hogy jutottunk bajba.
Legjobb volna, ha anya vagy apa
titokban rendet rakna. 

 forrás: László Noémi: Feketeleves. Kolozsvár, Erdélyi Híradó K., 

Bp., Ráció K. 2010.

Kiss Ottó: MAI ROSSZCSELEKEDETEK

Egy:
kilögyböltem a levest
az asztalterítőre.

Kettő:
összefirkáltam a piros filccel,
hogy ne látsszon.


MAI JÓCSELEKEDETEK

Egy:
segítettem anyának
összehajtogatni a ruhákat a mosáshoz.

Kettő:
segítettem anyának
új terítőt választani a boltban,
mert a régiből nem jön ki a piros filc.

forrás: Kiss Ottó: A nagypapa távcsöve. Bp., Móra K., 2009.

Nagy Bandó András: NE CSINÁLD, SEBESTYÉN!

Ne pityizálj, Sebestyén,
béka nő a gyomrodban!
Ne játsz tűzzel, Sebestyén
bepisilsz majd álmodban
Ne szólj semmit, Sebestyén,
nem fog fájni a fejed!
Ne sírdogálj, Sebestyén,
mert a néni kinevet!
Ne durcáskodj, Sebestyén,
ráncos lesz a homlokod!
Ne adj puszit, Sebestyén,
mert a náthám elkapod!
Ne lépj fűre, Sebestyén,
mert a lábad letörik!
Ne mássz fára, Sebestyén,
mert a nyakad kitörik!
Ne itt focizz, Sebestyén,
kitöröd az ablakot!
Ne állj székre, Sebestyén,
mert a fogad itt hagyod!
Ne mosogass, Sebestyén,
mindent összemaszatolsz!
Ne rohangálj, Sebestyén,
jobb, ha épp csak araszolsz!
Ne lépj bele, Sebestyén,
csupa sár lesz a ruhád!
Mért szaladsz el, Sebestyén?
Én vagyok az anyukád!

Hányszor kérjelek az égre?
Menj fürödni, lódulj végre!
Mást sem tudsz, csak fogadkozni,
Indulj végre fogat mosni.
Sosem fáradsz, folyton ugrálsz.
Hallgass már el, kis mitugrász!
Ebből sem lesz alvás máma,
hogy mész holnap iskolába?

Jár a szád, csak kerepelget,
esküszöm elfenekellek.
Elég volt a rizsa mára!
Öltözz már át pizsamára!

Tóth Szonja Kiara: ŐSSZEL

Ősszel
levelek szállnak a széllel,
Ősszel
színekben fürdhetsz, csak nézz fel.
Ősszel
teát iszom sok mézzel,
Ősszel
várom a telet ezerrel.
Ősszel
barátok köszönnek CSÜSSZel,
Ősszel
nevetni kell teli szívvel.
Ősszel
elő egy csupor reménnyel,
Ősszel
ha jő a bánat, így űzd el!

a kollázst Nagy Dóra 3.osztályos festette

Kukorelly Endre: LEÜLÖKA

Leülök, akkor keljek föl, na persze.
Miért mindig olyankor.
És menjek odébb, mert miért mindig gólnál csinálom ezt, de mit?
Kupaszerda, a a a a, már ismerjük, hude uncsi!
Vagy ha nem eszem, egyek, lábatlankodok,
ne lábatlankodjak.
És ha nem válaszolok, válaszoljak,
és ha nem fekszek le, akkor feküdjek le,
vagy keljek föl, és főleg ne sipákoljak annyira,
és, édes Istenem, menjek már odébb, rendbe’ van.
Be lesz fejezve, okés,
nem fogok rendetlenkedni,
nem fogok haldokolni az unalomtól,
fetrengeni unalmamban,
nem vágom kupán a Samut,
nem turkálok az orromban könyékig,
nem lefetyelek,
nem illegek folyvást tükör előtt és főleg.
És nem böfögök.
Nem is böfögtem.
Egyszer se böfögtem!

forrás: Kukorelly Endre: Samunadrág. Pozsony, Kalligram K., 2009.

Kukorelly Endre: VANAMIT

Van, amit lehet és van, amit nem lehet.
Beütöttem pölö a térdemet
vagy a karom,
ez lehetséges, csak fájdalom,
szabad, viszont butaság,
bárki beütheti magát,
meg van engedve,
már ha jön hozzá kedve,
és most lesz felsorolva, ami tilos:
Tilos összes rúzst elhasználni, fölösleges és drága.
Mulatság. Tilos kutyát hazahozni utcáról,
főzelékféléket félig otthagyni, homokot hajigálni.
És kaviccsal. És folyton moziba akarni menni.
Teljesen fölöslegesen sikoltozni,
mint a hülyegyerek, sikítni tilos.
Tisztára mint az eszeveszettek.
Mint akinek elmentek otthonról.
Kérdezés nélkül elmenni otthonról a legnagyobb tilos.
Boltba fáradjak le egyedül tejfölért legyek szíves
ellen tiltakozni.
Kényeskedés, délutáni alvásmegtagadás, nem értem, miért.
Nehéz az élet, noha kényelmes.
Valamit kérdeznek, és azt meg se hallani.
Feladat, felelés, feladás.
Haladás.

forrás: Kukorelly Endre: Samunadrág. Pozsony, Kalligram K., 2009.

Lackfi János: ŐSSZEL

Ősszel
találkozhatsz egy őzzel,
Ősszel
éldegélünk félgőzzel,
Ősszel
már túl hideg a Gösser,
Ősszel
életünk sok bús közhely,
Ősszel
pulcsi kell puha szösszel,
Ősszel
reméltem, látlak egyszer,
Ősszel
beérném kósza KÖSSZel,
Ősszel
esőben várlak, Eszter,
Ősszel
ázom, és sose jössz el!

forrás: Indiáner/Új Forrás

Próbáljunk meg vidám dolgokat is csokorba gyűjteni az ősszel kapcsolatban! 
Remélem, lesz valaki aki elküldi a vidám verziót! Őszi mélabú ellen nagyon kellene...

Turbuly Lilla: KÉT PICI PIÓCA

Állítólag kutya nem való a negyedikre,
mert napközben rossz neki egyedül,
és cica sem való a negyedikre,
mert minden csupa macskaszőr lesz tőle,
ráadásul tépi a függönyt.
Papagájról és kanáriról ne is beszéljünk,
úgy rikácsolnak,
hogy futkos a hideg apa hátán.
Anya meg sík ideg minden egértől,
akkor is, ha japán és táncol,
meg akkor is, ha közönséges mezei.
De most végre nekem is lesz háziállatom,
és mindjárt kettő:
a patakban fogtam őket nagyiéknál.

Zorkóczy-Kovács Katalin: AZ 5 CENTIS ELEFÁNT     

Minden vágyam hogy büszke tulajdonosa
legyek egy 5 centis elefántnak.
Nem kell nagyobb, az S-es méret pont megfelelő.
Nagyon praktikus, így akár a zsebben is elfér.
Nem is fogyaszt sokat:
egy csomag mogyorót egy évig is elmajszol.
Azért egy ilyen bonsai elefánt nagy felelősség is.
Vigyázni kell, nehogy lelegelje a szomszéd
folyosón kint hagyott fikuszát,
ne hagyjuk, hogy a vécékagylóban lubickoljon,
hisz egy óvatlan pillanatban lehúzhatjuk a lefolyón,
és óvatosan kell lépkedni, mert könnyen
papírvékonnyá préselhetjük,
így már csak egy matrica lesz, és onnantól
csak albumba ragasztva gyönyörködhetünk benne.

Farkas Beáta: PALOMENA PRASINA / HÁZIÁLLAT

Régóta szerettem volna valamilyen állatot,
leginkább gekkót vagy görényt.
Apa erre azt mondta, nem jöhet sem négylábú,
                                                   sem kétlábú,
                                                   sem lábatlan állat
ide, a 3. emeletre.
Mégis lett háziállatunk.
Hatlábú!!!
Egy barna színű "zöld bogyómászó poloska".
Viharos őszi szél fújta be az ablakon,
fáradtan, átfagyva.
Most kint lakik a verandán,
egy cserepes növény levelein.
Az a jó, hogy nem kell sétáltatni
és etetni sem.
De lehet vele játszani:
ő elbújik, én megkeresem.

Forrás: Aranysityak. Bp., Csodaceruza K., 2010.
Rajz: Molnár Jacqueline

Miklya Zsolt: KEZD ŐSZÜLNI A NYÁR

Ma megint egész nap esett,
pedig még csak augusztus közepe van.
Kezd őszülni a nyár, mondtam estefelé.
Pityu kiröhögött.
Azt nem úgy kell mondani. Mást jelent.
Miért jelentene mást?
Nagyapa haja fehér. Az már a tél.
A nagyié akár a mákostészta porcukorral.
Majdnem tél, már egészen ősz.
Anya hajában és apa szakállában
meg csak néhány fehér szál.
Az még a nyár. De ősz felé.
Kezd őszülni.
Mi van ezen nevetséges?
A tanító néni haja már inkább őszelő.
Ő mondta, hogy van átmenet
az évszakok között. Mint amikor
átmegyünk egyik osztályból a másikba,
és még útközben vagyunk.
Én most útközben vagyok.
Nemsokára harmadikos leszek.
Már augusztus közepe van.
Kezd őszülni a nyár.

forrás: Miklya Zsolt: Pityu azt mondja..., Parakletos Könyvesház, 2004.

Holpár Anna (11 éves): VAN BARÁTOM

Van barátom: Történ Ede,
Hosszú az ő története,
Tönkrement az Internete,
Ennél rosszabb történhet-e?

Van barátom: Lát Álmos,
Kinézete? Nem látványos.
Mivel Álmos mindig álmos,
Visszahúzza őt a vánkos.

Van barátom: Pusztít Dani,
Mániája pusztítani.
Bár mily finom is a fagyi
Pusztít Dani földhöz veri.

Van barátom: Hit Elek,
Kevés neki húsz telek,
Jönnek majd a hitelek,
Mi lesz veled, Hit Elek?

Van barátom: Kovács Balázs,
Lakhelye egy pesti garázs.
Nincsen ebben semmi varázs,
Rendes ember Kovács Balázs.

Én meg vagyok az az Anna,
Ki csak iskolában lakna,
Folyton sercegne a tolla,
És matekot nem tanulna.

A vers a Szitakötő irodalmi táborában készült, 2013-ban.

Szigetvári Zsófia Petra: Sírfelirat

Itt nyugszik ZSIVÁNY ZSÓFIA,
aki a 2013-as tanévben
rühellte az iskolát és egy
bizonyos Laura nevű osztálytársa
a sírba vitte.

Holpár Anna: Sírvers

Itt nyugszik ARANYOS ANNA;
Aranyos volt, kedves,
Tollából mindig folyt a tinta;
Fekete és nedves.

Tóth Szonja Kiara: Sírvers

Itt nyugszik KITŰNŐ KIARA,
kinek beceneve Bogyóka.

Meghalt, többet íni nem fogok,
Nincs időm, a dolgom túl sok.

Tehát többet írni nem tudok,
Bogyóka meghalt,
És beszédet írni sem fogok.

 Vízi Hanna: Sírvers

Ezen a helyen nyugszik
HIBÁTLAN HANNA
2013-ban érte utol a végzete.
Hogy miért?
Elege lett a hibátlanságból,
A tökéletlenségre törekedett.
Ekkor követte el a
legnagyobb hibát életében,
s egyben az utolsót is.

Matolcsi Dávid: Sírfelirat

Itt nyugszik
DURCÁS DÁVID.
Duzzogj békében!

Kovács Veronika: Sírfelirat

Itt nyugszik
VICCES VERA
Halálra nevettem magam,
és ez nem vicc!

Kiricsi Eszter: Sírvers

Itt nyugszik ESZES ESZTER
ki egy verset rímelt el,
mikor beköszöntött hozzá,
a várva várt nagybetűs halál.

Hevesi Mária: Sírfelirat

Itt mállik
MERENGŐ MARI.
Béke poraira!

Készült: a Szitakötő irodalmi táborában, 2013-ban.