Kukorelly Endre: LEÜLÖKA
Leülök, akkor keljek föl, na persze.
Miért mindig olyankor.
És menjek odébb, mert miért mindig gólnál csinálom ezt, de mit?
Kupaszerda, a a a a, már ismerjük, hude uncsi!
Vagy ha nem eszem, egyek, lábatlankodok,
ne lábatlankodjak.
És ha nem válaszolok, válaszoljak,
és ha nem fekszek le, akkor feküdjek le,
vagy keljek föl, és főleg ne sipákoljak annyira,
és, édes Istenem, menjek már odébb, rendbe’ van.
Be lesz fejezve, okés,
nem fogok rendetlenkedni,
nem fogok haldokolni az unalomtól,
fetrengeni unalmamban,
nem vágom kupán a Samut,
nem turkálok az orromban könyékig,
nem lefetyelek,
nem illegek folyvást tükör előtt és főleg.
És nem böfögök.
Nem is böfögtem.
Egyszer se böfögtem!
forrás: Kukorelly Endre: Samunadrág. Pozsony, Kalligram K., 2009.
Utolsó kommentek