Költögető

A költészet napján mai költők szerelmes verseiből válogatott műsorral kezdődött a tanítás a Kálváriaparti iskola diákjainak. A műsor címét Szalóczi Dániel "Csakrádfigyelős" verseskötetéből kölcsönöztük. 

A műsor teljes szövege itt olvasható.

A műsor után vetélkedő következett, amelynek feladatai itt találhatók.

A műsorhoz készített diasor:

A Nagykörúton állt egy telefonfülke. Ajtaja sűrűn nyitódott-csukódott. Az emberek megtárgyalták az ügyes-bajos dolgaikat, fölhívták a lakáshivatalt, megbeszéltek egy találkát, pénzt kértek kölcsön a barátaiktól vagy féltékenységükkel gyötörték kedvesüket. Egy idős asszony, miután visszaakasztotta a hallgatót, egyszer nekidőlt a készüléknek és sírt. Ilyen eset azonban csak ritkán fordult elő.
   Egy napsütéses nyári délutánon a fülkébe lépett egy költő. Fölhívott egy szerkesztőt és így szólt:
   - Megvan az utolsó négy sor!
   Egy piszkos papírszeletről felolvasott négy verssort.
   - Fúj, milyen dekadens - mondta a szerkesztő. - Írd át még egyszer, de sokkal derűsebben.
   A költő hiába érvelt. Hamarosan letette a hallgatót, és eltávozott.

   Egy ideig nem jött senki, a fülke üresen állt. Aztán megjelent egy ösztövér, szemüveges fiatalember, egyik közeli kiadóvállalat lektora. Megjegyzendő, mint érdekesség, hogy a fiatalember nem foglalkozott verskötetekkel, nem is ismerte a költőt. Ő a Mai Tárgyú Regények Főcsoportján dolgozott, a Húsipari, Bélfeldolgozó és Röplabdatárgyú Regények alcsoportjában. Ki akarta nyitni a fülke ajtaját.
   Az ajtó nehezen nyílt. Először nem is akart kinyílni, de aztán hirtelen kivágódott úgy, hogy valósággal visszalökte az utcára a lektort. A következő kísérletre az ajtó olyan módon válaszolt, hogy az már rúgásnak is beillett. A lektor hátratántorodott, és nekiesett egy postaládának.
   Az autóbuszra várakozó utasok odacsoportosultak. Kivált közülük egy aktatáskás, erélyes fellépésű férfi. Megpróbált benyitni a fülkébe, de olyan ütést kapott az ajtótól, hogy hanyatt esett a kövezeten. Mind többen és többen gyűltek oda, megjegyzéseket tettek a fülkére, a postára és az ösztövér fiatalemberre. Egyesek tudni vélték, hogy magasfeszültségű áram van az ajtóban, mások szerint az ösztövér fiatalember meg a cinkosa el akarták rabolni a készülékben levő érméket, de idejében lefülelték őket. A fülke egy ideig némán hallgatta oktalan találgatásukat, aztán megfordult, és nyugodt léptekkel elindult a Rákóczi úton. A sarkon éppen pirosat jelzett a lámpa, a fülke megállt és várt.
   Az emberek utánanéztek, de nem szóltak semmit; minálunk semmin sem csodálkoznak, legföljebb azon, ami telefonnal van kapcsolatban. Megjött az autóbusz, elvitte az utasokat, a fülke pedig vidáman ballagott végig a Rákóczi úton a verőfényes nyári délutánban.
   Nézegette a kirakatokat. Elácsorgott egy virágüzlet előtt, egyesek látták bemenni egy könyvesboltba, de lehet, hogy összetévesztették valaki mással. Egy mellékutcai Italboltban felhajtott egy kupica rumot, aztán végigsétált a Dunaparton, és átment a Margitszigetre. Az egykori kolostor romjainál meglátott egy másik telefonfülkét. Továbbsétált, aztán visszafordult, végül átment a másik oldalra, és tapintatosan, de kitartóan szemezni kezdett a túlsó fülkével. Később, amikor már besötétedett, belegázolt egy virágágyba a rózsák közé.
   Hogy éjszaka mi történt a romoknál, mi nem, azt nem lehet kideríteni, mert a szigeten rossz a közvilágítás. De másnap a korai járókelők észrevették, hogy a romok előtti fülke tele van dobálva vérvörös rózsával, a telefonkészülék pedig egész nap tévesen kapcsolt. A másik fülkének már hűlt helye volt akkor.
   Ő már pirkadatkor elhagyta a Szigetet, és átkelt Budára. Fölment a Gellérthegyre, onnan hegyen-völgyön át a Hármashatár-hegy csúcsára kapaszkodott föl, aztán leereszkedett a hegy oldalán, és nekivágott az országútnak. Többé sohasem látták Budapesten.

   A városon kívül, a Hűvösvölgy utolsó házain is túl, Nagykovácsi községtől azonban jóval innen van egy vadvirágos rét. Akkora csak, hogy kifulladás nélkül körbe tudja futni egy kisgyerek, s olyan rejtve él a magas törzsű fák közt, mint egy tengerszem. Túl kicsi még ahhoz is, hogy valaki lekaszálja: ennélfogva nyár közepén már derékmagasságig nő rajta a fű, a gaz meg a virág. Ez az a hely, ahol a fülke letanyázott.
   A kirándulók, akik vasárnaponta erre vetődnek, nagyon megörülnek neki. Kedvük támad megtréfálni valakit, aki még az igazak álmát alussza, vagy eszükbe jut hazatelefonálni, hogy tegyék a lábtörlő alá az otthonhagyott kulcsot. Belépnek a fülkébe -  mely kissé rézsút dőlt a puha talajon -, s miközben az ajtón utánuk hajolnak a hosszúszárú vadvirágok, fölveszik a telefonkagylót.
   A készülék azonban nem ad vonalat. Ehelyett négy verssor szólal meg a telefonkagylóban, az a négy verssor, amit a költő beleolvasott...
   A bedobott pénzt a készülék nem adja vissza, de emiatt még senki sem tett panaszt.

forrás: Irodalmi Jelen.hu
A fotó a telefonfülkéről a remeteszőlősi Örkény-emlékművet ábrázolja.

(...Bóbita helyett)

Ma van a költészet világnapja. Legyen ez a kedvenc a mai napon!:

Gáti István: SORKATONÁK

Lackfi Jánosnak

Nézd csak a sorkatonákat!
Villan a szó-alabárdjuk.
Fuss, ha a vers hada támad!
Rímei, képei bárgyúk.

Trottyos az óda. A blúza,
Izmusa, ritmusa régi.
Termeiben sok a múzsa.
Tökre lepattan a kégli.

Kongnak az árva szonettek,
Méla szavuk sose lesz hír.
Tercina, jaj, hova repked?
Nincs vita. Sütheti Shakespeare!

Versel a hindu, az osztrák.
Dobd ki Petőfit, a Byront!
Fészbukon újra megosztják?
Kiscsibe, azt sose lájkold!

Béna, ha olvas a hentes.
Szárnyat igéz a malacra.
Jó ropogós kenyeredhez
Kell az a tíz deka stanza?

Jó-e, ha bölcs mobilodban
Sáskahadak hegedülnek?
Versbe az ész belerokkan.
Elmebajunk vele ünnep.

forrás: www.gatiistvan.hu

Lackfi János: TENGERSZEM

Egy lábról másikra állingál, várvárvár,
arcán két tengerszem, jönjönjön egy ember,
szem partján megbillen, csarnokvíz megcsobban,
láblábláb még rugdos, karkarkar még csapdos,
eltűnik majd végül szem mélyén emlékül. 
Egy lábról másikra állingál, várvárvár,
jön másik, jön még egy, csobbannak, eltűnnek,
csapdoss csak, rugdoss csak, csarnokvíz rádroskad!
két óriás lányszemben megfullad száz ember,
száz férfit fojt meg könny csakcsakcsak ő nem jön.

forrás: Bárka online irodalmi folyóirat

Részlet Mészöly Ági: SÜNIMANÓ című meseregényéből

A síelős hét után már – szerencsére mindenki egészben jött haza – reggeltől estig a farsangról beszéltek a gyerekek. Csenge kikönyörögte, hogy a sulibulira magával vihesse Sünit, s olyan jelmezt akart, amiben a manónak is fontos szerepe lehet.

Gergő már ősszel eldöntötte Milánnal és a többi osztálybéli fiúval, hogy Csillagok Háborúja szereplők lesznek. Gege Luke Skywalker-jelmezéhez csak egy karatefelső meg egy alufóliával bevont seprűnyél kellett. Egyébként is: egy negyedikes már egyedül készíti a jelmezt, s a felsősök esti farsangján bulizik szülői kíséret nélkül.

Misuval nem volt ilyen egyszerű dűlőre jutni.

– Én Géza malac akarok lenni – jelentette ki szokott határozottságával. – Szárnyasi Géza malac.

Anya el sem tudta képzelni, hogyan nézhet ki egy Géza malac. Mindenesetre beszerzett egy malacálarcot, meg kis rózsaszín farkat eszkábált.

– Ez még nem jó – nézegette magát Misi a tükörben. – Ez malac, de nem Géza malac.

– De hát mitől lesz Géza? – tudakolta Anya.

– A névjegykártyától! – jelentette ki magabiztosan Misu.

Apa a fél szombat délutánt „Szárnyasi Géza – malac” feliratú névjegykártyák készítésével töltötte. S ha Apa belekezd valamibe, nem végez félmunkát. A számítógépen csinos malacképpel díszített kártyát tervezett, és különleges, fényes papírra nyomtatta ki. Misu hálás, de igen titokzatos volt: hiába kérdezték, ki is az a Géza malac, és miért akar épp az lenni, csak azt hajtogatta, hogy a Géza malac az a Géza malac.

Itt találod a folytatást, amelyben Szárnyasi Gézáról minden kiderül.

Szántói Krisztián illusztrációja

Mészöly Ágnes: DON MACSKOSZ, A SZEMNÉLKÜLI

Álommorzsák szúrnak szanaszét az ágyban,
Aprók, szikkadtak és bőrkaristolók,
Tétován bogozom, sóhajtva, de bátran,
Nyúzott Hófehérke, nem segít a csók.

Lapos, síkos állat, talán én lehettem,
Ízelt lábam is volt, talán két tucat
Ideig-óráig. Majd sötét seregben
Támadt pokróc, dunyha és paplanhuzat.

Sárgás, rút fogakat növesztett a párna,

Marcangolt sziszegve, jópár lábam bánta,

S akkor megjelent Ő - fehér bottal int -,

Szemnélküli Macskosz, nyávogása délceg,

Kushadtak a galád ágyneművitézek –

S reggelre leharcolt kis plüss lett megint.

Mészöly Ágnes: TÉLBEFŐTT

Kánikulás a délelőtt,
de jó, hogy van még télbefőtt.
A pince őrzi meg nekem,
s ha a nyarat nem kedvelem
lecammogok.
Hűs, sötét rumli szerteszét
nosza, a polc elé a szék,
mint esztékában öregek
csendben várnak az üvegek.                                               
Majd felnyitok
egyet mindjárt a sok közül.
Na, lássuk csak, minek örül-
nék, legjobban ma délelőtt,
melyik a nyertes télbefőtt?
Homályosan
láttatja csak a celofán:
itt girhes varjú ül a fán,
ott hóember meg hókutya.
Kővé gyúrt hógolyó nyoma,
halálosan
pontos találat. Ebben itt
egy karácsonyi reggelit
tettem el. Abban latyak,
fád olvadásos hangulat.
Azaz talán
legyen inkább a síelés,
vad suhanás és lábtörés,
vagy szelíd fagyos éjszaka,
szenes vaskályha rossz szaga.
Kés vagy kanál
kell még, feltépni snassz dolog
csak a gumit. És nassolok
és önfeledten hűsölök,
hiába nyár, a tél örök.

rajz: Mózes Dóra, Kálváriaparti Ált. Isk.

Mészöly Ágnes: ESŐANYÓ

Csipp-csöpp, maszatol odakint az eső. Csöpög, szemerkél napok óta.  Hol jobban, hol kevésbé. De megállíthatatlanul.

Nyiff-nyaff, nyekereg odabent Kisjutka. Nyűglődik, szenved napok óta. Hol jobban, hol kevésbé. De megállíthatatlanul.

- Befejeznéd? - szól rá Anya a konyhából. Anyának persze könnyű. Egész nap nyomogathatja a mosógép gombjait, csörömpölhet az edényekkel, nem szól rá senki.

Kisjutka nyafog tovább. Hogy csöpögős. És hűvös. De legfőképpen u-nal-mas ez a vasárnap délután.

- Befejeznéd?? - vakkant rá Zolka a leckéje mellől. Zolkának persze könnyű. Érdekesnél érdekesebb dolgokkal foglalkozik az iskolában. És ha Zolka tanul, nincs helye mellette egy Kisjutka-féle óvodásnak.

Kisjutka nem bír magával. Fejen áll a díványon. Felmászik Apa íróasztalára.

- Befejeznéd??? - kiabál rá Apa. Felkapja Kisjutkát, beviszi a csupa fodor-csupa lila kislányszobába, és rácsukja az ajtót.

 Apának is könnyű, persze. Egész nap ülhet a számítógép előtt, neki nem lesz kocka feje a képernyőtől. Nézi a számokat, észre sem veszi, milyen rettentően unalmas egy esős októberi vasárnap délután.

    Kisjutka már nem nyavalyog; sírdogál, mint akinek komoly bánata van. A babák, a fodros ágytakaró meg a plüssállatok sajnálkozva nézik. 

- Befejeznéd? - kérdezi egy ismeretlen hang.

Felpislant Kisjutka: hogy került a szobába ez a… biztos valami nagy hatalmú tündér. Földi halandó nem merne a vajszínű szőnyegre lépni ilyen koszos gumicsizmákkal.

- Unatkozol, galambom, ugye? - kérdezi a furcsa néni, és közben őszilevél-mintás esőkabátjáról csinos kis tócsába csepeg a víz. -  Rettenetes az eső idebent.  De ha tudnád, milyen muris - odakint!

Ezzel elővesz egy őszilevél-mintás esőkabátot meg egy kis gumicsizmát a cekkeréből, és odanyújtja a kislánynak. Az meg belebújik a gumicsizmába, felveszi az esőkabátot, közben - nem is szipog már - megkérdezi:

- Te valami nagy hatalmú… szóval tündér… esetleg bo…

- Dehogy, galambom, én csak egy egyszerű Esőanyó vagyok. Ilyenkor októberben már barna meg öreg, de látnál, mikor az áprilisi záporral szaladgálok a réten!

Esőanyó megfogja Kisjutka kezét, int egyet, szélesre tárul az ablak. A függöny vidáman lebben utánuk, ahogy kirepülnek az utcára.

    Csöpp-csöpp, maszatol, csöpög, szemerkél az eső. De Kisjutka nem nyekereg már. Bandukol kézen fogva a nagy hatalmú Esőanyóval, minden tócsába belelépnek, minden faágról lerázzák a vizet.

Az ablakokból a nagyobbak tátott szájjal, a kisebbek irigykedve nézik a flúgos nagymamát, aki ilyen szörnyű időben sétál az unokájával. Hát ha még azt is látnák, hogy a játszótéren, amikor Kisjutka megkérdezi: "Hintázhatok?", az ál-nagymama rákacsint, hogy: "Nem vagyunk cukorból!"!

    Nemsokára visszaérnek a nyitott ablak elé. Az eső még mindig csepereg, Kisjutka majdnem elkezdi újra a nyávogást:

- Muszáj máris hazamenni?

- Tudod, hány gyerek unatkozik még, galambom? - csitítja az Esőanyó. - Menj, meglátod, vár még valami meglepetés ezen a délutánon…

    Kisjutka szemvillanás alatt a gyerekszobában találja magát. Ha nem lenne az a szép nagy nedves folt a szőnyegen, azt hinné, álmodta csak az Esőanyót.

- Unatkozol, kincsem? - nyit be hozzá Anya. A vacsora már a tűzhelyen rotyog, Zolka épp a táskáját pakolja, Apa is feláll a számítógép mellől.

 - Bizony, szörnyű ez az esős délután idebent - somolyog Kisjutka. - De ha, mondjuk, elmennénk sétálni…

- Végül is, nem vagyunk cukorból! - dünnyögi Apa. Zolka már húzza is a gumicsizmáját, Anya meg nyúl a fogasra a kabátokért.

- Hát ez meg honnan van? - forgat értetlenül egy nedves, őszilevél-mintás kis esőkabátot.

Rajz: Erdélyi Alex, Kálváriaparti Ált. Isk.

Mészöly Ágnes: HARRY PÉTER ÉS A KUPOLÁKOK

 

Mínusz egyes kapu 

 

– …felhívjuk továbbá a Mínusz egyes kapun át távozók kedves figyelmét, hogy a város közterületein TILOS bármiféle varázstevékenységet folytatni, és lehetőség szerint kerülni kell a muglik tevékenységeinek befolyásolását – recsegte a hangosbeszélőn egy kedélyes hang.      
– Ezt szeretem Kavarty tanár úrban – mondta Péternek egy harmadéves – Nem problémázik sokat. Bezzeg a múlt héten, fél órán keresztül hallgattuk Borzbarát Bernadett nyavalygását a muglik tiszteletben tartásáról. Érted jön valaki?      
– Nem, de nem kell elvinni – hárította el a meg sem tett ajánlatot jó előre Péter – Bebuszozok a városba, az éjszakát meg a Rozsdás Csapszegben töltöm… na itt a Kapu. Menj csak előre, én ráérek.  

     A bőbeszédű harmadévest nem kellett sokat bíztatni. Kicsörtetett a Mínusz Egyes Kapun, és elvegyült a muglik nyüzsgésében.      
    A Mínusz Egyes Kapu Pestfort, a budapesti varázslóiskola Kizárólagos Kijárata volt. Az MMM (Magyar Mágusok Minisztériuma) a varázslóképző intézetet a könnyű megközelítés és a zsúfoltság elkerülése végett a Ferihegyi Repülőtér belterületén helyezte el. Az iskolából távozó varázslók és boszorkányok az említett kapun át jutottak ki a mágiaszegény övezetekbe, ami több okból is praktikus volt:... folytatás

Mészöly Ágnes: TITOKBOGÁR

A szalámis kenyerembe
Fogadok, hogy nem mondod meg
Mit tartok a tenyerembe.
Csiklandós kis bogár, barna,
Hat lába van, seprűs szarva.
Nincs piros pöttyös kabátja,
A napfénynek nem barátja.
Amikor az este jön, ő
Akkor bújik inkább elő.
És ilyenkor fenn cikázik,
Napközben csak lustul, mászik.
Nos tehát? Szabad a gazda?
Ne félj, nem teszem hajadba!
Tartsd szépen a tenyered,
Vagy rakj bele egy levelet,
És azon majd…
Miféle lány! Nohát, sikít, elszalad,
Csak ezért mert meglátott egy
ici-pici
csere-bere
bogarat…

„Tág a világ mint az álom mégis elfér egy virágon.”
(Weöres Sándor: Pára )

1913-ban, azaz 100 esztendeje született, s 1989 januárjában halt meg a magyar irodalom egyik legnagyszerűbb költője, Weöres Sándor.

Mi jut eszedbe először, ha az ő nevét hallod? Az óvoda? A Bóbita című vers? Vagy az, hogy nem úgy kell írni a nevét, ahogy kiejtjük? És tudsz róla valami mást? Itt az ideje kicsit bővíteni a tudásod!

1913-ban született Szombathelyen. Családja művelt volt, s egész gyermekkorában művelt felnőttek vették körül. Talán ebből adódott, hogy folyamatosan olvasott, mindent, ami a kezébe akadt. Végül nem csak olvasott, írt is. 14 éves korában már versei jelentek meg vidéki lapokban, 1934-ben, azaz 21 évesen jelent meg első kötete Hideg van címmel, Pécsett. Felfigyelt rá Babits Mihály, barátja lett Kosztolányi Dezső.

Az egyetemet is elvégezte, belekóstolt a történelem- és földrajztudományba, járt a jogi karra, végül filozófia-esztétika szakon végzett a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen.

Több irodalmi lapnak is dolgozott (Magyar Csillag, Válasz, Pesti Hírlap, Nyugat, stb.). Részt vett folyóiratok szerkesztésében, dolgozott könyvtárakban, több nyelven tudott (pl. szanszkritül), ezeken a nyelveken fordított is.

Vonzotta a keleti kultúra, feleségével – Károlyi Amy költőnővel – részt vettek egy kínai körutazáson, melynek élményei tükröződnek verseiben is.

1949 és 1956 között politikai okokból nem engedték kiadni verseit, csak műfordításokat és gyerekverseket jelentethetett meg. Ekkor írta mai napig nagyon népszerű, és mindenki által ismert verseit. Két kötetben jelentette meg őket, az egyiket Bóbita, a másikat Ha a világ rigó lenne címmel

.

1970-ben Kossuth-díjat kapott és az osztrák állam díját az európai irodalomért.

1989-ben bekövetkezett haláláig számos verseskötete és egyéb írása jelent meg.

Sokban különbözik kortársaitól. Költeményei játékosak, még akkor is, ha témájuk komoly, vagy szomorú. Rímei csengő-bongók, verseinek ritmusa, hangzása dallamos. Gyerekversei sem gügyögő, a gyerekeket lenéző versek, ezekre is nyelvi és ritmikai bravúr jellemző. Talán ennek köszönhető, hogy a gyerekek körében ő az egyik legnépszerűbb költő, s verseit többen is megzenésítették (Halász Judit, Sebő Ferenc, a Kaláka együttes, stb.)

Látogasd meg a következő weblapokat:

• Weöres Sándor versei

• Weöres Sándor.lap.hu

Verseit természetesen megtalálod a könyvtárban is.

A költőt bemutató cikket A JuGyu Gyaksuli Könyvtári Blogjáról kaptuk, írta: Cs. Bogyó Katalin.

Korábbi blogbejegyzések Weöres Sándorról a Költögetőn, itt.

Weöres Sándor: ÖNKARIKATÚRA

Hárman vagyunk, ha egymagam vagyok. A háromságomat ki érti meg?
Egyikünk bölcs, mint a kő és éppoly rideg, hideg.
Másikunk nyárspolgár és langyos-meleg, akár a szörp a nyári napon.
Harmadikunk dilinós kicsit és költő is és gyerek nagyon.

Szabó-Tasi Kata: ÚJ ÉV

Remény
megszülessen,
tavasz-
ra se vesszen.
Őszig
is kitartson,
télre
megmaradjon.

Kalász
jól teremjen,
gyöngye
leperegjen,
tészta
megdagadjon,
kenyér-
héj roppanjon.

Muzsi-
ka csendüljön,
ének,
tánc perdüljön.
Mese
Szépen szóljon.
Szívből.
Szívhez szólón.

Öreg
szépen éljen,
megvál-
tást reméljen.
Ki hal,
szépen haljon.
Ki sír,
megnyugodjon.

Ki tud,
jól szeressen,
lelket
ne sebezzen.
Ima
égbe szálljon,
az Úr-
hoz találjon.

A hatalmas
adjon.
Szegény
elfogadjon.
Bűnös
letérdeljen,
bocsá-
natot nyerjen.

Tőről
jó bor fakadjon,
szívből
bánat szakadjon.
Sok szép
gyermek foganjon.

Ember
Ember maradjon.

forrás: Könyvmutatványosok/Mesemustra

JANUÁR

Lisztfehér a világ,
nem hírlapi kacsa,
valódi háztáji hír:
elcsúszott a jégen egy gúnár,
a szájszélek és orrok
mind lilák.
Tömje már be valaki
a szél orrlikát!
Január:
Fázunk, kékülünk,
no hiszen, jobb lenne itt nekünk
nélkülünk!

FEBRUÁR

Panaszkodik a varjú, kár,
nem lakok jól soha már!
Február,
nagy a hideg,
feszül az emberben az ideg,
nincs jókedve
senkinek.
Február,
nagy a kár.
Hol rozsdásodik a nyár?

MÁRCIUS

Pirosak az esték,
mint szádon a festék,
cseperészget az eresz, bár
nem tavasz ez még,
csak olyan mintha,
értéknélküli minta.
A szél nekilódul.

 Elcsodálkozol, hó hull,
jókedvedet
viszi magával a tél
útravalóul,
mondom, nem tavasz ez még,
az igazit
csőrükben messziről hozzák a fecskék,
a magas ég is
csak ezután lesz kék.

                                                                                              A rajzot innen vettem kölcsön: petrussblogja.blogspot.hu

Fecske Csaba: A MI CSALÁDUNK

A mi házunk

Piros tetős a mi házunk,
benne nem fázunk, nem ázunk.
Szája ajtó, szeme ablak,
szép ház, soha el nem hagylak.

Anya

Anya ügyes, anya szép,
haja szőke, szeme kék.
Két karja ha átölel,
nem cserélek senkivel.

Apa

Apa erős, okos, bátor,
olyan, mint egy terminátor,
minket minden bajtól megvéd,
földhöz teremti a medvét.

Öcsém

Az öcsém, Áron
bőg mindenáron,
nappal, éjszaka,
teli cicit vár,
nálunk ő a sztár.

Kata

Kiti-Kata főz,
Gomolyog a gőz,
serceg a zsír és
rottyan a kása,
picike pocak
lesz a lakása.

Nagyi

Palacsintát süt nagyi,
nem kell kétszer mondani,
megkeveri megkavarja…
Hogy örüljünk, azt akarja.

Nagyapó

Dirmeg-dörmög nagyapó,
nagy a hideg, nagy a hó,
nahát, rúgja meg a ló!
Öregnek tél nem való.

Óvoda

Nem messze az óvoda,
reggel nagyi visz oda.
Van ott játék, van mese,
nem hiányzik semmi se.

Éjszaka

Semmi kétség,
az éjszaka egy
nagy zsák sötétség.
A csillagok lyukak
azon a zsákon,
s aki a zsákot cipeli,
az az álom..

Álom

Csöndes az este,
álom jár
holdfény ruhában
ágyamnál.
Szelíd mosolyom
kell neki,
tündérek lantját
pengeti.

A szomszéd

Szomszédunkban él egy bácsi,
ez a bácsi Pista bácsi,
mindig azt mondja, hogy ácsi
bácsi maga nem mohácsi?
Nem mohácsi, nem is kácsi,
én a szomszéd vagyok bácsi,
bizony szomszédnak se más,
kiscsoportos óvodás!

Oszkár

Kutyusom uszkár,
a neve Oszkár.
Ha jövök oviból
megvár a busznál.

Fecske Csabától kaptuk karácsonyi ajándékként "A mi családunk" című versciklusát. Nagyon tetszik, hogy a házzal kezdi és a kutyával fejezi be. Sőt, helyet kap benne az óvoda és a szomszéd bácsi is.
Kellene egy téli családrajz a versekhez! Rajzold le a családod és a házad télen. Jó téma lehet, hogy mit csináltok karácsonykor. Küldd el a Költögetőnek! Szívesen lecserélném vele a Google-ban talált rajzot!

Nemes Nagy Ágnes: BORS NÉNI BESZÉLGET A CIPŐVEL

Hát te cipő, fekete cipő,
merre jártál, míg aludtam?
– Messze, messze, messze.
Én tudom, hogy merre jártál,
malompataknál, messze háznál,
elcsavarogtál fenyőerdőn,
lépegettél viharfelhőn,
szálldogáltál gesztenye-ágon,
megpihentél, mint a varjú,
fent a tévé-antennákon.
És még merre jártál?
– Messze, messze, messze.
Én tudom, hogy merre jártál,
az időben mászkeráltál,
régi padlót nyikorgattál,
régi követ csikorgattál,
átrepültél sok-sok éven,
s lábujjhegyre állva szépen
karingóztál régi égen.
Hol az a sok év,
fekete cipő?
– Messze, messze, messze.
(Hogyha láttok fekete cipőt
sétálni a levegőben,
napsütésben, holdsütésben,
mégis inkább holdsütésben,
Bors nénié az a
fekete cipő.)

Gáti István: MEGISMERNI A TÖKÖT

Megismerni a tököt
Igazolvány nélkül.
Ágas-bogas indák között
Uralkodóként ül.

Megismerni a tököt
Menzán, főzelékből,
Konyhás néni köpenyfoltján,
Rétes töltelékből.

Megismerni a tököt,
Magja, hogyha reccsen.
Vetekszik a szotyolával
Minden Fradi meccsen.

Megismerni a tököt,
Lehet ház vagy hintó,
Halloweenkor, égő szemmel
Gyertyafényt kacsintó.

Sokfélék bár a tökök,
Száz alakba' nőnek,
Méla, bamba tökfejükről
Megismerni őket.

forrás: www.gatiistvan.hu

a Nílusból ki-kilógnak
legyezgető apró fülek
részei a vízilónak
ki nekik a nagyobb felük

komolyan mondom nem viccből
leesne a pici állad
ha kimászna most a vízből
mert igencsak böhöm állat

néznél hogy e kis füleknek
mi melák test nőtt alája
ilyen jószág hogy születhet
joggal gondolhatnál rája

apró szemek s persze fülek
de a feje és a szája
hatalmas és az az ülep
persze nem az ő hibája

s ha jobban szemügyre veszed
mégiscsak van némi bája
pláne amíg nem a kezed
hanem a hínárt zabálja

forrás: Meseutca - Szöveglelő

Szécsi Magda: HANGSZEREK HÚRJAIN

A Mandolinban
ezer álom lakik,
ezért szól oly szépen,
ha hallgatod ébren.

A Gitár elvarázsolt
királyfi, ezért nem
pengetheti akárki,
csak egy másik elvarázsolt királyfi.

A Hegedű, a hegedű
ritkán tudja, mi a düh,
szolid, szelíd és szomorú
sírása embersóhajú.

A Cimbalom furcsa jószág,
kényelmesen, négy lábon áll,
cseng-bong, kacag a hangja,
ilyen lehet az angyalok harangja?

A Hárfa olyan hölgy,
ki ruhára nem költ.
Ha játszanak rajta,
könnyünk előcsalja.

A Citera hangja
olyan, mint a hanga,
mézillatot áraszt,
és sohasem fáraszt.

(megjelent
Szécsi Magda: Homoktorta szüret c. kötetében,
Ab Ovo K., 1999)

OKTÓBER

    Seregély csörög,                                semmi kétség,
ostor csattan,                                   október van.
           hegy leve csorog,                              E hónapban menetel
          esőcsepp cseppen,                           katonának Dömötör.

NOVEMBER

        Októberen túl                                       Az erdő is álomra készül,
             beköszönt a tél.                                    csupán néhány róka kószál;
Deres, ködös, zord az ősz,                    hótakarót vár a világ
        alszik a vén dinnyecsősz.                      /novemberre ennyi elég/.

DECEMBER

      Vége az évnek,                                        Betelt hát a naptár,
ünnepek hívnak!                                       ennyire futotta,
     Mikulás, karácsony, szilveszter,                szívemet a tettvágy
   rogyásig terítve az asztal                           mindvégig fűtötte.
       minden földi jóval:                                     Hogyha néhol sántít,
  van itt banán, narancs füge,                       szidjátok a tintát!
szól a karácsonyi fúga...                                                   

Korábban: ...első negyedév,   második negyedév,  harmadik negyedév.

forrás: Négyágú síp - gyermekhangra. A határon túli újabb kisebbségi magyar gyermeklíra antológiája. Válogatta: Komáromy Sándor

JÚLIUS

           Búzát árul,                                 Hogyha nem jössz,
                      lisztet őröl,                                 Megyek magam,                mindenkoron                               Majd a Duna
     kincset terem.                             játszik velem...

Hív a Duna!                                                  
Gyere, Dani!                                                  
Jó a víz!                                                       

AUGUSZTUS

Lőrinc napján,                             Mire véget ér,
      névestéjén                                búcsúzik a nyár...
                       hullócsillag                              /Egyelőre elfogyott e furcsa rím,
                   szállong,                                  ne haragudjatok ezért rám.../
villog,                                                              
  száll az égen,                                                     
   s fennakad egy ágon.                                           

SZEPTEMBER

    Naptáramban az első ember,                   Elköltöznek a madarak,
             Szögedében ez szöptembör.                   nem maradnak csak verebek,
Kinyílik a sulikapu,                                 és a hamvas varjúk -
kezdődik a focikupa...                            már a vetést várják.

Korábban: ...első negyedév,   második negyedév.

forrás: Négyágú síp - gyermekhangra. A határon túli újabb kisebbségi magyar gyermeklíra antológiája. Válogatta: Komáromy Sándor

Nemes Nagy Ágnes: NYÁRI RAJZ

Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De legjobb, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.

Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég, ez itt a nyár.

Majd télen ezt előveszem,
ha hull a hó, nézegetem.
Nézegetem, ha hull a hó,
ez volt a ház, ez volt a tó.

Rajz forrása: Károlyi István Gimnázium, www.kig.hu

Kányádi Sándor: Mondóka

semleges vizek mélyén
embertelenül
atomhajtású tengeralattjárón
embertelenül
elektronikus-agyak számítják ki
embertelenül
a pontos és igaz jövendőt
embertelenül
hogy milyen lesz majd a föld
embertelenül

ÁPRILIS

Mennyi, mennyi szeszély,                                   hófelhőket hesseget,
bolond égi viszály!                                               kifényesíti a Napot,
Paprikajancsi mosogat,                                       megtréfálja a népet.

MÁJUS

Május, május, tündérkert:
szivárvánnyal betakart
erdők, mezők, rétek,
dolgos vakondok,
vidám víkendek hónapja;
tavasz koronája,
teremtés zenéje...

JÚNIUS

Ni csak! Ez a június.                                        tele lesz az árok;
Mit szólsz hozzá, Jónás?                                    tapog a kisliba,
Földieper érik,                                                  tipeg a kiscsibe...

Itt az iskolaszünet!
Nézd az ég színét:
mélykék.
Kezdődnek a nyári mókák!

Korábban: ...első negyedév, itt

forrás: Négyágú síp - gyermekhangra. A határon túli újabb kisebbségi magyar gyermeklíra antológiája. Válogatta: Komáromy Sándor

Schall Eszter rajza