Költögető

Tóth Zalán - Frecskó Attila: VÁR

Hevesi Mária - Rózsa Nelli: VÉR

Vágó Adrián - Puporka Alex: TÉR

Kot-kot-kot-kot kotkodács, minden napra egy tojás: mostantól naponta megmutatok egy-egy páros oldalt a 10 versből és 10 képből álló verseskönyvünkből. Íme az első:

Szádoczki Virág - Lehotay Anett: TÉL

Kedves pártfogónk, Fecske Csaba elküldte gyerekkori zsengéit, azzal a megjegyzéssel ,hogy "...a költögetők eldönthetik mennyivel jobb verseket írnak ők ma, mint én anno."

Én ehhez csak annyit fűznék hozzá: milyen kár, hogy nem most jár általános iskolába Fecske Csaba. Akkor vendégei lehetnénk 196 gombóc fagyira (lásd a ** lábjegyzetben)! :))) De ti, mai költögetők, a fagyiról 49 évvel lemaradva, csak hasonlítsátok össze az övéit a ti verseitekkel! És figyeljétek meg nagyon, mit lehet ellesni, tanulni belőle...

ESTE

Csöndes az  este,
Álom jár
Csillag-topánban
Páromnál.

Hol az az este?
Álom már,
Mikor én jártam
Páromnál.
 

EMLÉKKÖNYVBE*

Először a hazát szeresd,
Utána meg szép lányt keress!
Mert ha fordítva csinálod,
Nem szeretnek majd a lányok.
 

A MADÁRIJESZTŐ DALA**

Kabátom egy rossz kabát,
Nadrágom is rossz nadrág.
Kezem karó, lábam is,
Testem meg egy rossz partvis.

A kalapom olyan ó,
Csak szitának volna jó.
Félnek is a madarak,
Mikor megpillantanak.

De hát ez az én dolgom,
Semmi másra nincs gondom.

*Amikor ezt a versikét írtam, már iskolahírű költő voltam. A lányok rágták a fülemet, írnék az emlékkönyvükbe valami szépet. Minden hozzám hasonló korú szögligeti lány emlékkönyvébe bekerült, az olyan klasszikus emlékkönyvi versek mellé, mint A falon mászik egy pók meg egy légy/ Kívánom hogy boldog légy!

** A madárijesztő dala volt az első nyomtatásban megjelent versem, a Szabad Földben látott napvilágot 1962-ben. A verset egy-két évvel korábban írtam, idő kellett hozzá, míg bátorságot vettem, hogy elküldjem. Bajor Nagy Ernő, a néhai kiváló hírlapíró, a lap egyik szerkesztője válaszolt. Madarat lehetett volna fogatni velem. Az újságkivágat azóta elkallódott, ám a sors iróniája, a honorárium feladóvevényét néhány éve megtaláltam. 98 forintról szólt. Ez volt életem első keresménye. 98 forint akkor még jóval többet ért, mint manapság. 196 gombóc fagyit vehettem volna érte ( 50 fillér volt egy gombóc.), több mint harminc kiló barna kenyeret. Szóval gazdag gyerek voltam egy röpke időre.

Nagy-György Hanna - Varga Boglárka: MEGLEPETÉS

Élj a mával hogy legyen holnap!
Élj az élettel mi gondot nem okozhat!
Hagyd hogy az eső eláztasson!
Hagyd hogy a nap megszárítson!

Hallgasd az erdő hívogató szavát!
Hallgasd a rét felemelő hangját!
Szeresd az élet minden percét!
Szeresd a szellő lágy ölelését!

Néhány vers sajnálatomra kimaradt a könyvünkből, mert többen is írtak ugyanarról a témáról. Így Urbán Lilla Tél című verse, amely már megjelent itt, a blogon. Oroszi Ádám és Juhász Krisztián szintén a télről írtak, íme:

Juhász Krisztián: A TÉR TÉLEN

Sétálok a téren
A hűvös télben,
A csípős szélben,
Ebédkor, délben.

Hullik a hó éppen,
Fehér a tér télen.
Gyerekek csúszkálnak, nézem
Nehogy hasra essenek nékem!

Juhász Krisztián - Oroszi Ádám: TÉL

Odakint esik a sok hó,
Aztán lesz belőle egy tó!
Tavasz lesz, olvad a sok hó,
Nekem ez nem nagyon jó.

(Ollé!)

Befejeztük közös "átváltozós" könyvünk írását, rajzolását, szerkesztését.  Már kinyomtatva, összefűzve várja, hogy postára adjam - a Kisvackor pályázatra készítettük. Szerintünk szép lett, és mindannyian örülünk az elvégzett munkának.

A képen a könyv alkotói balról jobbra:
Frecskó Attila, Rózsa Nelli, Urbán Lilla, Győri Ferencné, Vágó Adrián, Mák Betti, Sípos Lili, Lehotai Anett, Hevesi Mária, Puporka Alex, Kiss Kristóf, Szádoczky Virág, Vágóné Reinauer Klára, Harmos Szilvia, Bozóky Máté, Szabó Melinda. És akik nincsenek a képen: Tóth Szonja Kiara és Tóth Zalán.

Ilyen a "Csak egy betű" című könyvünk borítója. (rajzolta: Tóth Szonja Kiara)

A Nemzeti Tankönyvkiadó meseíró pályázatot hirdet az általános iskolák 3–8. osztályos diákjai számára. Furcsa település-, növény- és állatneveket gyűjtöttek össze. A feladat: 

Írj mesét, történetet e nevek eredetéről, ki nevezte el őket így, és miért?

Kategóriák:
1. kategória: 3–4. osztály
2. kategória: 5–6. osztály
3. kategória: 7–8. osztály

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", miért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!

A svájcban élő költő verse a magyar nyelv szókincsének gazdagságát bizonyítja.

Figyeld meg, hányféle szóval fejezhetjük ki valakinek vagy valaminek a haladását, mozgását! A mozgásnak hányféle árnyalatára, hangulatára, tempójára van külön szavunk? Sokan mondják - maga a költő is -, hogy ezt a verset más nyelvre lefordítani lehetelen.

Legyünk büszkék nyelvünk gazdagságára, és éljünk vele, használjuk!

Kovács András Ferenc és japán csodaegere, Cukijó utolérhetetlenek, de mi is próbára tehetjük sajátos-japános műveltségünket. Az én szókincsem kb. ennyi: harakiri, Hirosima, Nagaszaki, ikebana, origami, tatami, karate, kimonó, gésa, szusi, szumó. Ha tudtok még japán vagy ál-japán szavakat, gyűjtsük őket egybe, és próbáljunk mi is "japánverset" írni! Persze a magyar nyelven írt japánvers attól lesz "nem vacak de csodacuki" ha minél több japán hangzású, rövid szótagokból (ti-ti-ti-kből) álló szót és verssort sikerül beleirogatni.

A szógyűjtéshez és versíráshoz japán viccekből is meríthettek ötletet, ihletet.

Például:
Hogy hívják a japán agglegényt?: - Maradoka Magamura.

...a japán autószerelőt?: - Cseregumi Hamaroda.

...a japán pincérnőt?: - Icuka Magacuki.

...és a japán vécésnénit?: - Matata Kakiba.

1. Először küldjétek a szavakat, készítsünk közös szótárat.
2. A bátrabbak itt ne álljanak meg, írjanak verset is. Én már látom lelki szemeim előtt Cseregumi Hamaroda kalandjait!:)))

És már azt is sejtem, hogy ki érzi majd közülünk a legérdekesebb feladatnak Matata Kakiba életútjának megéneklését. Bár tévednék!!!

Kovács András Ferenc: FUTOKODA CUKIJÓ, A JAPÁN CSODAEGÉR

Tokión túlnan Teng Andó Notebuta, Kókad a búban, Bambulva busong: Bambuszházban a csórót Csak eszi a gond! Nincs rizse, hala, Nuku murok a nikun, Nincs csibekaja, Szósz, husidara! Nincs kuszu, cicumicu, Darumadara – Semmije sincsen... Nincs neki csak egere, S szól: „Gyere kincsem, Jer ide, kicsi Futokoda Cukijó!” S maga se hiszi, Ám kirohan a Kamaraodú-deszkán, S odakocog a Cini, a kicsi Futokoda Cukijó, S neki kiviszi A rizsszemeket Tavaszig, a lyukakon Át, hogy egye meg... „Hát nesze, nosza! – Cincog a jó Cukijó – Lágy teszetosza Vagy Notebuta! Nem etet a nejed, ó, Nagy setesuta, Csak a kicsike Cukijó iramodik Ide, fut ki-be Itt, ha megered A nózid, s itatod a Ritka egered, S én kacagok a Bún, kuka koma, múljon Búd vacak oka!” Nincs kocatoka, Szusi, tofu, fugu – rág, Ropog a foga, Rág Notebuta, Hisz a kicsi Cukijó Eliramoda... S néz Notebuta Emide meg amoda: „Áldott Amida! Amida Bucu! – Zeng Andó Notebuta – Jaj, nicsak, uccu, Ó, hova futamoda A kicsi, csupa csoda Futokoda Cukijó!”

 forrás: Cimbora folyóirat

"Ötödikes vagy hatodikos voltam, amikor megalapítottam az osztályban az önképzőkört. Én lettem az elnök, ekkor már iskolahírű poéta voltam, Petőfi kettő. Mióta megismertem a betűket, azóta verselgettem, de csak titokban, édesanyámon kívül semki sem tudott róla, mígnem egyszer Tóth tanító néni óra alatt versíráson nem kapott. Megmutatta művemet az igazgatónak, aki igen szigorú ember volt, ráadásul a számtant tanította. A legközelebbi számtanórán, ahelyett, hogy megdorgált volna, verset íratott velem a márciusi hóesésről. Szép tavaszi idő volt, amikor hirtelen nagy hó hullott a falura. Óra végére, mire a többiek megoldották a feladatokat, én is megoldottam az enyémet, megírtam egy tizenkét soros versikét, amely így végződött: "Mert március tavasz-hónap, Nincs helye itt a hónak!"
Gyula bácsi meg lehetett elégedve vele, mert felolvasta az osztály előtt. Így lett belőlem híres költő a faluban.
Elnöki javaslatomra verspályázatot hirdettünk. Érkeztek is szép számmal a versek a kenetlen kocsikerék nyikorgására emlékeztető rímekkel, sántikáló sorokkal. Sokakat vonzott a pályadíj, a csomag Munkás cigaretta, az akkori idők legtüdőrepesztőbb füstölnivalója. Hanem egy pályamű kiemelkedett a többi közül, Mihály Jóska írta: "Suttog a fenyves zöld erdő, Télapó is már eljő, Tél szele hóval, faggyal jő, Elkel már a nagykendő."
Ahhoz képest, hogy élete első verse volt ez Jóskának, elég jól sikerült, állapítottam meg írígykedve, ilyet én öreg, gyakorló költő létemre sem tudok. Ám a zsűrit nem lehetett félrevezetni, respektálta költői múltamat, engem hozott ki győztesnek. Remélem Weöres Sándor megbocsájtja ezt nekik odafönt a csillagosban, mert kell-e mondanom, ezt a verset ő írta, Jóska csak lemásolta. De ezt csak később tudtam meg, amikor a Szabad Földben megjelent, természetesen az ő neve alatt. Felsóhajtottam, mégiscsak megérdemeltem a cigarettát. Igaz, Jóska is szívott belőle, hátul az iskolaudvar sarkában megbúvó deszkabudiban."

(megjelent: a Navigátorban)

Felmordult a medve a sok rossz mackóvers hallatán:
  - Ez mind kontár! Sarlatán!
  Mit gügyögnek, locsognak
  szerencsétlen bocsoknak!
  Oly negédes némelyik,
  hogy már szinte émelyít.
  Te szent múzsa, irgalmazz,
  milyen ócska rímhalmaz!
  Minden sorvég szinte önként adódik.
  Majd én írok egy igazit, valódit:
    - Dörmeg-dirmeg a vén medve,
    mert ma cudar ám a hangulata.
    Csípi darázs, marja bolha,
    vidor kedve mitől kerekedne?
    Mikor ma a kasba nézett,
    nem talált egy nyalás csemegét.
    Szeder, málna? - Sehol semmi.
    Mit lehetne akkor vacsorázni?
    Hogy ne haljon szegény éhen,
    szundikál majd egész gyertyaszentelőig.
Kézbe kapta e verset egy lektor,
aki tanult némi verstant egykor.
És most újra letette a vizsgát,
összeírta a rím-hiánylistát:
    Kedve
    volna
    mézet
    enni
    télen.
A többit eldobta.
Bőszült is miatta.
Ezt viszont kiadta.

 A versírás titkairól és buktatóiról már van egy kisebbfajta versgyűjteményünk az Aktuális kedvenceink rovat darabjai között. A "rímhányó" Romhányi pompás költeményére a Hajnali csillag peremén blogján akadtam rá, s gyorsan idemásoltam mindannyiunk okulására és szórakoztatására. (A mackókat szintén a már többször említett blogról vettem kölcsön.)

Részletek a költő önéletrajzából, melyet a nemrég megjelent Navigátor című gyermekirodalmi lexikonban olvashatunk:

"1948. március 10-én születtem Szögligeten, ebben a gyönyörű, észak-borsodi kis faluban, második gyerekként, a bátyám után négy, a húgom előtt hat esztendővel. Noha tizennégy éves koromtól élek Miskolcon, a városon is megmaradtam szögligetinek. Mikes Kelemenre gondolva szoktam mondani, úgy szeretem már Miskolcot, hogy nem feledhetem Szögligetet. 1973-ban megnősültem, két gyermekünk született: Hajnalka és Zoltán. Nekik köszönhetően öt unoka (Ákos, Lilla, Szabolcs, Áron Csanád, Zoltán) szeretettel fölkent nagyapója vagyok. Ők halhatatlanságom letéteményesei.

Gyermekkoromban kezdtem verselni. Azt mondtam édesanyámnak, akkori egyetlen olvasómnak, hogy költő leszek, ha nagy leszek. Megírok naponta három-négy verset, több pénzem lesz, mint a tsz-elnöknek. Ahogy azt Móricka elképzeli!

Első versemet, A madárijesztő dala címűt tizennégy éves koromban a Szabad Föld közölte... Még általános iskolás koromban elküldtem néhány verset a rajongásig szeretett Weöres Sándornak, aki válaszolt is. Dicsérte ügyes rímeimet, a ritmust, szóval biztatott. Pedagógiai meggondolásból-e, vagy komolyan úgy gondolta, nem tudhatom. Mindenesetre nagyon jól esett.

Első könyvem a Magvető Kiadónál jelent meg 1978-ban Arcok holdudvara címmel. Azóta több mint húsz könyvem látott napvilágot. Könyveimnek nagyjából a fele szól gyerekekhez." (forrás: Navigátor, Cerkabella K., 2010.)

"Nem tudom már, ki mondta, hogy a gyerekeknek ugyanúgy kell írni, mint a felnőtteknek, csak sokkal igényesebben. Van ebben valami. Gyerekeknek általában derűsebb hangulatomban írok. Ha búval bélelt vagyok, nem akarok hozzájuk szólni."

Fecske Csaba eddig megjelent gyermekkönyvei:

Se füle, se farka (versek),
Tücsökmesék (mesék),
Hol voltam (versek),
Halpénzett vett világ (versek),
A kiskondás (mesék),
Aligai galiba (versek),
Csalapinta villanytörpék (mesék).
Tolvaj szél (versek)

Fecske Csaba: EGYSZER MAJD

elkolompolnak az évek
egyszer én is felnőtt leszek
mint ősszel a költöző madár
ki tudja hová elmegyek

fölérem a kilincset nagy leszek
te akkor már kicsikét öreg
hajad fehér a szemed kék
mint a megrepedt üveg

 "Korábban beleestem abba a hibába, hogy mindenáron meg akartam érteni a verset. Rendre csúfos kudarc volt a vége. Mint amikor gyerekkoromban a Jézuska-hozta repülőgépet szétszereltem, hogy megtudjam, mitől repül. Nem tudtam meg, s a repülő sem repült többé. Rá kellett jönnöm, mint olvasó, hogy a verset – műalkotást – nem megérteni kell, hanem befogadni, megnyílni előtte. Átáramoltatni magunkon az élményt, engedni a szépség erejének. Megborzongani tőle. Tandori szép szavaival: „Állni gyönyörűségtől megkövezve.”
Nem kell megkísérelni fölfejteni a titkok szövetét. Mert esetleg tönkre megy. Ha megfogod a lepkét, ha megérinted a virág szirmát, hímpora ujjadon marad."

A költő weboldala: http://www.fecskecsaba.freeweb.hu/

Tóth Szonja Kiara: KARÁCSONYI APRÓ LISTA

Drága, kedves Télapó!
A Karácsony, jaj, de jó!
De még sokkal jobb lehetne,
Fa alja, ha tele lenne.

Amit kérek, mind leírom,
Sorakozik a papíron.
Egész évben jó voltam,
Vastagon fog hát a tollam.

Babaház és fagyis gyurma,
(Puttonyodból nem kell alma).
Barbie baba sok ruhával,
Kicsi póni apró házzal,

Ben Ten cuccok, festőkészlet,
(jaj, de szép lesz így az élet!).
Legókészlet, valahány,
erre vágyik fiú, lány.

Játékboltból minden játék,
Nincs, amire én ne vágynék.
Toronyóra láncostól,
Semmi sem sok a jóból!

Anya nevet, fejét rázza:
- "Jaj, Mikulás szegény pára!
Földig lóg majd a nyelve,
El is megy minden kedve.

Helyettese nincsen neki,
Ajándékot nem hoz senki."
- Pedig nem is kértem sokat,
Csak aprócska játékokat.

Na, nem bánom, hozz csak egyet,
De az összes közül a legszebbet!
Szülinapom lesz majd nyáron,
Anya, nem nevetsz majd a listámon!

A költők szeretnek játszani. Csengő-bongó rímeket biggyesztenek a sorok végére, hogy ha megérintjük – elolvassuk, meghallgatjuk – a versüket, megszólaljanak és édes muzsikával töltsék be fülünket, lelkünket. Játékos, bohó rímeket ötlenek ki saját maguk és mások szórakoztatására. Az alábbiakban példákat sorakoztatunk fel, hogy ti magatok is megpróbáljatok hasonlókat kitalálni.

Kecskerím

Mik azok a kecskerímek,
Mint mikor a kecske rí: mek?

Nem, nem! Ez kínrím. Íme egy klasszikus példa kecskerímre:

Azt kérdi a kaján halász,
Mért van az ön haján kalász?

És egy másik: A fiúkra hat a Mari,
Pedig nem egy Mata Hari.

Kancsal rím

Két szép példa Weöres Sándortól, aki még a többi költőnél is jobban szeretett játszani:

Ez az Elek
Piszok alak
*
Egy hívő és egy eretnek
Feles földön aratnak

A rímhányó Romhányitól való kancsal rím:

Hiába korholta, intette,
Kölkét ez csak untatta

Ezt pedig Kosztolányi Dezső írta:

A szobámat méla hittel
Berakattam malachittal

Kínrím

A költő kínosan ügyel a sorvégek összecsengésére. A kínrím egyik fajtája a végigrím. Íme egy Weöres Sándortól:

Elvi tetem
Elvitetem.

Kosztolányi kínrímei:

Szomorú a baktatása
A kezébe aktatáska
*
Hallgat a sült kecsege,
De hogyha él, fecseg-e? 
*
Azt mondják a hatalmasok,
Hogy akinek hat alma sok,
Az már elég hatalmas ok,
Hogy ne legyen hatalma sok.

Ismeretlen szerzőktől valók:

Egy kispesti vendéglőbe
Egy kis pesti vendég lő be.
*
Minden szemeszteren
Minden szem Eszteren.

Saját szerzemények:

Nagylaknál a nagykövet
Átdobott egy nagy követ
*
Tehetnek- é a lettek
Arról, hogy lettek lettek?
*
Ez a hajó katamarán
Csúnyán nézett Kata ma rám.

Rajta, próbálkozzatok hasonlókkal! Jó szórakozást! : Fecske Csaba

"Boldog karácsonyt kívánok a Költögető minden írójának és olvasójának! Kívánok minden kis lurkónak olyan szép karácsonyt, amilyen szépek az én gyerekkorom karácsonyai voltak egy Szögliget nevű kis faluban, amely karácsonyok anyagiakban ugyan egyáltalán nem, de szeretetben és élményekben nagyon is gazdagok voltak!"

Hamarosan olvashatjátok a költő írásait a rímekről és a szójátékokról blogunkon.

Pelei Netti: MIKULÁS

Miki-miki Mikulás,
Mit kapok ma, figurát?
Ruhát vagy babát?
Télre jó kis kabát?

(Hiába, a rím nagy úr - ezt már Varró Dániel is megmondta:-)

Kovács bácsi fent lakik
a harmadikon,
és mindig morog, amikor megy felfelé,
de amikor lefelé jön,
nagyon kedves,
utat enged mindenkinek,
menjen csak, kérem szépen,
hagyják le az öregembert,
mondja mindig Kovács bácsi,
félreállok, rohanhatnak,
te is, fiam, szaladgáljál,
lehúzódok előled is,
lesz helyed, hogy nagyot essél,
majd felsegít valaki,
de én nem, az biztos!

-- részlet Kiss Ottó: "A nagypapa távcsöve" című kötetéből --

Már korábban hírt adtunk a "Hajnali csillag peremén" készülő bábelőadásról és a Budapest bábszínház által kiírt versíró pályázatról. A bábelőadás blogján most újabb ötletet olvashatsz, amiről verset, vagy vélemény írhatsz. Íme:

Böbe néni fent lakik a harmadikon ( Kiss Ottó versének eredeti szereplője Kovács bácsi, csak mi kereszteltük át Böbe néninek, egy másik vers miatt), és mindig morog...
A próbafolyamat egyik ( igen fontos) dramaturgiai  kérdése, hogy mit motyogjon Böbe néni, miközben a főszereplő Elza (teljes nevén Méz Elza, óvodás kislány) éppen róla beszél. Úgy kell tehát motyognia, hogy értsük, de közben még se értsük mit mond. Ráadásul ez a Böbe néni  egyáltalán nem szimpatikus néni. Vannak szimpatikus nénik s vannak egyáltalán nem szimpatikus nénik. Gyerek szempontból nyilván azok a nem szimpatikusak, akik nem szeretik a gyerekeket, nehezen tűrik a gyerekek viháncolását.
 Kíváncsian várjuk a gyerek/vers/pályázatra (versben) a véleményeteket. Szerintetek mit mondanak ezek a Böbe nénik? D.L.

Tóth Szonja Kiara: TÉLFENYEGETŐ

Félek, nem lesz hó a télen,
és megint szürke lesz a táj.
A kopasz fák, csupasz föld,
borult ég látványa úgy fáj.

Havat akarok, rengeteg havat,
fehéren csillogó, méteres havat,
ami majd belep, eltakar mindent,
földet, fákat, didergő házakat.

Ó, a sok-sok puha hóban
mennyi mindent lehetne játszani!
Azt hiszem, hóangyal sorotatot
fogok minden nap gyártani.

És karácsony este, ha kinézek
az ablakon, ne a hold világítson!
Helyette sötét éjszaka
a fehér hótakarótól ragyogjon!

Egészen tavaszig tartson ki
ez a fényes hókabát!
Figyelj, te Tél! Azt ajánlom
teljesítsd a gyerekek vágyát!

Mert ha nem, jövőre betiltom a telet,
te meg majd sírhatsz miatta eleget!

Szereted a kisbabákat? Szerintem mindenki szereti őket! És tartottál már a kezedben csorgó nyálú pár hónapos csöppséget? Ugye, nem lehet rá haragudni ha összeken a nyálával, egyéb testnedveivel?

Olvasd el Varró Dániel milyen szeretettel, humorral írja meg hogyan nyáladzik a kisfia. Ha figyelsz, esetleg hangosan is elolvasod, akkor rájössz hogy ritmusa melyik híres Weöres Sándor-vers ritmusával egyezik meg.
(minden sora: tá-tá-tá tá-tá-tá)
A megfejtést hozzászólásban vagy e-mailben küldd el!

Varró Dániel: NYÁLTÖRÖLGETŐ - avagy a nyálkendő dicsérete

Elcsöppen, lám, pöttöm,
számból jött nyálgömböm!
Rögtön hogy fölbukkan,
álomként szétpukkan.

Elcsöppen pár nagy csepp,
minden jó nyálas lett,
egy csepp, és már kettő -
nyál ellen nyálkendő.

(Nyálkendő-használat
van vagy nincs, aztán vagy
nyál van vagy nyálkendő,
nemkívánt törlendő.)

                       --  megjelent az "Akinek a lába hatos" című kötetben --