Költögető

Csík Mónika: A BIRODALOM VISSZAVÁG

A KTZ-X23 bolygó teljes
hadserege harcra kész,
zöld nyálka a fegyverekben,
a pókhálófonal-tartályok feltöltve,
helyére került a ragacs-csúzli,
berreg az ionizátor, villog a tér-
és időelgörbítő csudamasina,
sorakoznak az egypúpú nyihahák,
olajfröccsöt kapnak a támadó
robotok, csaholnak a propeller
meghajtású vadászkutyák, a gőz
feltölti a harci sáskák légbuborékát,
zuttyan a hathengeres zöttyentő,
csikordul az egyfogú fogaskerék,
zakatol a tankká átépített borsdaráló,
bűzbombákat gyártanak a borzok,
a mindent látó távcső beélesítve,
veszett éti csigák galoppoznak,
hármat pislant a célzókereszt alatti
kijelző, indulhat a roham, kardomat
Enterrel tudom százlövetűre váltani.

A vers forrása: Író Cimborák blog

írta és bejegyezte: MÁK BERNADETT

Van nékem egy számítógépem

Róla tanulok most éppen.

Olyan dolgok vannak benne hogy csuda

Mint az alaplap CPU-ja

Ő a számítógép processzora

Olyan, mint a professzora

Memóriája ROM

De nem olyan mint a várrom

Nem is várom a buszom

Bár az következik soron

Szállítja az adatokat a busz                                                  

Csaknem úgy mint a trolibusz

Egyik szállítja az adatokat

A másik meg az utasokat

Van a gépnek egere

Sajtot adjak neki vagy semmit se?

Ha belemosolygok a kamerába

Megörökíti képemet a monitorában

Pendrive-ra ha ez felkerül

A TV-be az arcom bekerül

Ha a nyomtató előkerül

Képem abból kikerül

Arcomat kinyomtatom

Ezt festi a tintapatronom

Hogy mi a számítógép?

Apa szerint csak annyi:

Kapcsold ki és menjél tanulni!

Szabó T. Anna: KOCKA-RAP

Leülök melléd a netcaféban, tőled lett ez igazán hotspot,
bedumálom magam a programodba, hogy remegjen a térdeden a laptop.
Micsoda billentyűk, micsoda tapipad, és a LCD-d sem akármi,
hogy milyen lehet a kerneled, azt ki sem merném találni.

Ez már a közös ülés, ez a bőrkanapé, közös a szerverünk, tiszta szerelem,
módosítom a forráskódod – kompatibilis vagy? Gyere velem!
Hagyd ott végre a fájlcserélőt, felejtsd el végleg a VPN-ed,
én vagyok csak, aki komolyan veszi, nemcsak a hardvered, de a szoftvered.

Vered a gépet, tudom, jogod van, hogy megírj engem a blogodban:
„Itt egy szabadszájú lgpl!” Csak nehogy valamit elgépeljél…

Én leszek a szerelmi professzorod, optimalizálom a processzorod,
őrizem a szemedet, és azt akarom, hogy implementáld a protokollom!

Őrizem a szemedet, és azt akarom, hogy implementáld a protokollom!

Csatlakozom az USB-dhez, bootstrepelem az oprendszered,
a hardveremben a rendszermagom vár, hogy tesztelhesse a drájvered,
de ha nem figyelsz ide, ha nem vagy itt, beküldöm a backdooron a trójait!

Rágerjedtem a szerelmedre. Rádugom a rootert az eternetre,
a gyorsítókártyát installálom – pörög a flash videónk, már 5.3,
és mert tudom, hogy egy jó vas mit szeret: élsímítom a pixeled!

Ez nem játékprogram, ez egy replikáns kód, és én vagyok hozzá az interpreter,
beizzítalak, felpörgetlek, az enyém leszel, igen, az enyém leszel!
Ha az órajeled a csúcsra jutott, mikor elérted már a százhúsz fokot,
ha a tápegységed már hűteni kéne – akkor mondom ki végleg, hogy vége!

(a verset a költőnő honlapjáról vettem kölcsön: http://szabotanna.com/)