Költögető

Részletek a költő önéletrajzából, melyet a nemrég megjelent Navigátor című gyermekirodalmi lexikonban olvashatunk:

"1948. március 10-én születtem Szögligeten, ebben a gyönyörű, észak-borsodi kis faluban, második gyerekként, a bátyám után négy, a húgom előtt hat esztendővel. Noha tizennégy éves koromtól élek Miskolcon, a városon is megmaradtam szögligetinek. Mikes Kelemenre gondolva szoktam mondani, úgy szeretem már Miskolcot, hogy nem feledhetem Szögligetet. 1973-ban megnősültem, két gyermekünk született: Hajnalka és Zoltán. Nekik köszönhetően öt unoka (Ákos, Lilla, Szabolcs, Áron Csanád, Zoltán) szeretettel fölkent nagyapója vagyok. Ők halhatatlanságom letéteményesei.

Gyermekkoromban kezdtem verselni. Azt mondtam édesanyámnak, akkori egyetlen olvasómnak, hogy költő leszek, ha nagy leszek. Megírok naponta három-négy verset, több pénzem lesz, mint a tsz-elnöknek. Ahogy azt Móricka elképzeli!

Első versemet, A madárijesztő dala címűt tizennégy éves koromban a Szabad Föld közölte... Még általános iskolás koromban elküldtem néhány verset a rajongásig szeretett Weöres Sándornak, aki válaszolt is. Dicsérte ügyes rímeimet, a ritmust, szóval biztatott. Pedagógiai meggondolásból-e, vagy komolyan úgy gondolta, nem tudhatom. Mindenesetre nagyon jól esett.

Első könyvem a Magvető Kiadónál jelent meg 1978-ban Arcok holdudvara címmel. Azóta több mint húsz könyvem látott napvilágot. Könyveimnek nagyjából a fele szól gyerekekhez." (forrás: Navigátor, Cerkabella K., 2010.)

"Nem tudom már, ki mondta, hogy a gyerekeknek ugyanúgy kell írni, mint a felnőtteknek, csak sokkal igényesebben. Van ebben valami. Gyerekeknek általában derűsebb hangulatomban írok. Ha búval bélelt vagyok, nem akarok hozzájuk szólni."

Fecske Csaba eddig megjelent gyermekkönyvei:

Se füle, se farka (versek),
Tücsökmesék (mesék),
Hol voltam (versek),
Halpénzett vett világ (versek),
A kiskondás (mesék),
Aligai galiba (versek),
Csalapinta villanytörpék (mesék).
Tolvaj szél (versek)

Fecske Csaba: EGYSZER MAJD

elkolompolnak az évek
egyszer én is felnőtt leszek
mint ősszel a költöző madár
ki tudja hová elmegyek

fölérem a kilincset nagy leszek
te akkor már kicsikét öreg
hajad fehér a szemed kék
mint a megrepedt üveg

 "Korábban beleestem abba a hibába, hogy mindenáron meg akartam érteni a verset. Rendre csúfos kudarc volt a vége. Mint amikor gyerekkoromban a Jézuska-hozta repülőgépet szétszereltem, hogy megtudjam, mitől repül. Nem tudtam meg, s a repülő sem repült többé. Rá kellett jönnöm, mint olvasó, hogy a verset – műalkotást – nem megérteni kell, hanem befogadni, megnyílni előtte. Átáramoltatni magunkon az élményt, engedni a szépség erejének. Megborzongani tőle. Tandori szép szavaival: „Állni gyönyörűségtől megkövezve.”
Nem kell megkísérelni fölfejteni a titkok szövetét. Mert esetleg tönkre megy. Ha megfogod a lepkét, ha megérinted a virág szirmát, hímpora ujjadon marad."

A költő weboldala: http://www.fecskecsaba.freeweb.hu/