Költögető

Fogszakorvos és szájsebész.

Talán platán talán palánta, netalántán platánpalánta?

Egy szem rizsszem sem esett le.

Fekete bikapata kopog a patika pepita kövezetén.

Ádám bátyám pávát látván, száját tátván, pávává vált.

Ede, de bedezodoroztad magad.

Te tevél tevévé engem eleve,
Teveled nem ér fel tevefej tétova veleje.

Egy méterrel megrövidebbítendő!

Cukrozott csibecombcsont.

Meggymag! Szelíd meggymag vagy, vagy vad meggymag vagy?

Engem kétszer csapott kupán,
S ő egy pofont kapott csupán.

Szecsuáni síncsiszoló

Nem lehet a Márta másé, mert a Márta már Tamásé.

Száz sasszem meg száz sasszem az sok száz sasszem.

A kövér kuvik a vak kivi kovakövére kíváncsi.

Peckes cickány-fickó picike kocka-vacka.

Rájár a rúd a rájára: rút arája jó pár órája vár rája.

Mit lopsz küklopsz? Gipsz klipszet lopsz, küklopsz?

Csámpás csimpánzcsapat csücsül a kicsi kocsiban, és csokit csócsál csendesen.

A sóbányász sokszor szokott túl sok sót szórni a sóletre.

Jobb egy lúdnyak tíz tyúknyaknál.

Sztreccs strucc cucc.

Egy kupac kopasz kukac, meg még egy kupac kopasz kukac, az két kupac kopasz kukac.

Kedves Blogolvasók!

Az utóbbi hónapokban feltűnően sokan keresitek a Költögetőn László Noémi verseit. Ez nagyon örvendetes, László Noémi régóta kedvencünk. Már korábban is írtunk róla, és szemezgettünk gyönyörű, kedves, lázadó (és még sokféle) gyerekverseiből.
2 gyerekvers kötetét, a Feketelevest és a Labdarózsát teljes szövegével és illusztrációival együtt megtaláljátok a  Transindex.ro oldalán, itt:

Feketeleves

Labdarózsa

Kik azok a klasszikusok? Ki lehet kortárs? Hányat tudsz felsorolni az egyikből és a másikból? Melyik az érdekesebb neked: a Csiribiri vagy a Parabola? Az Apám kakasáról eszébe jut-e mindenkinek az eredeti mű címe, költője? Hol jobb keresni? Az interneten vagy a könyvtárban? Melyik a szerethetőbb: a Kőszívű... vagy a tinikrimi? Melyik az értékesebb: amit sokan elolvasnak vagy ami a kritikusoknak tetszik? És a Harry Potterel, a vámpírokkal meg a Szent Johanna gimivel mi a helyzet? 

Ezt mind megbeszélték egymással az írónő és a gyerekek. Így volt, mese (is) volt, ki meghallgatta, azé volt! 

Köszönjük szépen, Ági!

Lackfi János: TENGERSZEM

Egy lábról másikra állingál, várvárvár,
arcán két tengerszem, jönjönjön egy ember,
szem partján megbillen, csarnokvíz megcsobban,
láblábláb még rugdos, karkarkar még csapdos,
eltűnik majd végül szem mélyén emlékül. 
Egy lábról másikra állingál, várvárvár,
jön másik, jön még egy, csobbannak, eltűnnek,
csapdoss csak, rugdoss csak, csarnokvíz rádroskad!
két óriás lányszemben megfullad száz ember,
száz férfit fojt meg könny csakcsakcsak ő nem jön.

forrás: Bárka online irodalmi folyóirat

Már nagyon várjuk a keddi találkozást!
Addig is olvassátok el a Költögetőn megjelent írásokat Mészöly Ágitól, Mészöly Ágiról:
Mészöly Ágnes: Ennyit rólam
Mészöly Ágnes: Titokbogár (vers)
Mészöly Ágnes: Harry Péter és a kupolákok (regényrészlet)
Mészöly Ágnes: Esőanyó (mese) 
Mészöly Ágnes: Télbefőtt (vers)
Mészöly Ágnes: Don Macskosz, a Szemnélküli (vers)
Mészöly Ágnes: Ezer árboc és vitorla (mese)
Részlet a Sünimanó c. meseregényéből
És a szorgalmiról, az "Egy tucat kérdés..."-ről se feledkezzetek el. A válaszokat a Költögető e-mail címére küldjétek: koltogeto[kukac]gmail[pont]com.

Részlet Mészöly Ági: SÜNIMANÓ című meseregényéből

A síelős hét után már – szerencsére mindenki egészben jött haza – reggeltől estig a farsangról beszéltek a gyerekek. Csenge kikönyörögte, hogy a sulibulira magával vihesse Sünit, s olyan jelmezt akart, amiben a manónak is fontos szerepe lehet.

Gergő már ősszel eldöntötte Milánnal és a többi osztálybéli fiúval, hogy Csillagok Háborúja szereplők lesznek. Gege Luke Skywalker-jelmezéhez csak egy karatefelső meg egy alufóliával bevont seprűnyél kellett. Egyébként is: egy negyedikes már egyedül készíti a jelmezt, s a felsősök esti farsangján bulizik szülői kíséret nélkül.

Misuval nem volt ilyen egyszerű dűlőre jutni.

– Én Géza malac akarok lenni – jelentette ki szokott határozottságával. – Szárnyasi Géza malac.

Anya el sem tudta képzelni, hogyan nézhet ki egy Géza malac. Mindenesetre beszerzett egy malacálarcot, meg kis rózsaszín farkat eszkábált.

– Ez még nem jó – nézegette magát Misi a tükörben. – Ez malac, de nem Géza malac.

– De hát mitől lesz Géza? – tudakolta Anya.

– A névjegykártyától! – jelentette ki magabiztosan Misu.

Apa a fél szombat délutánt „Szárnyasi Géza – malac” feliratú névjegykártyák készítésével töltötte. S ha Apa belekezd valamibe, nem végez félmunkát. A számítógépen csinos malacképpel díszített kártyát tervezett, és különleges, fényes papírra nyomtatta ki. Misu hálás, de igen titokzatos volt: hiába kérdezték, ki is az a Géza malac, és miért akar épp az lenni, csak azt hajtogatta, hogy a Géza malac az a Géza malac.

Itt találod a folytatást, amelyben Szárnyasi Gézáról minden kiderül.

Mészöly Ágnes: EZER ÁRBOC ÉS VITORLA

Árad a tenger, zúdul át a hajó ormán / elsüllyedt már a tat és víz alatt a kormány… Ezer árboc és vitorla, ez nem lehet igaz! – méltatlankodott Don Martalóc és megrázta fejét. Egyrészt a tengervizet próbálta kirázni a füléből, másrészt reménykedett, hogy e tekintélyes matrózkapitány-viselkedéssel elűzheti gondolataiból a hívatlan, előszemtelenkedő rímeket.

A Sellőária, mely nemrég egy büszke háromárbocos szkúner volt, kereskedők réme, tengerek királya, pillanatok alatt emlékké változott, legendává, melyet öreg tengerészek mesélnek majd kíváncsi unokáiknak. Csak néhány deszka, hordó és egy kisebb örvény mutatta, hogy itt néhány perce még egy délceg hajó igyekezett a titokzatos Hortenzia kikötője felé.

A legénység, ahogy tudta, mentette az irháját: vén Gugora és Galleon egy-egy kisebb hordót próbált meglovagolni – melyekben, kétségtelen, jóféle fehér rum lötyögött –, Rapír, a kormányos és Brigantin a leszakadt kormánykerékbe csimpaszkodott, helyet szorítva a halálosan sápadt Hejhónak is. Szegény kis hajósinas igencsak rémülten tekingetett jobbra-balra, hiszen ez volt életében az első hajótörés. A többiek egykedvűen kapaszkodtak a kezükbe akadó uszadékba, csak Furafaki prüszkölt és csapkodott mérgesen: a vasfából készült árbocmerevítővel próbálta menteni magát, a vasfa viszont, mint tudjuk, a fák között az egyetlen, mely nehezebb a víznél, így a deszka ahelyett, hogy tisztességesen lebegett volna a felszínen, egykedvűen a mélybe merült.

Don Martalóc is megragadott egy kósza evezőlapátot, és kétségbeesve nézte a Sellőária egykori legénységét. Tudta, hogy neki kell megmentenie őket valami nagyszabású, kalózok gyöngyéhez méltó furmányos ötlettel, de ötletek helyett bizony csak újabb és újabb, csacska és kacska rímek zakatoltak a fejében.

– Sós vízbe merülnek a bátor legények / cápaeledellé lesznek tán szegények… Ezer leopárdfóka és hosszúszarvú narvál, mennyire utálom a költészetet! – csapott mérgében nagyot egy arra szemtelenkedő hullámra.

Szegény Don Martalóc nem hiába viseltetett ellenérzésekkel a művészet e nemes ága iránt. Ifjúkorában, mikor még nem ő volt Don Martalóc, a kalózok gyöngye, de még csak Pepe, a pelyhedző állú legényke sem, hanem Petter van Reemesock, a jómódú németalföldi bútorasztalos fia, épp ezek miatt a léha és locska versikék miatt kellett elhagynia a szülői házat. Családja nem nézte jó szemmel, hogy széklábak helyett rímeket farigcsál, s hogy ezekkel a rímekkel akarja megnyerni a város leggazdagabb kereskedőjének fogadott leánya, jáspistekintetű Tei Laa Lia szívét. Ki is tagadták, s elüldözték még az országból is, így lett belőle előbb Pepe, majd Don Martalóc.

– Ki merészeli azt mondani, hogy utálja a költészetet? – hallott maga mögött egy méltatlankodó hangot. Először azt gondolta, hogy a vén Gugora, esetleg Furafaki szól hozzá, de amikor néhány karcsapással hátrafordult, nem hű embereivel, hanem egy meseszép, de villámló tekintetű sellőlánnyal találta szembe magát.

Szántói Krisztián illusztrációja

Mészöly Ágnes: DON MACSKOSZ, A SZEMNÉLKÜLI

Álommorzsák szúrnak szanaszét az ágyban,
Aprók, szikkadtak és bőrkaristolók,
Tétován bogozom, sóhajtva, de bátran,
Nyúzott Hófehérke, nem segít a csók.

Lapos, síkos állat, talán én lehettem,
Ízelt lábam is volt, talán két tucat
Ideig-óráig. Majd sötét seregben
Támadt pokróc, dunyha és paplanhuzat.

Sárgás, rút fogakat növesztett a párna,

Marcangolt sziszegve, jópár lábam bánta,

S akkor megjelent Ő - fehér bottal int -,

Szemnélküli Macskosz, nyávogása délceg,

Kushadtak a galád ágyneművitézek –

S reggelre leharcolt kis plüss lett megint.

Rózsa Nelli (14 éves): FEKETE DAL

Sötétben szól egy fekete dal,

szívemből a fény lassan kihal:

Egy fekete láng ég még benne,

csak a fekete dal tartja életben.

Sötétben áll egy fekete lány,

arca sápadt, fehér, halovány.

Engem szólít, nekem énekel,

nyúlok utána, de nem érem el...

Rózsa Nelli így mutatkozik be - nem is annyira feketén, inkább színesen:

"A nevem Rózsa Nelli, de általában barátaim között csak Nelli vagy Yuki (ami egyébként japánul azt jeleni hó).14 éves vagyok, júliusban pedig már 15. A Kálváriaparti Általános Iskolába járok. Érdeklődési körömbe tartoznak az animék, mangák és ezek nézése és olvasása, valamint minden ami japán (igen még a tollaslabda is :P). Iskolán kívül általában gépezni szoktam, azon belül is inkább képszerkesztő programokkal rajzolni, facebookozni, vagy az online játékokkal játszani. Kedvenc könyvem/könyv sorozatom Leiner Laurától A Szent Johanna gimi, aminek 9 kötete és 8 része van (az utolsó rész 2 kötetes, ami a napokban jelent meg). Verseket azért szeretek írni mert ki tudom fejezni az érzéseimet, hangulatomat. Viszont igazából nincs különösebb oka :). A kedvenc versem pedig Ady Endrétől a Lédával a bálban :). A Költögetőn a legszimpatikusabb a "Gyerekírta líra" rovatból Tóth Tamara Leila Cica ül... című verse, míg az "Aktuális kedvenceink" rovatból Fecske Csabától az Egyszer majd. Ha felnőtt leszek ki szeretnék menni Japánba, ahol elkészíteném saját anime sorozatomat....Vagy ha ez nem megvalósítható, Angliába szeretnék menni, mert ott kedvesek az emberek, szép a táj és minden olyan olcsó :D. De igazából a jövőre nézve még nincsenek igazán terveim."

Nelli korábbi versei a Költögetőn - ide klikk.

Egy tucat kérdés a kortárs gyermekirodalomról már nem-egészen gyerekeknek  
Összeállította: Mészöly Ágnes író, akivel találkozunk február 12-én.
(Ha nem tudod fejből – Google a barátod!)

A találkozóra kitöltve hozd magaddal, vagy küldd el a Költögető e-mail címére: koltogeto[kukac]gmail[pont]com  

1. Melyik Balatonról szóló regény nyerte el a 2011-es IBBY-díjat? 

2. Milyen extrém foglalkozásról álmodott kiskorában a Rumini szerzője?

3. Sorolj fel legalább három szerzőt az Író Cimborák blogról!

4. Ki illusztrálta Lakatos István Dobozváros című könyvét?

5. Mi az az antológia? Keress olyan gyermekek számára összeállított antológiákat, melyek mai magyar írók műveit tartalmazzák!

6. Melyik könyvben szerepel Lecsöppenő Kecsöp Benő és a Nagy Zsiráfmadár?

7. Milyen állat Csoda és Kósza? Kinek a regényében szerepelnek?

8. Hány Gergő-regényt írt Böszörményi Gyula?

9. Melyik két költő a társszerzője az Apám kakasának?

10. Melyik középkori szentről nevezték el azt az iskolát, ahol Leiner Laura regényei játszódnak?

11. Melyik évben jelent meg a Sünimanó című regény? Ki írta?

12. Milyen lények szerepelnek a Mandragóra utca 7. című regényben? Ki írta a könyvet?

Mészöly Ágnes: TÉLBEFŐTT

Kánikulás a délelőtt,
de jó, hogy van még télbefőtt.
A pince őrzi meg nekem,
s ha a nyarat nem kedvelem
lecammogok.
Hűs, sötét rumli szerteszét
nosza, a polc elé a szék,
mint esztékában öregek
csendben várnak az üvegek.                                               
Majd felnyitok
egyet mindjárt a sok közül.
Na, lássuk csak, minek örül-
nék, legjobban ma délelőtt,
melyik a nyertes télbefőtt?
Homályosan
láttatja csak a celofán:
itt girhes varjú ül a fán,
ott hóember meg hókutya.
Kővé gyúrt hógolyó nyoma,
halálosan
pontos találat. Ebben itt
egy karácsonyi reggelit
tettem el. Abban latyak,
fád olvadásos hangulat.
Azaz talán
legyen inkább a síelés,
vad suhanás és lábtörés,
vagy szelíd fagyos éjszaka,
szenes vaskályha rossz szaga.
Kés vagy kanál
kell még, feltépni snassz dolog
csak a gumit. És nassolok
és önfeledten hűsölök,
hiába nyár, a tél örök.

rajz: Mózes Dóra, Kálváriaparti Ált. Isk.

Mészöly Ágnes: ESŐANYÓ

Csipp-csöpp, maszatol odakint az eső. Csöpög, szemerkél napok óta.  Hol jobban, hol kevésbé. De megállíthatatlanul.

Nyiff-nyaff, nyekereg odabent Kisjutka. Nyűglődik, szenved napok óta. Hol jobban, hol kevésbé. De megállíthatatlanul.

- Befejeznéd? - szól rá Anya a konyhából. Anyának persze könnyű. Egész nap nyomogathatja a mosógép gombjait, csörömpölhet az edényekkel, nem szól rá senki.

Kisjutka nyafog tovább. Hogy csöpögős. És hűvös. De legfőképpen u-nal-mas ez a vasárnap délután.

- Befejeznéd?? - vakkant rá Zolka a leckéje mellől. Zolkának persze könnyű. Érdekesnél érdekesebb dolgokkal foglalkozik az iskolában. És ha Zolka tanul, nincs helye mellette egy Kisjutka-féle óvodásnak.

Kisjutka nem bír magával. Fejen áll a díványon. Felmászik Apa íróasztalára.

- Befejeznéd??? - kiabál rá Apa. Felkapja Kisjutkát, beviszi a csupa fodor-csupa lila kislányszobába, és rácsukja az ajtót.

 Apának is könnyű, persze. Egész nap ülhet a számítógép előtt, neki nem lesz kocka feje a képernyőtől. Nézi a számokat, észre sem veszi, milyen rettentően unalmas egy esős októberi vasárnap délután.

    Kisjutka már nem nyavalyog; sírdogál, mint akinek komoly bánata van. A babák, a fodros ágytakaró meg a plüssállatok sajnálkozva nézik. 

- Befejeznéd? - kérdezi egy ismeretlen hang.

Felpislant Kisjutka: hogy került a szobába ez a… biztos valami nagy hatalmú tündér. Földi halandó nem merne a vajszínű szőnyegre lépni ilyen koszos gumicsizmákkal.

- Unatkozol, galambom, ugye? - kérdezi a furcsa néni, és közben őszilevél-mintás esőkabátjáról csinos kis tócsába csepeg a víz. -  Rettenetes az eső idebent.  De ha tudnád, milyen muris - odakint!

Ezzel elővesz egy őszilevél-mintás esőkabátot meg egy kis gumicsizmát a cekkeréből, és odanyújtja a kislánynak. Az meg belebújik a gumicsizmába, felveszi az esőkabátot, közben - nem is szipog már - megkérdezi:

- Te valami nagy hatalmú… szóval tündér… esetleg bo…

- Dehogy, galambom, én csak egy egyszerű Esőanyó vagyok. Ilyenkor októberben már barna meg öreg, de látnál, mikor az áprilisi záporral szaladgálok a réten!

Esőanyó megfogja Kisjutka kezét, int egyet, szélesre tárul az ablak. A függöny vidáman lebben utánuk, ahogy kirepülnek az utcára.

    Csöpp-csöpp, maszatol, csöpög, szemerkél az eső. De Kisjutka nem nyekereg már. Bandukol kézen fogva a nagy hatalmú Esőanyóval, minden tócsába belelépnek, minden faágról lerázzák a vizet.

Az ablakokból a nagyobbak tátott szájjal, a kisebbek irigykedve nézik a flúgos nagymamát, aki ilyen szörnyű időben sétál az unokájával. Hát ha még azt is látnák, hogy a játszótéren, amikor Kisjutka megkérdezi: "Hintázhatok?", az ál-nagymama rákacsint, hogy: "Nem vagyunk cukorból!"!

    Nemsokára visszaérnek a nyitott ablak elé. Az eső még mindig csepereg, Kisjutka majdnem elkezdi újra a nyávogást:

- Muszáj máris hazamenni?

- Tudod, hány gyerek unatkozik még, galambom? - csitítja az Esőanyó. - Menj, meglátod, vár még valami meglepetés ezen a délutánon…

    Kisjutka szemvillanás alatt a gyerekszobában találja magát. Ha nem lenne az a szép nagy nedves folt a szőnyegen, azt hinné, álmodta csak az Esőanyót.

- Unatkozol, kincsem? - nyit be hozzá Anya. A vacsora már a tűzhelyen rotyog, Zolka épp a táskáját pakolja, Apa is feláll a számítógép mellől.

 - Bizony, szörnyű ez az esős délután idebent - somolyog Kisjutka. - De ha, mondjuk, elmennénk sétálni…

- Végül is, nem vagyunk cukorból! - dünnyögi Apa. Zolka már húzza is a gumicsizmáját, Anya meg nyúl a fogasra a kabátokért.

- Hát ez meg honnan van? - forgat értetlenül egy nedves, őszilevél-mintás kis esőkabátot.

Rajz: Erdélyi Alex, Kálváriaparti Ált. Isk.

Mészöly Ágnes: HARRY PÉTER ÉS A KUPOLÁKOK

 

Mínusz egyes kapu 

 

– …felhívjuk továbbá a Mínusz egyes kapun át távozók kedves figyelmét, hogy a város közterületein TILOS bármiféle varázstevékenységet folytatni, és lehetőség szerint kerülni kell a muglik tevékenységeinek befolyásolását – recsegte a hangosbeszélőn egy kedélyes hang.      
– Ezt szeretem Kavarty tanár úrban – mondta Péternek egy harmadéves – Nem problémázik sokat. Bezzeg a múlt héten, fél órán keresztül hallgattuk Borzbarát Bernadett nyavalygását a muglik tiszteletben tartásáról. Érted jön valaki?      
– Nem, de nem kell elvinni – hárította el a meg sem tett ajánlatot jó előre Péter – Bebuszozok a városba, az éjszakát meg a Rozsdás Csapszegben töltöm… na itt a Kapu. Menj csak előre, én ráérek.  

     A bőbeszédű harmadévest nem kellett sokat bíztatni. Kicsörtetett a Mínusz Egyes Kapun, és elvegyült a muglik nyüzsgésében.      
    A Mínusz Egyes Kapu Pestfort, a budapesti varázslóiskola Kizárólagos Kijárata volt. Az MMM (Magyar Mágusok Minisztériuma) a varázslóképző intézetet a könnyű megközelítés és a zsúfoltság elkerülése végett a Ferihegyi Repülőtér belterületén helyezte el. Az iskolából távozó varázslók és boszorkányok az említett kapun át jutottak ki a mágiaszegény övezetekbe, ami több okból is praktikus volt:... folytatás

A Szitakötő folyóirat 2012/4. téli számának kerekes verseihez a kálváriaparti iskolásokkal Paint-rajzokat készítettünk. Rajzolók: Grizner Bence, Erki Eszter, Füleki Lotti, Hortolányi Bence, Mező Dávid, Tóth Martin, Kiss Dávid, Vass Tamás, Végh Dávid, 7. osztályosok, Farkas Martin, Kosina Elizabet, Vincze Kamilla, Ludányi Zsombor 4. osztályosok.

Jólesz György: TALÁLÓS KÉRDÉS

Rohanva is állnak rajta,
Olyan jármű ez a fajta.
Lendülő láb, ami hajtja.
Lelke két egyforma kerék,
Elöl nincs, csak hátul van fék.
Repül, ha van erőd elég.

Szabó Attila: BICIKLIVEL SULIBA

gondoltam hogy szülinapra

egy biciklit kérek

mert azzal az iskoláig

gyorsan odaérek

útközben meg vagánykodom

ha csajokkal találkozom

kifarolok durván

porozok a murván

lesz majd az én biciklimen

szuperturbó fokozat

úgy ugratom a haverom

mint a lépcsőfokokat

betekerek a terembe

hátradőlök a nyeregbe

fütyörészek kacsintgatok

ha meguntam kicsengetek

Németh Bálint: KEREKET SZERELEK

Mikor felébredtem, kitaláltam, hogy kereket barkácsolok
a konyhaasztal lábára, így anya kényelmesen beguríthatja
a reggelimet. Aztán kerekeket erősítek a saját lábamra is,
hogy gyorsabban érjek haza az iskolából. Büszkén hasítok
majd végig a városon, leelőzve buszt, autót, egészen a házunk
kapujáig – hogy a lépcsőn miként jutok fel, még nem tudom.
Próbálok rájönni és hallom, ahogy csikorognak a kerekek
az agyamban. Mindenhol kerekek forognak majd: kereke lesz
a télnek, a háznak, kereke ajándéknak, karácsonyfának, végül
kereket szerelek az időre is, hogy mint egy felfedező, elutazzak
a távoli felnőttkorba, de ha nem tetszik, bármikor visszagurulhassak
a mostani szobámba. Mindenre kereket szerelek, a történet így lesz
kerek, aztán reggeli közben elmesélem anyának, aki azt mondja,
talán hiányzik egy kerekem, de azért így is nagyon szeret.

A hollóról és a pávákról

(21. századi magyar népmese feldogozás)

A fekete holló teljesen sárga lett.
Mert lent a réten folyt a páva-balett.
„Ej mit nem adnék, ha színesebb lehetnék!
Büszke, emelt fővel közéjük mehetnék!”

Fenn a fán a holló eképpen töprengett,
Amikor a földön valamit észrevett.
„Nini! Ez egy pávatoll!
Valamikor páva volt!
A faromra felragasztom,
A páva-népet kiakasztom,
Jippi, jáj, jé!”

A holló felkapta a tollat
s vágtatott a papírboltba,
Hogy a kincsét, drága kincsét
most lefénymásolja.

Hatvanat fénymásolt,
Madarat tolláról!
Ámbár ez most nem igaz,
Mert ez a gaz,
Papírtollal ékeskedett,
Sziporkázva kényeskedett.

Pávák közé besétálva,
Lett nagy hahota és lárma:
„Nézzétek! A holló tolla!
Csak  fele van fénymásolva!”

Szegény hollót kikergették,
Ráadásként megcsipkedték.
Megtanulta szegény pára,
Ha más tollával ékeskedik,
Abból csak neki lesz kára.
 

Ádám Laura blogunk indulása óta írja és küldi a verseit a Költögetőre. Összesen 10 versét számoltam össze eddig, amelyeket kellő informatikai jártassággal felvértezve legtöbbször ő maga szokott fölrakni a blogra, "Lorchi" nicknévvel.
Három éve még kislány volt,  most már semmiképpen sem az. Versei is sokat "fejlődtek" az eltelt idő alatt, egyre ügyesebben és szebben szőtt sorokból és rímekből állnak, de változatlanul kedvesek, játékosak és humorosak. Kívánom Lorcsinak, hogy mindnyájunk örömére maradjon hű ezekhez a tulajdonságokhoz a továbbiakban is, és mint ahogy eddig, hipp-hopp, teremjenek itt a versei ezután is.

"13 éves vagyok, Szegeden a Gregor József Általános Iskolába járok. Szabadidőmben olvasok, verset írok és zenét hallgatok. Általában regényeket szeretek olvasni. Épp úgy szeretem a régi könyveket, mint a friss ifjúsági regényeket. Kedvenc írónőm G. Szabó Judit. Szeretek verset írni, mert feltölt. Általában kitalált történeteket szoktam írni, de van olyan versem, ami valós eseményeket mesél el. Meséket is szoktam írni. Még nem ismerek sok verset, így még nincs kedvencem közülük, de az eddig olvasottak mind tetszettek."

Mészöly Ágnes: TITOKBOGÁR

A szalámis kenyerembe
Fogadok, hogy nem mondod meg
Mit tartok a tenyerembe.
Csiklandós kis bogár, barna,
Hat lába van, seprűs szarva.
Nincs piros pöttyös kabátja,
A napfénynek nem barátja.
Amikor az este jön, ő
Akkor bújik inkább elő.
És ilyenkor fenn cikázik,
Napközben csak lustul, mászik.
Nos tehát? Szabad a gazda?
Ne félj, nem teszem hajadba!
Tartsd szépen a tenyered,
Vagy rakj bele egy levelet,
És azon majd…
Miféle lány! Nohát, sikít, elszalad,
Csak ezért mert meglátott egy
ici-pici
csere-bere
bogarat…

1971-ben születtem, abban az évben, amikor Allan Shepard golfozott a Holdon, megalakult az LGT és Gábor Dénes kapta a fizikai Nobel-díjat.

Kiskoromban kamionsofőr és régész akartam lenni, de mivel ilyen szakpárt akkoriban egyetlen egyetem sem indított, diplomát szereztem a Pető Intézetben. Ma is imádok vezetni: autót, fejlesztő csoportot, embertársaimat az orruknál fogva, ötszáz köbcis Hondát, nagycsaládos háztartást – bármit. És az ásásról sem mondtam le teljesen, bár Mohenjo-Daro romjai helyett a saját múltamban kutatok.

Időnként történeteket írok, de hamar megfájdul a gépeléstől a hátam. Ennek ellenére ezt szeretem legjobban. Meg persze a mindennapi vacakolásokat a hozzám tartozókkal.

Tudom, hogy nincs esélyem az entrópia ellen, mégis elmosogatok (majdnem) minden főétkezés után.

Próbálom észben tartani a következő holdtölte idejét, több-kevesebb sikerrel.

Forrás: http://meszolyagi.hu

Február 12-én, kedden 11 órától a gyöngyösi Kálváriaparti Általános Iskola könyvtárában vendégünk lesz Mészöly Ágnes író, Mészöly Ági Író Cimbora.

Rendhagyó irodalomórákat tart 3-8. évfolyamos diákjainknak.

"Az is jó, ha várnak, felkészülnek, vágják a Sünimanót meg a többit. De ez még jobb. Bemenni egy osztályba, a srácok furcsán néznek, aztán amikor a magyartanár elmondja, hogy az író néni rendhagyó órát tart ma, jönnek a vigyorok. A felelést megúszták, nagy baj már nem lehet. Legfeljebb verseket kell hallgatni."

A találkozóig még két hét van hátra. Addig sűrűn olvashattok  majd a Költögetőn Mészöly Ági írásaiból, melyeket sikerül begyűjtenem:
- a könyvesboltból a Sünimanó c. meseregényét;
- a weboldaláról és blogjáról meséket, történeteket: http://meszolyagi.hu;
- az Író Cimborák blogjáról meséket, verseket.

Minden érdeklődő gyermeket és felnőttet szeretettel várunk itt a blogon és február 12-én a könyvtárban!

Benedek Gabriella (11 éves): AZ EGÉR ÉS A HANGYA

Egyszer volt egy egér,
ki a mezőn éldegélt.
De sajnos nem volt étele,
ezért egész nap éhezett.

A szomszédban élt egy hangya,
ki szorgos volt, s gyűjtött minden napra.
Egy nap átmegy az egér s kéri,
- egy falatot, kérlek! Fogom viszonozni.

A hangyának megesett a szíve az egéren,
s hát azt mondja: gyere el mindennap ebédre.
Az egér nagyon megörült ennek,
s azóta az egér s a hangya jó barátok lettek.

Benedek Gabriella (Gyergyószentmiklós, Kós Károly Általános Iskola) ezt írta magáról:

"Ha nem vagyok iskolában, akkor játszom a kutyámmal, segítek szüleimnek és olvasok regényeket, mondákat és meséket. Azért szeretek verset írni, mert ezzel jól lefoglalom magam, nem unatkozom. Kedvenc versem: Arany János: Rege a csodaszarvasról."

Holnap lesz Vince napja. Régen a szőlősgazdák ezen a napon a közelgő tavaszra gondoltak, és a szőlőtermést próbálták kikövetkeztetni - pincelátogatással összekötve. Többek között erre a szokásra emlékeztet bennünket Fecske Csaba verse.

Rausch Bianka pedig - január ide vagy oda - teljesen kitavaszodott. Nevének betűiből egész virágoskert hajtott ki.

Rausch Bianka Krisztina: JÁTSZOM A NEVEMMEL

Réten nyílik az ibolya,
Aranyszínű napocska,
Unom már a hideget,
Siess már, no, kikelet.
Cincog már a kisegér,
Huncutkodik Elemér.

Bíborszínű tulipán,
Illatozó hóvirág,
Aranyszínű kikelet,
Nevetgélő kisgyerek.
Kicsi cica elveszett,
Anna ezen kesereg.

Kikelet van, kikelet,
Repül már a kis sereg,
Illatozik a virág,
Szalmaszínű tulipán.
Zenél már a kis tücsök,
Táncolnak a zöld fenyők,
Itt a tavasz, gyerekek,
Nem fáznak
A verebek.

Fecske Csaba: NEVETŐ NEVEK

Vince

Ha megcsordul Vince,
tele lesz a pince.
Ha tele a pince,
jót mulathat Vince.

Péter és Pál

Péter és Pál jó testvérek,
egyik füllent, másik téved,
mint a méhek a kaptárban,
összeférnek a naptárban,
Péter lusta, Pál rest,
meg is értik egymást.

Endre

Endre, szomszéd Endre,
haragszom én kendre,
a kutyája mindig ugat,
mért nem inti rendre?
Tanítsa móresre,
mert különben megfogadom,
menjen el kend kapum előtt,
istenuccse, megugatom!

Upor

Csuda ügyes Upor,
Fejebúbján csupor,
orra hegyén korsó,
talpa alatt borsó.
Elgurult a borsó,
hanyatt esett Upor,
összetört a korsó
meg a mázas csupor.
Hú mekkora dudor
nőtt fejeden, Upor!

„Tág a világ mint az álom mégis elfér egy virágon.”
(Weöres Sándor: Pára )

1913-ban, azaz 100 esztendeje született, s 1989 januárjában halt meg a magyar irodalom egyik legnagyszerűbb költője, Weöres Sándor.

Mi jut eszedbe először, ha az ő nevét hallod? Az óvoda? A Bóbita című vers? Vagy az, hogy nem úgy kell írni a nevét, ahogy kiejtjük? És tudsz róla valami mást? Itt az ideje kicsit bővíteni a tudásod!

1913-ban született Szombathelyen. Családja művelt volt, s egész gyermekkorában művelt felnőttek vették körül. Talán ebből adódott, hogy folyamatosan olvasott, mindent, ami a kezébe akadt. Végül nem csak olvasott, írt is. 14 éves korában már versei jelentek meg vidéki lapokban, 1934-ben, azaz 21 évesen jelent meg első kötete Hideg van címmel, Pécsett. Felfigyelt rá Babits Mihály, barátja lett Kosztolányi Dezső.

Az egyetemet is elvégezte, belekóstolt a történelem- és földrajztudományba, járt a jogi karra, végül filozófia-esztétika szakon végzett a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen.

Több irodalmi lapnak is dolgozott (Magyar Csillag, Válasz, Pesti Hírlap, Nyugat, stb.). Részt vett folyóiratok szerkesztésében, dolgozott könyvtárakban, több nyelven tudott (pl. szanszkritül), ezeken a nyelveken fordított is.

Vonzotta a keleti kultúra, feleségével – Károlyi Amy költőnővel – részt vettek egy kínai körutazáson, melynek élményei tükröződnek verseiben is.

1949 és 1956 között politikai okokból nem engedték kiadni verseit, csak műfordításokat és gyerekverseket jelentethetett meg. Ekkor írta mai napig nagyon népszerű, és mindenki által ismert verseit. Két kötetben jelentette meg őket, az egyiket Bóbita, a másikat Ha a világ rigó lenne címmel

.

1970-ben Kossuth-díjat kapott és az osztrák állam díját az európai irodalomért.

1989-ben bekövetkezett haláláig számos verseskötete és egyéb írása jelent meg.

Sokban különbözik kortársaitól. Költeményei játékosak, még akkor is, ha témájuk komoly, vagy szomorú. Rímei csengő-bongók, verseinek ritmusa, hangzása dallamos. Gyerekversei sem gügyögő, a gyerekeket lenéző versek, ezekre is nyelvi és ritmikai bravúr jellemző. Talán ennek köszönhető, hogy a gyerekek körében ő az egyik legnépszerűbb költő, s verseit többen is megzenésítették (Halász Judit, Sebő Ferenc, a Kaláka együttes, stb.)

Látogasd meg a következő weblapokat:

• Weöres Sándor versei

• Weöres Sándor.lap.hu

Verseit természetesen megtalálod a könyvtárban is.

A költőt bemutató cikket A JuGyu Gyaksuli Könyvtári Blogjáról kaptuk, írta: Cs. Bogyó Katalin.

Korábbi blogbejegyzések Weöres Sándorról a Költögetőn, itt.

Weöres Sándor: ÖNKARIKATÚRA

Hárman vagyunk, ha egymagam vagyok. A háromságomat ki érti meg?
Egyikünk bölcs, mint a kő és éppoly rideg, hideg.
Másikunk nyárspolgár és langyos-meleg, akár a szörp a nyári napon.
Harmadikunk dilinós kicsit és költő is és gyerek nagyon.

Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod:
Szemem tavában magadat látod.

Ahogy öregszem,
érezem:
mint forr a multba
életem,

lentebbre váj a
gyökerem,
a történelmet
viselem.

Gyerekkorom:
tündér, manó;
nem volt tévé,
se rádió,

kocogott sok-száz
ló, csacsi,
ritkaság volt a
gépkocsi,
....

Hallgasd Törőcsik Marit, s megtudod mit gondolt magáról és az életkoráról Weöres Sándor.

Weöres Sándor: MACSKA INDULÓ

Kurrogj, kurrogj, kormos macska,
cirregj, cirregj, cirmos macska,
büszkén lejt hat vak bak macska,
sok pettyes láb, száz karmocska.
Jobbra át, balra át,
agyon marjuk a kutyát,
nyauúu!

Nyávogj, nyávogj, nyavalyás macska,
pisszegj, pisszegj, pikulás macska,
aki beteg, pikulálhat,
szedjen macska pilulákat.
Hátra arc, nagy kudarc,
nem marunk ha te se marsz,
nyauúu!