Költögető

 Lackfi János: ZSEBCSÖRGETŐ

Zsebem tartalmát csörgetem,
teli van mindennel zsebem.
Nagyvállalkozásom ez itt:
mindenki nekem dolgozik!

Ez a gombolyag a zsineg,
melyhez a paraszt lent vetett,
megtilolták az asszonyok,
egész gyár sodort madzagot!

Aztán van az ősrégi kulcs,
barlangban vasércként lapult,
bányász fejtette ki vakon,
öntötték sok ezer fokon!

Orvosi fecskendő ez itt!
Kipusztult fáknak ezreit
nyomta olajjá sziklasúly,
csak hogy a zsebemben lapulj!

Zsebem tartalmát csörgetem,
annyi mindent rejt még zsebem!
Nagyiparos vagyok, hiszen
egész világ a bizniszem!

Lackfi János: MANDULA-DAL

Az ember torka oly fura,
fura,
benn csonthéjtalan mandula,
dula.

Ha már benn van, jobb ha marad,
marad,
ragaszkodó kis húsdarab,
darab.

Másképp gondolja a doki,
doki,
különben nem szedné ma ki,
maki.

Ollója nagyobb, mint a száj,
aszáj,
sövény-nyírót lenyelni fáj,
nifáj.

Gusztustalan, érzéstelen
telen,
nem tetszik a vérzés nekem,
nekem.

Műtét után még napokig,
pokig,
jégkockát enni jól esik,
esik.

A tea kijön orromon,
romon,
virslim órákig nyammogom,
mogom.

A mandulám hát elveszett,
veszett,
s a véres lét nem élvezet,
vezet.

Testem ketrecét rugdalom,
dalom.
Tőled enyhül a fájdalom,
dalom!