Költögető

László Noémi: NAGYVAKÁCIÓ ALATT
az oszi expedícióra vitt bennünket.
Voltunk Enyeden, Torockón, a Székelykőn
és a remetei szorosban. Civilben normális
és vicces az oszi, kár, hogy ezt eddig én
egyáltalán nem tudtam.

Torockón csalánnal jól összevertük
egymást, és a szorosban leszedtem
egy havasi gyopárt, de nem vitt el
a rendőr.

A végén megegyeztünk,
hogy titok, és tíz-húsz évig
nem beszélünk erről.

forrás: László Noémi: Feketeleves. Kolozsvár, Erdélyi Híradó K., 
Bp., Ráció K. 2010.

László Noémi: A CIPŐ

Rettenetes problémaforrás.
Fiam, neked hogy nő a lábad,
alig tudom követni.
Nem mondom formás,
de két hónapja kaptál új cipőt,
lehetetlen, hogy már kinőtted!
Szerintem elkelne egy
focizás elleni védőoltás,
akkor a cipő sem lyukadna ki.
Csukáid árából, fiam, egy
kisebb óvodát el tudnánk tartani.
Légy szíves kímélj meg a részletektől,
nem is akarom hallani, mi történt.
De ne mondd, hogy kinőtted.
Én sem csinálok bolondot belőled,
úgyhogy uralkodj magadon te is.
Ne követelőzz, nem vagy már
napközis, kapsz majd cipőt,
ha itt az ideje. Addig is
inkább olvass egy kicsit és
gondolkozz azon, mi a manót
műveltél két hónap alatt vele.
Bizony mondom néktek,
nagy bökkenő az ember cipeje!

A vers forrása: Aranysityak antológia

A rajzokat a gyöngyösi kálváriaparti iskolások rajzolták
Radnóti Blanka illusztrátor biztató tanácsai kiséretében, a költészet napján 2014-ben.

László Noémi: MOST MÁR ÁLLANDÓAN...

szerelmes vagyok. Mintha rögtön
felelni kellene, úgy izgulok. Legjobb,
ha sétálni megyek és csak későn érek haza.
Ilyenkor nem idegesít, ha anyunak vagy
apunak van igaza.
Legtöbbször nem hallom, csak látom:
szólnak valamit. Nem merem bevallani
még nekik, hogy megtaláltam már az igazit,
mert kiakadnak, hogy ez is csak újabb olcsó
kifogás arra: miért nem tanulok;
vagy elmagyarázzák nekem,
hogy megszédítettek a hormonok.
Inkább kerülöm őket, ha lehet.
Leülök valahol és nézem az eget.
Egymással foglakozzanak,
engem neveltek eleget.

Összeállítás Ágai Ágnes, Csorba Piroska, László Noémi, Lackfi János, Szalóczi Dániel, Vass Tibor és egy gyerek költögető, Ádám Laura műveiből:
Csorba Piroska: Csókolom, jól megnőttem!
László Noémi: A cipő
Lackfi János: Haspóló
Ágai Ágnes: Kamaszságok (részletek)
László Noémi: A mi szobánk
Vass Tibor: Ablak a világra
Lackfi János: Trágár beszéd
László Noémi: Ebéd
László Noémi: Mostmár állandóan
Szalóczi Dániel: Hisztis
Ádám Laura: Tulajdonképpen

A műsor teljes szövege itt olvasható

László Noémi: A KÉMIATANÁRNŐ KÉSZ
tragédia. Nélküle elviselhetőbb
lenne a kémia. Folyton azzal
foglalkozik: mikor hova nézek.
Nem töltik ki az idejét az ionos és
kovalens kötések. Engem saját
kötésem eléggé leköt, a pad alatt.
A tanárnő dühös, a leckével ma
sem haladt, pedig mindenki
békén hagyta.

De nem bírt koncentrálni, mert
Balázs rádőlt a padra, András evett,
Tünde a matek házit írta, Jutka
beszélgetett, Imola rajzolt, Zoli
úgy röhögött, hogy alig bírta;
a tanárnő kitört, vörösen,
tajtékozva hagyta el a termet,
és Csillának, a legjobb kémiásnak
meg sem köszönte a szíves
figyelmet.

forrás: László Noémi: Feketeleves. Kolozsvár, Erdélyi Híradó K., 
Bp., Ráció K. 2010.

László Noémi: EGYESEK TANULNAK,
elkészítik a leckét. Térképet rajzolnak.
Megfigyelik a fecskék cikcakkos
repülését; de nekem üres a fejem, kong,
és rajta mindenki átlát. Micsoda meglepetés:
mára sem magoltam be a szorzótáblát!

Hogyan csinálom, hogy újra és újra késem?
Túl vagyunk már a harmincharmadik
figyelmeztetésen! A zsebemben pedig
mit tudok tartani? Majd leszakad, de
radírgumim, az nincs. Vonalzóm,
hegyezőm se.

A katona sem megy kard nélkül
a csatamezőre. Viszont a padom
csatamező a javából. Nem ide írunk,
ha nem tudtam volna, hanem füzetbe.

Írjam csak ügyesen:
Hétszer nyolc ötvenhat.
Százszor.

forrás: László Noémi: Feketeleves. Kolozsvár, Erdélyi Híradó K., 
Bp., Ráció K. 2010.

László Noémi: VANNAK ÜNNEPLŐ RUHÁK

Azok szerintük szépek, mert azokban
egészen ember-formám van. Megesz
bennük a méreg, mert nem szabad
szaladni, kúszni, mászni.

Ha elesel, fiam, ezt nem lehet csak úgy
kirázni. Uralkodj magadon, nem leszel
rosszul tőle. Falhoz ne dörgölőzz, nem
telik lépten-nyomon új ünneplőre.

Hiába mondom: nem kell
lakkcipő, gallér, selyem, bársony,
hogy évnyitó-évzáró díszünnepségen
az egész rokonság szem-szájat tátson rám.

Egyszer az összes nagybecsű rongyot
kihajítom. Ünnepeljenek benne a kóbor
kutyák; a halászok a Garibaldi hídon.

forrás: László Noémi: Feketeleves. Kolozsvár, Erdélyi Híradó K., 
Bp., Ráció K. 2010.
illusztráció: Keszeg Ágnes

László Noémi: AMIKOR MAMA MEGHALT,
szépen sütött a nap a monostori
temetőben, és a húgommal azon
versenyeztünk: ki ér a domb
aljába hamarabb.

A ravatalozóban csukott
koporsó állt, mert anyu nem akarta,
hogy szegény mamát koporsóban
lássuk. Pirulákat is hiába szedett,
nem volt már hatásuk.

Az utolsó előtti napon láttam;
a szeme nyitva volt, de ő nem 
látott engem. Ijedt volt, sápadt,
és nagyon sovány, és nem tudtam:
mit kell tennem. 

forrás: László Noémi: Feketeleves. Kolozsvár, Erdélyi Híradó K., 
Bp., Ráció K. 2010.

László Noémi: A MI SZOBÁNK
egy közönséges káosz. Jobban hasonlít
szeméttelephez, mint gyerekszobához.
ketten lakunk benne, a renddel
mindig egyiken a sor.

Ez működött egy ideig, aztán elveszítettük
a fonalat valahol. Nem bírunk megegyezni:
ki a következő. Apa szerint nem is szoba,
hanem mohácsi csatamező.

Mert ki látott zoknit az asztalon,
tányért az ágy alatt, papírt, ceruzát
szétszórva az ágyon.

Azonnal szüntessük meg a felfordulást,
ha nem akarjuk, hogy mint Krisztus
a vargát, jól megrázzon.

Mi csak verekszünk, húzzuk egymás
haját, nem értjük: hogy jutottunk bajba.
Legjobb volna, ha anya vagy apa
titokban rendet rakna. 

 forrás: László Noémi: Feketeleves. Kolozsvár, Erdélyi Híradó K., 

Bp., Ráció K. 2010.

A költészet napján mai költők szerelmes verseiből válogatott műsorral kezdődött a tanítás a Kálváriaparti iskola diákjainak. A műsor címét Szalóczi Dániel "Csakrádfigyelős" verseskötetéből kölcsönöztük. 

A műsor teljes szövege itt olvasható.

A műsor után vetélkedő következett, amelynek feladatai itt találhatók.

A műsorhoz készített diasor:

Kedves Blogolvasók!

Az utóbbi hónapokban feltűnően sokan keresitek a Költögetőn László Noémi verseit. Ez nagyon örvendetes, László Noémi régóta kedvencünk. Már korábban is írtunk róla, és szemezgettünk gyönyörű, kedves, lázadó (és még sokféle) gyerekverseiből.
2 gyerekvers kötetét, a Feketelevest és a Labdarózsát teljes szövegével és illusztrációival együtt megtaláljátok a  Transindex.ro oldalán, itt:

Feketeleves

Labdarózsa

"A verseskönyv olyan mint a papírhajó az óceánban. Kevés az esélye hogy célbajut, de nagyon bátor." - nyilatkozta egyszer Noémi.
Nemrég a hatodik papírhajóját indította útjára a költőnő: megjelent a Feketeleves című kiskamaszoknak szóló verseskötete a Kolozsvári Híradó Kiadó gondozásában.

László Noémi romániai magyar költő, műfordító. 1973-ban született Kolozsváron. 1995-ben adták ki "Nonó"-t, az első verseskötetét. Ezt követték időrendi sorrendben: "Az ébredés előterében"(1996), "Esés után" (2000), "Százegy" (2004), "Papírhajó" (2009), "Feketeleves" (2010).

Felnőtteknek szóló verseiben sokszor megjelenik a kételkedés, szomorúság, bizonytalanság. Kamaszversei - az Aranysityakban közölt verseiből már tudhatjuk - tele vannak humorral, iróniával.
"...szeretem a tréfát. Embereknek írok, nem az örökkévalóságnak."

Néhány éve blogot ír, amelyben az őszinteséget, humort, öniróniát bőven adagolja. Így ír magáról az Időalagút című blogbejegyzésben: 

"...én pillanatokból vagyok Krőzus, van egy csomó északfénnyel világító felvétel az emlékezetemben, és ezeknek köszönhetően valahogy elpusztíthatatlan a jókedvem, hiába gondolom időnként, hogy nyomorultul élek..."

A kisebb gyerekeknek szóló verseinek kiadását is tervezi. "...tizenöt éve írok gyerekverseket, ideje lenne azokból is kötetet szerkeszteni, de ezt állandóan halogatom, mert szeretném, ha valóban szép és komoly könyv állna össze, és ahhoz még nem nőttem fel."

Díjai:

2010 azért fontos év költői pályáján, mert megkapta a legrangosabb magyar irodalmi díjat, a József Attila-díjat.

Lackfi Jánostól 2005-ben kapott egy kavicsot. A Nizzai Kavics-díjat , melyet Lackfi János a tehetséges fiatal költőknek szokott évente odaítélni. Ő azt tartja Noémiről, hogy:

"...
Százhatvanezer napja vágyik kis gyengédségre,
Vagy épp felröppen vele az égre
Gyerekkor-hinta,
Igaz, a túlzott kilengést anya tiltja."

Szeretnék majd a Költögetőn is válogathatni a Feketeleves verseiből. De jelenleg nem találom egyik magyar könyvterjesztő kínálatában sem. Pedig alig olvashattunk hasonló tematikájú verseket az elmúlt évtizedekben. Ágai Ágnes köteteiről (Kamaszságok, NEMzedék) és a Kinőttelek című antológiáról tudok, no meg Janikovszky Éva szinte-költészet Kire ütött ez a gyerek? könyvéről, és vége.

Addig is, amíg kézbe vehetem az új kötetet, az előző háromhoz még két zseniális László Noémi-vers az Aranysityakból:

A CIPŐ

Rettenetes problémaforrás.
Fiam, neked hogy nő a lábad, alig
tudom követni. Nem mondom
formás, de két hónapja kaptál új
cipőt, lehetetlen, hogy már kinőtted!
Szerintem elkelne egy focizás elleni
védőoltás, akkor a cipő
sem lyukadna ki. Csukáid árából,
fiam, egy kisebb óvodát el tudnánk
tartani. Légy szíves kímélj meg
a részletektől, nem is akarom
hallani, mi történt. De ne mondd,
hogy kinőtted. Én sem csinálok
bolondot belőled, úgyhogy
uralkodj magadon te is.
Ne követelőzz, nem vagy már
napközis, kapsz majd cipőt,
ha itt az ideje. Addig is
inkább olvass egy kicsit és
gondolkozz azon, mi a manót
műveltél két hónap alatt vele.
Bizony mondom néktek, nagy
bökkenő az ember cipeje!

EBÉD

Miért nincs normális hobbim, járhatnék
például kirándulni vagy néptánc csoportba,
nem ülnék lógó orral, mogorva arccal,
görnyedten, mi lesz belőlem, azt a zenét sem
bőgetném, ebben a lakásban lassanként
létezni sem lehet tőlem, sakkozhatnék vagy
mehetnék úszni, focizni, hokizni, sízni,
de persze mindegy, mert úgysem fogok
soha meghízni, annyit sem eszem, mint egy veréb,
a sok jó ételben unottan piszkálok, rossz
nézni, csak senyvedek itt bent, csoda,
hogy élek, de ha elmegyek, miért tekergek,
gyanús helyeken mászkálok, túl későn
fekszem le, de ha elmegyek, miért nem beszélek
arról, hol voltam, mi történt, ki volt ott,
miért nem mesélek magamról, folyton
csak eltűnök, mintha már nem is itt laknék,
nem is ismernék senkit a házból, ne üljek
ezzel a mártír képpel ha valaki rám szól,
és legyek oly kedves elmagyarázni,
miért nem ízlik már megint
az étel?

Az Aranysityakból válogattam verseket az iskolai szavalóversenyre. Így bukkantam rá László Noémi "svédverseire", melyek elragadóan őszinték. Olvasva őket látom magam előtt a makacsul hallgató kamaszt, amint fejében visszhangzanak a felnőttek szemrehányásai. És elképzelem amint saját belső monológját mondja egy fiú a lányokról vagy egy lány a fiúkról.

MI LENNE, HA

Mindenki annyit feleselne,
rendetlenkedne, lustálkodna,
tévézne, játszana, duhajkodna,
csapkodna, dobolna, ordítozna,
ugrálna, koszolna, tolakodna,
hümmögne, piszmogna, szöszmötölne,
prüszkölne, csoszogna, gyömöszölne,
gyűrne, karcolna, durcáskodna,
prünnyögne, ciccegne, hunyorogna,
csipkedne, húzkodna, lökdösődne,
dünnyögne, motyogna, nyeletlenkedne,
szipogna, szortyogna, keccegtetne,
mint én? Biztosan nagyon kimerült
lenne mindenki. Legalább
békén hagyna. De annyit
senki sem képes, mint én.
Sajna.
 

A LÁNYOK

mértanórán leveleznek.
Titkos ábécét állítottak össze.
Vagy öt ábécé jön-megy a soron.
Azt boncolgatják: ki kibe szerelmes.

Fölösleges így, rejtjelezve értekezni
róla. Ha ránézel, és piros a füle,
akár a padlót is felszedheted alóla:
észre sem veszi. Nem jár: repdes, száll,
suhan, mert épp beléd szerelmes.

Most aranyos vagy, helyes és cuki.
Jövő héten már nem tetszel neki. Rájön,
hogy lábad görbe, füled kajla. Nem tudja,
fejeden mi van, mert nem hasonlít hajra.

És komolyan, hogy képzeled,
hogy neki, hozzád, köze lehet?

Ez megdöbbentő. Gyorsan titkos 
ábécét ír, hogy az egészet elújságolja
Kingának, Adélnak; és aztán
németórán kiveséznek téged.

 A FIÚK

rugdosódnak, és sáros a cipőjük,
és szünetben a porban hemperegnek.
Csúfolják egymást majomnak, szamárnak,
de minden mókát csoportban csinálnak.

Verekszenek. El is bőgik maguk,
de nem vágnak egymásnak undok
arcot. Nem gyűlölködnek hónapokon át; 
és egész évben egy padtársuk van.

Akivel mégsem összeragadva járnak.
Nem puszilóznak, nem visibálnak.
Nem leveleznek, inkább megbokszolják
egymást, és minden rendben.

Jó volna fiúnak születni, csak nem szeretnék
lábon állva pisilni egész életemben.

A fotó László Noémit ábrázolja. Forrás: a költő első verseskötete, mely Nonó címmel jelent meg 1995-ben, Kolozsváron.