Fecske Csaba: MOSTOHA
este tévé van
meg én vagyok
a tévében izgalmas krimi
bennem tizenkét palacsinta
meg némi rosszaság
hát először engem kapcsolnak ki
Fecske Csaba: MOSTOHA
este tévé van
meg én vagyok
a tévében izgalmas krimi
bennem tizenkét palacsinta
meg némi rosszaság
hát először engem kapcsolnak ki
Fecske Csaba: RÓKA
Egy kis róka, egy ilyen
lompos farkú, hegyes fülű,
ravaszdi, ám mégis együgyű
kis róka mit csinál?
Mit csinál reggel,
délben,
este?
És mit, mikor az erdőt
az éjszaka korma belepte,
és zörög az avar, reccsen az ág,
zúgnak a súlyos lombú fák,
bagoly huhog, s holdfény szitál,
mondd egy ilyen kis róka
mit csinál?
Mit csinál hétfőn,
kedden,
szerdán,
és főleg csütörtökön?
Szívében bánat tanyázik-e,
vagy farkát csóváló öröm?
S ha eljön a péntek,
el a szombat,
és el a vasárnap,
mert a napok jönnek, mennek,
sőt repülnek, szállnak -
mondd, ez a lompos farkú, hegyes fülű
ravaszdi, ám mégis együgyű
kis róka mit csinál?Tavasz van: kócos, fényes,
ibolyaillatú tavasz van,
madárszárny karcolja össze az eget,
halak fickándoznak a patakban,
mindenki örvend, aki él:
a bogár,
a lepke,
a fűszál –
ilyenkor vajon kis rókánk mit csinál?És ha jön a nyár, a nyár,
s a nap, mint tüzes kemence fűt,
s ájultan liheg a lomb, és
aranyboglyák lobognak mindenütt,
az erdő is kókad, álmosan
hasal a csönd a lágy mohán,
verítékcseppek csillognak
a fölhevült szikla homlokán,
s pipacstól véres a rét,
és áll a lepkebál –
mondd, ó mondd nekem,
nyáron a róka mit csinál?És ősszel, midőn
hervad a virág, hull a lomb,
s melledet túrja, döfködi szíved,
mint földet a vakond,
s a füttyös madárnép is mind
tova, messze száll –
Ősszel, ősszel
a róka mit csinál?Már itt a tél, a jégfogú,
deres, darás vicsorgó ordas,
mint kaszaél peng a fagy,
az éj ha csillagos, ha holdas,
s a hallgatag erdőkre
lassan hó szitál.
Aki teheti, fűtőzik.
S a lompos farkú mit csinál?Ha tavasz,
ha nyár,
ha ősz,
ha tél,
az a kis róka,
az a lompos farkú, hegyes fülű,
ravaszdi, ám mégis együgyű
kis róka nappal a vackán henyél,
rejtőző rókalyuk mélyén pihen.
Szemét lehunyva álmodik,
úszik a langyos semmiben,
hol a veréb is lúddá változik.
Máskor, hogy az időt múlassa,
S főleg, hogy eddze izmait:
farkával játszik, akár a macska,
majd megfeszíti testét,
mely karcsú, mint a híd.
Nappal a róka szelíd szőrcsomó,
bújik titkos rejtekén,
míg odakünn a nap süt,
szél fúj,
esik az eső,
vagy hull a hó.De ha leszáll az éj
s leplével mindent eltakar,
a róka vadászni indul:
lábai alatt föl se szisszen az avar,
olyan vigyázva, olyan puhán lép,
hogy neszt ne üssön.
Mint árnyék suhan a fák között,
a holdfény csurgatta ezüstön.
Hűvös éji szél lengedez,
s ő a légsodrásba szimatol,
s tudja, érzi már
ha zsákmány lapul valahol:
alvó nyúl, óvatlan madár
hopp! állkapcsa foglya lesz.
A tóparton vadkacsa bóbiskol,
s míg a nád, a sás neszez,
a róka lecsap rá, gyors mint a villám!
Már a lyukához fut vele
Mára megvan a vacsora,
a vadkacsa finom csemege.
Olykor persze csak pocok
vagy egér akad
fogára, de ő nem válogat,
ha gyötri az éhség.
Van úgy, hogy
a faluban kövér tyúkot rabol
– életveszélyes kaland! –
nyomában egy falka eb lohol
csaholva,
s ő irháját menti,
s ha szerencséje van,
s az erdő elnyeli,
nyomát kuvasz és komondor
– seregnyi vitéz – már bottal ütheti.
A róka, mondom, nagy vadász,
ám olykor bizony ő veszít:
amikor sem a jó szimat,
sem a gyors láb nem segít,
zsákmány nélkül marad, s éhezik.
SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK A KÖLTŐT 70. SZÜLETÉSNAPJA ALKALMÁBÓL.
rajz: Tömöri Anna 3. osztályos
Fecske Csaba: CSILLAGOK KÖZÖTTTejút, égi gyalogút,ködös messzeségbe fut.Zörög a Göncölszekér,tündér, angyal hazatér.Világít a telihold,vajon hol van, ami volt?Ki jár fönn a Tejúton,fényes úton, titkoson?Nem tudom, csak azt tudom,hogy a választ nem tudom,mert egy kihűlt csillagonvan nékem az otthonom.
a vers megjelent: a Szitakötő 2015/2. számában
Fecske Csaba: KARÁCSONY
Szuszog a kis falu
A kövér hó alatt
Dunna melegében
Élem álmaimat
Elcsöppenő orral
Jön Jézuska szánon
Minden jóságomat
Én most neki szánom
Szállongó homályban
Pisla lámpák égnek
Kilyuggatják körben
Köpenyét az égnek
A kályha gyomrában
Izzadó parazsak
Búzaszem álmodik
Hótakaró alatt
Jeges ágon cinke
Ül hangja pityergő
A búcsúzó napot
Elnyeli az erdő
Jó versekben gazdag, boldog új tanévet kívánok minden Költögetőnek és Költögető-olvasónak.
Alig több, mint 2 hét telt el a tanévből, és máris folytatjuk rosszalkodásainkat. László Noémi legutóbbi verse még a nyarat idézi. A Szitakötő legújabb számából már az ősz integet felénk. No meg ott is a rosszalkodó gyerekek... Mindjárt elémugrott egy, nála nyilt ki a lap:
Fecske Csaba: SZENDVICS-GYEREK
Szendvics-gyerek vagyok:bátyám és húgom közötta töltelék.Mint tudható, a szendvicslényege a töltelék,a családé a középső gyerek.A bátyám két évvel erősebb nálam,ami jól jön a verekedéseknél,híres a pofonjairól.A húgom egy évvel gyöngébb, mint énráadásul kicsit nyafizós,és híres a „megmondalakról”.Máskülönben középső gyerekneklenni jó: amit a bátyámtól kapok,azt visszaadhatom a húgomnak,így győzedelmeskedik az igazság,a világ rendje helyreáll.
"Most már mit csináljunk avval a sok pofonttal..?!"
forrás: https://www.youtube.com/user/szitakotolap/videos
Fecske Csaba: FÉLREÉRTÉS
és akkor azt mondta ő
hogy azt mondtam én
de megmondtam én
hogy ő mondta csak
hogy én mondtam
és visszaütöttem
erre ő azt mondta
hogy azt hitte
hogy azt mondtam
mert azt mondták
de már késő volt
most már micsináljunk
avval a sok pofonttal
meg nyaklevessel
forrás: Hol voltam
Holnap lesz Vince napja. Régen a szőlősgazdák ezen a napon a közelgő tavaszra gondoltak, és a szőlőtermést próbálták kikövetkeztetni - pincelátogatással összekötve. Többek között erre a szokásra emlékeztet bennünket Fecske Csaba verse.
Rausch Bianka pedig - január ide vagy oda - teljesen kitavaszodott. Nevének betűiből egész virágoskert hajtott ki.
Rausch Bianka Krisztina: JÁTSZOM A NEVEMMEL
Réten nyílik az ibolya,
Aranyszínű napocska,
Unom már a hideget,
Siess már, no, kikelet.
Cincog már a kisegér,
Huncutkodik Elemér.
Bíborszínű tulipán,
Illatozó hóvirág,
Aranyszínű kikelet,
Nevetgélő kisgyerek.
Kicsi cica elveszett,
Anna ezen kesereg.
Kikelet van, kikelet,
Repül már a kis sereg,
Illatozik a virág,
Szalmaszínű tulipán.
Zenél már a kis tücsök,
Táncolnak a zöld fenyők,
Itt a tavasz, gyerekek,
Nem fáznak
A verebek.
Fecske Csaba: NEVETŐ NEVEK
Vince
Ha megcsordul Vince,
tele lesz a pince.
Ha tele a pince,
jót mulathat Vince.Péter és Pál
Péter és Pál jó testvérek,
egyik füllent, másik téved,
mint a méhek a kaptárban,
összeférnek a naptárban,
Péter lusta, Pál rest,
meg is értik egymást.Endre
Endre, szomszéd Endre,
haragszom én kendre,
a kutyája mindig ugat,
mért nem inti rendre?
Tanítsa móresre,
mert különben megfogadom,
menjen el kend kapum előtt,
istenuccse, megugatom!Upor
Csuda ügyes Upor,
Fejebúbján csupor,
orra hegyén korsó,
talpa alatt borsó.
Elgurult a borsó,
hanyatt esett Upor,
összetört a korsó
meg a mázas csupor.
Hú mekkora dudor
nőtt fejeden, Upor!
JANUÁR
Lisztfehér a világ,
nem hírlapi kacsa,
valódi háztáji hír:
elcsúszott a jégen egy gúnár,
a szájszélek és orrok
mind lilák.
Tömje már be valaki
a szél orrlikát!
Január:
Fázunk, kékülünk,
no hiszen, jobb lenne itt nekünk
nélkülünk!FEBRUÁR
Panaszkodik a varjú, kár,
nem lakok jól soha már!
Február,
nagy a hideg,
feszül az emberben az ideg,
nincs jókedve
senkinek.
Február,
nagy a kár.
Hol rozsdásodik a nyár?MÁRCIUS
Pirosak az esték,
mint szádon a festék,
cseperészget az eresz, bár
nem tavasz ez még,
csak olyan mintha,
értéknélküli minta.
A szél nekilódul.Elcsodálkozol, hó hull,
jókedvedet
viszi magával a tél
útravalóul,
mondom, nem tavasz ez még,
az igazit
csőrükben messziről hozzák a fecskék,
a magas ég is
csak ezután lesz kék.
A rajzot innen vettem kölcsön: petrussblogja.blogspot.hu
Fecske Csaba: A MI CSALÁDUNK
A mi házunkPiros tetős a mi házunk,
benne nem fázunk, nem ázunk.
Szája ajtó, szeme ablak,
szép ház, soha el nem hagylak.Anya
Anya ügyes, anya szép,
haja szőke, szeme kék.
Két karja ha átölel,
nem cserélek senkivel.Apa
Apa erős, okos, bátor,
olyan, mint egy terminátor,
minket minden bajtól megvéd,
földhöz teremti a medvét.Öcsém
Az öcsém, Áron
bőg mindenáron,
nappal, éjszaka,
teli cicit vár,
nálunk ő a sztár.Kata
Kiti-Kata főz,
Gomolyog a gőz,
serceg a zsír és
rottyan a kása,
picike pocak
lesz a lakása.Nagyi
Palacsintát süt nagyi,
nem kell kétszer mondani,
megkeveri megkavarja…
Hogy örüljünk, azt akarja.Nagyapó
Dirmeg-dörmög nagyapó,
nagy a hideg, nagy a hó,
nahát, rúgja meg a ló!
Öregnek tél nem való.Óvoda
Nem messze az óvoda,
reggel nagyi visz oda.
Van ott játék, van mese,
nem hiányzik semmi se.Éjszaka
Semmi kétség,
az éjszaka egy
nagy zsák sötétség.
A csillagok lyukak
azon a zsákon,
s aki a zsákot cipeli,
az az álom..Álom
Csöndes az este,
álom jár
holdfény ruhában
ágyamnál.
Szelíd mosolyom
kell neki,
tündérek lantját
pengeti.A szomszéd
Szomszédunkban él egy bácsi,
ez a bácsi Pista bácsi,
mindig azt mondja, hogy ácsi
bácsi maga nem mohácsi?
Nem mohácsi, nem is kácsi,
én a szomszéd vagyok bácsi,
bizony szomszédnak se más,
kiscsoportos óvodás!Oszkár
Kutyusom uszkár,
a neve Oszkár.
Ha jövök oviból
megvár a busznál.
Fecske Csabától kaptuk karácsonyi ajándékként "A mi családunk" című versciklusát. Nagyon tetszik, hogy a házzal kezdi és a kutyával fejezi be. Sőt, helyet kap benne az óvoda és a szomszéd bácsi is.
Kellene egy téli családrajz a versekhez! Rajzold le a családod és a házad télen. Jó téma lehet, hogy mit csináltok karácsonykor. Küldd el a Költögetőnek! Szívesen lecserélném vele a Google-ban talált rajzot!
A legújabb Valentin-napi sms-ünk. Fecske Csaba küldte a költögetőknek.
Megmondom az őszintét kedves:
Az én szívem olyan szeretkes!
Szavaim előtted hasra esnek.
Légy híve ennek az sms-nek.
Felejthetetlen órát töltöttünk el kb. hetvenen, kisebb-nagyobb gyerekek, Fecske Csaba társaságában a Kálváriaparti iskola könyvtárában november 30-án.
Kosztolányi Dezső írta:
"Minden költő gyermek.
Minden gyermek költő."
Fecske Csaba mintha ma is gyermekkorát élné, mondta-mondta egymásba fonódó történeteit az ötven évvel ezelőtti kisfiúról, aki hét éves kora óta mindig költő szeretett volna lenni.
A hallgatóság: elképedve, csodálkozva hallgatta hogyan rákásztak a régi falusi gyerekek a patakban, sütöttek nyárson kukoricát, készítettek savanyú nyalókát, botot hangyabolyba dugva, és hogyan vette rá Fecske Csaba 10 éves korában osztálytársait a versírásra. Megtudtuk, hogy nagymamája kedvenc unokája volt, mert nagyon jól tudott kapálni. De az állatokra is jól vigyázott, és nagyon sokat kellett dolgoznia már kisgyermek korában. Mindezt nem úgy mesélte, hogy sajnálkozzunk és szörnyülködjünk, milyen nehéz volt régen gyereknek lenni, hanem büszkén és boldogan. Mert a felnőttek már tudják, milyen jó gyereknek lenni... A költő gyönyörűen megírja ezt a boldogságot Jó volt című versében.
Kiderült találkozásunkból az is, hogy Fecske Csaba mennyire szereti és komolyan veszi a mai gyerekeket. Biztosan ezért van, hogy versei között minden mai gyerek talál hozzá közelálló kedvencet, melyet szívesen olvas, szívesen megtanul és alkalomadtán elmond.
S hogy "minden gyermek költő"? Remélem és szeretném, ha ezt blogunk tartalma és költögető gyerekei is minél gyakrabban és ékesebben bizonyítanák.
Fecske Csaba: NAGYAPÓ
nagyapó nagyapó
azt mondja hogy itt a tavasz
nagy a Duna meg a Tisza
nagy a Pó
apropó
tudjátok hogy hol a Pó
hunyorít ránk nagyapó
hogyne tudnánk
itt van mindjárt
a végeden nagyapónagyapó nagyapó
a nagyapó agya ó
okossággal van teli
ha zokniját nem leli
pápaszemét fölteszi
tegyük fel hogy fölteszi
és zokniját megleli
mert mezítláb nem ízlik a
reggelinagyapó nagyapó
hunyott szemmel megmondja hogy
eső esik vagy a hónagyapó nagyapó
azt mondja hogy lócitrom mit
maga után hagy a ló
hogyha elég nagy a ló
nagy a citrom s az a jó
jóllaknak a verebek
teli beggyel megírnak egy levelet
egyenest a Lóistennek
legyen ezután a világ
lócitromból ha lehet
Fecske Csaba: JÓ VOLT
jó volt gyereknek lenni
jó volt ha volt mit enni
emlékszem én mindenre
mindenben mindig egyre
nem szegte kedvem semmi
életem van ezernyi
lelkem incselkedve száll
előled karvaly-halál
jó volt gyereknek lenni
jó volt csak lenni lenni
vágyam mint lepke lebben
Isten fürdik szívemben
s megtörli magát bennem
önmagát adta ennem
emlékszem télre nyárra
mezőn kéklő katángra
mohos kávájú kútra
hűs vizét iszom újra
jó volt gyereknek lenni
mindenben benne lenni
az ég kéknél is kékebb
volt a tárgyak meséltek
vigasza volt a zöldnek
tavaszok tündököltek
a fényt szememből issza
a hold minden szép tiszta
jó volt gyereknek lenni
már nincs belőle semmi
egyedül én maradtam
emlékeim salakja
a halhatatlan létből
egy pillanat sincs többé
egy ágyba fekszik immár
soha és mindörökké
jó volt gyereknek lenni
itt lenni lenni lenni
Fecske Csaba: EGYSZER MAJD
elkolompolnak az évek
egyszer én is felnőtt leszek
mint ősszel a költöző madár
ki tudja hová elmegyekfölérem a kilincset nagy leszek
te akkor már kicsikét öreg
hajad fehér a szemed kék
mint a megrepedt üveg
Fecske Csaba: MONDÓKA
Fölmafára szilva
szilvafára fölmá
szok a szik a szarka
kilátszik a farka
nem ilyen nem olyan
tiri-tari-tarka!
Fecske Csaba: BALESET
Történelmi tény és
lépcsőház-szerte köztudott:
a hatalmas Lurkó király
uralma egyszer megbukott.Pirulva írom le ezt,
mert bizony bizarr a kép,
hogy épp azok, kik rettegik nagyon,
porolták ki Lurkó ülepét.Mindennek oka - szól a fáma -
az a fránya sóskafőzelék.
Lurkó udvarában ugyanis
egyszer az volt az ebéd.Szívből utálta Lurkó a sóskát,
és persze nem is ette meg,
hiába unszolta háza népe,
s Laci herceg, a csáti nagykövet.A falra kente inkább, s hajaj!
ami maradt még, a csáti nagykövetre,
aki nem értette a tréfát,
s a csínyt ama szörnyűség követte.Vagyis jól kiporolták a királyt,
egyszer és mindenkorra jegyezze meg:
egy királynak mit szabad,
másrészt mit lehet!
Fecske Csaba: TÜNDÉR
Kel a tengerből,
habokon táncol,
szeme két zöld gyöngy,
haja föllángol.Ti-ti-tá-tá-tá,
ti-ti-tá-tá-tá.Köden átlibben,
dala ellobban,
de ha rád pillant,
szive megdobban.Ti-ti-tá-tá-tá,
ti-ti-tá-tá-tá.
forrás: Hol voltam
Fecske Csaba: SZÁRNYAIM NŐNÉNEK
egyszer ha elmennék
vissza sose jönnék
nagy búzamezőben
nyár-éj csöndje volnékforrás vize volnék
tisztán fölbuzognék
napfényben holdfényben
hűvösen csillognékmint a cinegének
szárnyaim nőnének
bejárnám útjait
a végtelen égnekó hogyha elmennék
mindig visszavágynék
sehol a világon
nyugtot nem találnék
forrás: Halpénzen vett világ
Fecske Csaba: VÁRLAK KIS HERCEG
Lurkó merre kószálsz
melyik csillagon
hol lehetsz a vándor
szelet faggatombárcsak fölbukkanna
szöszke szép fejed
megláthatnám újra
akit szeretekazt mondanám akkor
mit is mondanék
nem tudom csak érzem
ragyogna az égmint a kiscsikó úgy
ugrálna szívem
még álomnak is szép
hát el sem hiszem
forrás: Halpénzen vett világ
Fecske Csaba: CSILLAG TÜZE GYÚL
kéklő hegyeken
ül a hold
nagy a csönd
csillag halovány
tüze gyúl
odaföntsziklán köveken
csobogó
piciny ér
tenger hívogat
te talán
odaérsz
forrás: Halpénzen vett világ
Fecske Csaba: HOGY ITYEG A FITYEG?
Amikor a hogyishívják
olyan izé lett,
a micsoda meg
másmilyen,
vagyis majdnem épp olyan,
mint a nemjuteszembemi,
szóval akkor nálunk
valami ilyesmi volt,
ez történhetett.
forrás: Hol voltam
Fecske Csaba: IZÉ
a pék kapott egy képet
amit a falra akasztott
ahol épp hálót szőtt a pók
na már most ha a pék a képet nézte
látta a pókot is
nézi ám a pók is a péket
aki épp a képet nézi
tehát egy képet néző péket lát a pók
miképp a pék egy képet néző péket néző
pókot lát és nézné ki tudja meddig
ha kenyere oda nem égne
micsoda pék
hogy nem sül le a képéről a bőr
forrás: Halpénzen vett világ
Fecske Csaba: FÉLREÉRTÉS
és akkor azt mondta ő
hogy azt mondtam én
de megmondtam én
hogy ő mondta csak
hogy én mondtam
és visszaütöttem
erre ő azt mondta
hogy azt hitte
hogy azt mondtam
mert azt mondták
de már késő volt
most már micsináljunk
avval a sok pofonttal
meg nyaklevessel
forrás: Hol voltam
Ugyanez megzenésítve:
http://koltogeto.blog.hu/2009/11/17/fecske_csaba_felreertes
Fecske Csaba: ESTI MŰSOR
Anya mosogat,
apa meg olvas,én pedig ordítok,
mintha könyvből
olvasnám.
Ha unom,
fordítok.Apa is fordít,
most anya ordít.
forrás: Hol voltam
Utolsó kommentek