írta: Pelei Netti, 3. osztályos
Egyszer volt egy Gyöngyös,
Ami kicsit gödrös.
Emlékszel-e Pestre?
Igen, nagyon kedves.
Megvolt-e már Heves?
Kisváros, mi nevezetes.
Gödrös, neves, kedves,
országom a legszebb.
írta: Pelei Netti, 3. osztályos
Egyszer volt egy Gyöngyös,
Ami kicsit gödrös.
Emlékszel-e Pestre?
Igen, nagyon kedves.
Megvolt-e már Heves?
Kisváros, mi nevezetes.
Gödrös, neves, kedves,
országom a legszebb.
Kőszegnek várában nagy volt a forgatag,
„Ihol, ni, a török jön mindjárt!”- mondtanak.
Aprónép, felnőtt nép voltak nagy veszélyben,
Leltek segítségre Jurisics kezében.
S Szulejmán hadával nap múlva ott terem,
Paraszttal, katonával telt meg sok terem.
„Esküre emelem én mostan kezemet,
Esküszöm, s velem együtt ti ezt tegyétek!”
Szól Jurisics, s ezer kéz emelkedik fel,
Közöttük egy lyány, álruhában szökött el.
A kapitány lyánya ő, eztet tudni kell,
Kapitányé, s fiúk közt nevelkedett fel.
Szulejmán hadában nagy a vigadalom,
„Ostrommal nem telik el, csak egy-két napom”-
-Monda ezt sok jancsár, s lebecslik a várat,
Nem tudj’, hogy az ellen magára nem várat.
Besurran közibük Judit egy turbánban,
Hallgatja beszédök, s megjegyzi magában,
Hisz tud ő törökül, sokat taníttatták,
De szólni csak nem mer, nehogy azt’ elkapják!
Mikor az éj a kék bársonyba takará
A tábort, s kétfelé dűlnek a katonák,
Judit óvatosan őröket ledöfi,
Hangjok sincs, ám vérök a tőrje megőrzi.
Hazaérvén apját szobájában találja,
Ám nem megy bé hozzá, fél attól: meglátja
Ruhája mocskát, a vért, mellyet a török
Gyilkolás közben szerzett, és őtet örök
Időkre eltiltaná szabad járástul,
Szabadban járástul és íjászkodástul,
Emiatt pedig ő legszomorúbb lenne,
És saját magának vesztére is tenne.
Megbízott hát ezért egy jó magyar vitézt,
Mondja el apjának, kap tőle sok-sok pénzt.
A vitéz kérését teljesítette is,
Jurisics kapitányt értesítette is.
Így az egy- két napból huszonöt nap is lett,
Az ostrom alatt Judit megbetegedett.
Lázálmában beszélt össze-vissza mindent,
Az orvosok mondták: túl van a krízisen.
Mikor ébredt, a kapitány az egyezményt
Megkötötte már és ünnepelték a fényt,
Kongtak a harangok tizenegy órakor,
Örömködött mindenki a várban akkor.
Ám Judit csak aztat láthatta, hogy török
Zászló leng a romlott vár bástyái fölött,
Hallhatta a harangoknak mély bongását,
Azt hitte a holtaknak most ülik a torját.
Azt hitte Kőszegnek vára már elesett,
Így hát gyorsan egy ősi tőrt keresett,
És azzal a hittel szúrta azt magába,
Ha nem harcolt, ne maradjon ő hiába!
Szeged, 2009. május
Magyar ember, magyar földön, magyarnak született,
Török szultán nem kell néki, saját király helyett.
Öt krónikás Kőszegre ment, csatát lejegyezni,
Két leány és három fiú, nehéz éltet élni.
Egyik úrhölgy, a nemes, jó Imola hercegnő.
Másik vadóc, Virág nevű, ki tollal, íjjal jő;
Harmadik a bátor szívű Gergő vitéz lenne;
Négyre Dániel kit az ég vitéznek teremte,
S végül a hű, hős legény, kit úgy hívnak, hogy Ámon.
Fiatalok voltak ők, az hiú ábrándot fon,
Aki azt gondolja, hogy vidáman telt az útjuk,
Versekkel fűtöttek ők be, meleget csak az nyújt.
Amíg mentek: kuporgattak, nem dúskáltak jóban,
Találkoztak, barátkoztak, együtt a sok rosszban.
Megérkeztek, hujjogatás nem fogadta őket,
Örültek, ha kaphattak a konyháról kis étket.
Aztán, mikor egy rossz napon megindult az ostrom,
Tintát vetett a papírra valamennyi tollnyom,
Végül aztán, valamiképp bevették a várat,
Elhalt Jurisics és mind a többi vitéztársak.
De ki maradt, írnok, apród, szakács és a kukta,
-krónikáját a krónikás tovább már nem írta,-
Hisz küzdött mind, valamennyi maradt még a gáton
Hősként szenvedtek ki mind, egy szóval sok ajkon:
„Nem!” Mondotta az mind, ki török ellen mene,
„Török járom nem szükséges, már csak az kellene!”
Elhalt az öt krónikás is, de a történelem
Dicsőn őrzi emléküket, míg ember még „terem”.
Szeged, 2009. május
Takács Franciska, Sancta Maria Általános Iskola és Gimnázium, Eger
/Babits Mihály: Messze…, messze… versére/
Hatalmas völgy, sok dombbal,
Nemes szőlő, neves borban.
Szürkemarha, pulikutya,
És a szegedi paprika.
Fesztiválok, színházak,
Én a Váci utcán sétálok.
Szabó Gyula: népmese,
Kodály, Bartók: népzene.
Rubik Ernő: Rubik- kocka,
Egész világ tőle tudja.
Szentgyörgyi Albert - micsoda név!
C - vitamin : baci - rém.
Szent Margit - szűz csoda,
Szent László - dicső lovag.
És még mennyi-mennyi szent,
Idelent és odafent.
Fajcsák Flóra, 8.b, Sancta Maria Általános Iskola és Gimnázium, Eger
Napsütéses rónaságon
Gyaloglok a Hortobágyon.
Karikás ostor csitteg-csattog,
Juhászlegény billeg-ballag.
Gyulai kolbász, finom, csípős,
Makói hagyma jó, de erős.
Politikáról ne beszéljünk!
Inkább szarvasmarha mellé üljünk!
Melyik ország dicsekedhet
veled, költő Petőfi?
Ki nemzetéért adta vérét,
dicső hazafi.
A hazaszeretet felér
Magyarország szívével.
S mintha csak ő,
Csak ő szólna belőled.
Szeretlek én, Magyarország,
szeretlek én tégedet.
Remélem, benned még
kilencvenöt évet élhetek.
Utolsó kommentek