Költögető

Fecske Csaba: NAGYAPÓ

nagyapó nagyapó
azt mondja hogy itt a tavasz
nagy a Duna meg a Tisza
nagy a Pó
apropó
tudjátok hogy hol a Pó
hunyorít ránk nagyapó
hogyne tudnánk
itt van mindjárt
a végeden nagyapó

nagyapó nagyapó
a nagyapó agya ó
okossággal van teli
ha zokniját nem leli
pápaszemét fölteszi
tegyük fel hogy fölteszi
és zokniját megleli
mert mezítláb nem ízlik a
reggeli

nagyapó nagyapó
hunyott szemmel megmondja hogy
eső esik vagy a hó

nagyapó nagyapó
azt mondja hogy lócitrom mit
maga után hagy a ló
hogyha elég nagy a ló
nagy a citrom s az a jó
jóllaknak a verebek
teli beggyel megírnak egy levelet
egyenest a Lóistennek
legyen ezután a világ
lócitromból ha lehet

Fecske Csaba: JÓ VOLT

jó volt gyereknek lenni
jó volt ha volt mit enni
emlékszem én mindenre
mindenben mindig egyre
nem szegte kedvem semmi
életem van ezernyi
lelkem incselkedve száll
előled karvaly-halál
jó volt gyereknek lenni
jó volt csak lenni lenni
vágyam mint lepke lebben
Isten fürdik szívemben
s megtörli magát bennem
önmagát adta ennem
emlékszem télre nyárra
mezőn kéklő katángra
mohos kávájú kútra
hűs vizét iszom újra
jó volt gyereknek lenni
mindenben benne lenni
az ég kéknél is kékebb
volt a tárgyak meséltek
vigasza volt a zöldnek
tavaszok tündököltek
a fényt szememből issza
a hold minden szép tiszta
jó volt gyereknek lenni
már nincs belőle semmi
egyedül én maradtam
emlékeim salakja
a halhatatlan létből
egy pillanat sincs többé
egy ágyba fekszik immár
soha és mindörökké
jó volt gyereknek lenni
itt lenni lenni lenni

Tóth Szonja Kiara (10 éves): IRGUM-BURGUM

Cuppog, csicsog, cappog, placcsog,
fröccsen, toccsan és tocsog.
Mire jó így a Karácsony?
Magamban így morgok.

Hol marad a szállingózó,
pilinkéző, édes, puha hó?
Hát nem tudod, hogy az Ünnep
havazás nélkül nem is jó?

Ott ücsörögsz fenn a Sarkon,
körülvesz a fehérség.
Bezzeg, hogyha én felnézek,
elvakít a csupasz ég.

               Küldj már kicsit belőle,
               nem esik a gyűrű tőle
               le az ujjadról!

Szarvasaid eltűnnek a
magas hóban, Mikulás.
Nem kaphat belőle
rajtad kívül senki más?

Egész évben minden gyerek
a világon legyen jó!
Nem jár ezért, Télapócska,
legalább egy kicsi hó?

Én azt mondom, öreg apó,
viselkedj most TE szépen!
Jelenjen meg sok hófelhő
odafenn a kék égen!

               Ha nem így lesz, legyen jó
               ezután a piros hó,
               de nem én!

Kedves Olvasó! Kiara versét elküldtük a Helló Karácsony blogoldalra, ahol egy "like-gyűjtő" játékban vesz részt. Ha tetszik a vers, kattints az oldalra, és lájkold ott! KÖSZÖNJÜK!
 

Fecske Csaba: EGYSZER MAJD

elkolompolnak az évek
egyszer én is felnőtt leszek
mint ősszel a költöző madár
ki tudja hová elmegyek

fölérem a kilincset nagy leszek
te akkor már kicsikét öreg
hajad fehér a szemed kék
mint a megrepedt üveg

Fecske Csaba: MONDÓKA

Fölmafára szilva
szilvafára fölmá
szok a szik a szarka
kilátszik a farka
nem ilyen nem olyan
tiri-tari-tarka!

Fecske Csaba: BALESET

Történelmi tény és
lépcsőház-szerte köztudott:
a hatalmas Lurkó király
uralma egyszer megbukott.

Pirulva írom le ezt,
mert bizony bizarr a kép,
hogy épp azok, kik rettegik nagyon,
porolták ki Lurkó ülepét.

Mindennek oka - szól a fáma -
az a fránya sóskafőzelék.
Lurkó udvarában ugyanis
egyszer az volt az ebéd.

Szívből utálta Lurkó a sóskát,
és persze nem is ette meg,
hiába unszolta háza népe,
s Laci herceg, a csáti nagykövet.

A falra kente inkább, s hajaj!
ami maradt még, a csáti nagykövetre,
aki nem értette a tréfát,
s a csínyt ama szörnyűség követte.

Vagyis jól kiporolták a királyt,
egyszer és mindenkorra jegyezze meg:
egy királynak mit szabad,
másrészt mit lehet!

Fecske Csaba: TÜNDÉR

Kel a tengerből,
habokon táncol,
szeme két zöld gyöngy,
haja föllángol.

Ti-ti-tá-tá-tá,
ti-ti-tá-tá-tá.

Köden átlibben,
dala ellobban,
de ha rád pillant,
szive megdobban.

Ti-ti-tá-tá-tá,
ti-ti-tá-tá-tá.

 forrás: Hol voltam

Fecske Csaba: SZÁRNYAIM NŐNÉNEK

egyszer ha elmennék
vissza sose jönnék
nagy búzamezőben
nyár-éj csöndje volnék

forrás vize volnék
tisztán fölbuzognék
napfényben holdfényben
hűvösen csillognék

mint a cinegének
szárnyaim nőnének
bejárnám útjait
a végtelen égnek

ó hogyha elmennék
mindig visszavágynék
sehol a világon
nyugtot nem találnék

forrás: Halpénzen vett világ

Fecske Csaba: VÁRLAK KIS HERCEG

Lurkó merre kószálsz
melyik csillagon
hol lehetsz a vándor
szelet faggatom

bárcsak fölbukkanna
szöszke szép fejed
megláthatnám újra
akit szeretek

azt mondanám akkor
mit is mondanék
nem tudom csak érzem
ragyogna az ég

mint a kiscsikó úgy
ugrálna szívem
még álomnak is szép
hát el sem hiszem

forrás: Halpénzen vett világ

Fecske Csaba: CSILLAG TÜZE GYÚL

kéklő hegyeken
ül a hold
nagy a csönd
csillag halovány
tüze gyúl
odafönt

sziklán köveken
csobogó
piciny ér
tenger hívogat
te talán
odaérsz

forrás: Halpénzen vett világ

Fecske Csaba: HOGY ITYEG A FITYEG?

Amikor a hogyishívják
olyan izé lett,
a micsoda meg
másmilyen,
vagyis majdnem épp olyan,
mint a nemjuteszembemi,
szóval akkor nálunk
valami ilyesmi volt,
ez történhetett.

forrás: Hol voltam

Fecske Csaba: IZÉ

a pék kapott egy képet
amit a falra akasztott
ahol épp hálót szőtt a pók
na már most ha a pék a képet nézte
látta a pókot is
nézi ám a pók is a péket
aki épp a képet nézi
tehát egy képet néző péket lát a pók
miképp a pék egy képet néző péket néző
pókot lát és nézné ki tudja meddig
ha kenyere oda nem égne
micsoda pék
hogy nem sül le a képéről a bőr

forrás: Halpénzen vett világ

Fecske Csaba: FÉLREÉRTÉS

és akkor azt mondta ő
hogy azt mondtam én
de megmondtam én
hogy ő mondta csak
hogy én mondtam
és visszaütöttem
erre ő azt mondta
hogy azt hitte
hogy azt mondtam
mert azt mondták
de már késő volt
most már micsináljunk
avval a sok pofonttal
meg nyaklevessel

forrás: Hol voltam

Ugyanez megzenésítve:
http://koltogeto.blog.hu/2009/11/17/fecske_csaba_felreertes

Fecske Csaba: ESTI MŰSOR

Anya mosogat,
apa meg olvas,

én pedig ordítok,
mintha könyvből
olvasnám.
Ha unom,
fordítok.

Apa is fordít,
most anya ordít.

forrás: Hol voltam

Fecske Csaba: MOSTOHA

este tévé van
meg én vagyok
a tévében izgalmas krimi
bennem tizenkét palacsinta
meg némi rosszaság
hát először engem kapcsolnak ki

forrás: Halpénzen vett világ

Fecske Csaba: HA LAURÁVAL BESZÉLGETEK

Ha Laurával beszélgetek
izzad a tenyerem
és kiszárad a torkom
és olyan hülyén hangzik
minden amit mondok
ezért egy szót se szólok
ha Laurával beszélgetek.

forrás: Hol voltam

Fecske Csaba: HÉTPECSÉTES TITOK

ne mondd el senkinek
hétpecsétes titok
súgtam a Ricsi fülébe
mert így biztos lehettem benne
hogy holnap már az egész suli
tudni fogja amit közhírré akartam tenni
de ha nagydobra verném
a kutyát sem érdekelné

forrrás: Szitakötő 2010/12.sz.

November 30-án, szerdán a gyöngyösi Kálváriaparti Általános Iskola könyvtárában vendégünk lesz
Fecske Csaba.

A költögetők már jól ismerik a József Attila díjas költőt. Nemcsak verseit olvashatjuk blogunkon, hanem gyermekkori élményeit és költői pályájának első lépéseit is. Többször írt nekünk hozzászólást, véleményt és versíró feladatokat is kaptunk tőle. Különösen nagy öröm hogy találkozhatunk vele.

Még ünnepibbé teszi találkozásunkat, hogy a Költögető blog 2 éves születésnapjával és a kálváriaparti iskola 30 éves jubileumával esik egybe.

A találkozóig még két hét van hátra. Addig naponta egy-egy Fecske Csaba-verset olvashattok a blogon "Minden napra egy Fecske" címmel. Írásaiból igyekeztem úgy válogatni, hogy minél több oldaláról ismerhessük meg költészetét.

Fecske Csaba: HIDD EL!

Hol volt, vagy hol nem volt, - én voltam ott -
volt egyszer egy vén síp, pásztort faragott
Nyáj sípta a fúvot, billegett a bot,
pulizott a tánc és csizma ugatott
Bárányfelhő szarván ostor bégetett,
akkor kezdődött ez, mikor vége lett
Felnyullant egy kis buk, rókába a nyom...
Fölébredtem, hát a többit nem tudom
Pásztorgott a morga, mi történik itt?
Elbárányozzák, jaj, az összes viszit!
Engem megemelvén köszönt kalapom,
Ami nem igaz, azt én sem tagadom.

 forrás: Hol voltam

Kik szerepelnek ebben a versben? És mit csinálnak? A 3. sornál kezdenek gyanússá válni a főnevek és az igék: "sípta a fúvot", "pulizott a tánc", "felnyullant egy kis buk", "pásztorgott a morga" és még van tovább is!
Hidd el! - mondja a verscím. Jó-jó, hidd el, de most mégis inkább igazítsd ki! Jó játék lesz helyre tenni a felcserélt igéket és főneveket. Küldd el a megfejtést hozzászólásban, vagy a Költögető e-mail címére.

Az eredményül kapott történet bizonyára sokkal unalmasabb lett mint az eredeti, de a módszer most már a kezedben van, megtanultad a szavak játékos elferdítésének ezt a módját. Próbálj meg a tanultak alkalmazásával elferdíteni egy másik történetet is!
 

Lázár Ervin meséjét már olvashattad a blogon, itt. Most, hogy Nagy Csenge ezt a mesét választotta a mesemondó versenyre, örülök, hogy filmre vehettem ezt az elbűvölően kedves és roppant tanulságos mesét. És az előadás sem akármilyen! (Ha elindítod a lejátszást, hamar elfelejted, hogy kicsit ferdén állt a kamera.)

Tóth Tamara Leila: CSALÁDOM

Apa feje nagy.
Sok benne az agy.

Anya szeme zöld,
belefér a Föld.

Mama feje gyufa,
mert piros a haja.

Kiarának nagy a szája,
folyton csak azt kiabálja:
TARA NEM JÁTSZOM VELED!

Gáti István: TÖK MAGDA FÉRJHEZ MEGY

Dúsgazdag vidék Tökország,
Felhőtlen ott a közélet.
Virulnak bájos tökorcák,
Éretten kongók, kövérek.
Van ott egy zsíros földlabda,
Azon él hősünk, Tök Magda.
Törékeny teste mázsányi.
Hiába vágyik hitvesre.
Szeret a rögén strázsálni.
Azt mondják, járjon fitneszre.

Így szól az orvos, Tök Endre:
- Fogynia kéne, Magduskám!
Ne menjen napra, s főleg ne
Vedeljen esőt nagy lustán!
Tabletta? Kenőcs? Dehogy hat!
Naponta fitnesz, s lefogyhat!
Kihez is küldjem? Na, várjon!
Robi már be van táblázva.
Cukkíni Petrát ajánlom,
Terme a fogyás tárháza!

Eltökélt hősünk nem gatyáz,
Elmegy a híres terembe.
Gépzene harsog, reng a ház:
- Jobb lábat lendít, kezek le!
Verejtékcsepp hull, ökölnyi.
- Kérem, itt tilos tökölni!
Maga az új lány? Van dressze?
Teste, ha prímán berezgett,
Fájdalma talán nagy lesz, de
Lefogyhat néhány gerezdet!

Tök Magda szökdel, kalimpál,
Tökgyalun csúszik óraszám.
Estére fáradt, alig jár.
Ajkáról csüggedt nóta száll:
Maradnék inkább vastagon,
Hiányzik már a nass’ nagyon!
Másnap, hogy újra ég a zsír,
Főhősünk egyre mérgesebb.
Keményen edz, de néha sír:
- Kétségbe vajon mért esek?

Harmadnap végre felpörög!
Testét is hetykén himbálja.
Meglát egy vonzó, fess tököt.
Bajsza van s szép nagy indája:
- Kisasszony, boldog csudálat
Járja át Öntől csumámat!
Fiatal szívem nem csalhat,
Ég küldte magát. Köszönöm!
Micsoda bájos testalkat!
Ja, és a nevem Tök Ödön…

Térdre rogy Ödön, úgy hódít.
Magda a vágytól ittasul,
Ledobja nehéz súlyzóit:
- Szívemről hull le itt a súly!
Gömbölyű, édes Növényem,
Jók leszünk így is, kövéren!
Ölelés, csók, és lelépnek.
Cukkíni Petra felkiált:
- Folytatjuk lányok, legények!
Ki látott ilyen fesztivált?

Tök üres utcán bolyongnak,
Holdfényes nyári ég alatt.
Ne nézzük őket bolondnak!
Szívükben épp most kél a nap.
Hajtja Ödönt a természet,
Kérdezni most egy merészet:
- Kedvesem, leszel-e arám?
Vetünk-e párban tökmagot?
Tök Magda így felel: - Talán…
Elvégre úgy fest, nő vagyok!

Konfetti, pezsgő, sör. Lárma.
Hallani harsány dalt is ám!
Kigyullad minden töklámpa.
Táncot lejt öt-hat padlizsán.
Magda is táncol tiporva,
Szoknyája száz rőf vitorla.
Kérdi a vőfélyt, Filkó bát:
- Ugye, e szoknya soványít?
Férjével lejt pár szinkópát,
S boldogan élnek sokáig…

(forrás: a költő honlapja)

Romhányi József: NYÚLISKOLA

Erdőszélen nagy a móka, mulatság,
iskolába gyűlnek mind a nyulacskák.
A tanító ott középen az a nyúl,
kinek füle leghosszabbnak bizonyul.
Kezdi az oktatást egy fej káposztával,
Hallgatják is tátott szájjal.
- Az egymást tapasztó
táposztó
levelek képezte káposzta
letépett
levelein belül tapasztalt betétet,
mely a kopasztott káposzta törzse,
úgy hívják, hogy torzsa.
Ha most a torzsára
sorjába
visszatapasztjuk
a letépett táposztó káposztaleveleket,
a tapasztalt rendben,
akkor szakasztott, helyesen
fejesen
szerkesztett káposztát képeztünk.
Ez a lecke! Megértettük? -
kérdezte a nyúltanár.

Bólogattak a nebulók, hisz mindegyik unta már.
- Akkor rögtön feleltetek! – Lapult a sok tapsifül,
füllentettek, dehogy értik, és ez most mindjárt kisül!
- Nos felelj, te Nyuszi Gyuszi! Állj kétlábra, s vázold hát,
mi történik, ha ízekre bontasz egy fej káposztát?
- Jóllakok! – felelte elképesztő képzetten
a kis káposzta-kopasztó ebugatta,
de a tanár megbuktatta.

Szabó Melinda: SZOBAAJTÓ

A csapda zárva
A világ tárva
Az ajtóm itt áll
kopogásra várva.

Ha nem kopogsz
Szobámba nem jöhetsz
Kint maradsz
Azt' leshetsz!

K O P O G J ! ! !

 Tóth Szonja Kiara: FARKAS-NÓTA

Bömböl a farkas,
mert a hátán furkós
bot csattog.

"Keserves az élet,
ha az ember állat.
Villanj fog!

Ha félted a bőröd,
fogaim nem bírod,
tűnj el most!"