Tóth Szonja Kiara részt vett a Közös költemény-játékban, és beküldött verse a "Közös költemény" verseskötetbe is bekerült Lackfi János költeményeivel és más amatőr verselők műveivel együtt. A fotón a kötet szerzőit látjuk, középen Lackfi János kandikál ki a fehér pulóveres háta mögül, mellette jobbra Kiara. Mindannyiuk kezében a verseskönyv, amelyet az OSZK-ban rendezett ünnepségen vehettek át.
Tóth Szonja Kiara: KOCKÁS UBORKA
Leragad a szemem,
magammal alig bírok.
Hiába dörzsölöm,
rögtön álmon halok.
Akkora ásítás hagyja
el szájamat,
hogy a görcs összerántja
szegény álkapcsomat.
Még a könny is kicsordul
fáradt szememből.
Fájdalmas sóhaj száll
meggyötört szívemből.
Ó, hogy hívogat, csalogat
megvetett ágyam!
Nincs is szerencsétlenebb
gyerek most nálam.
Mert mikor elalszom
puha kispárnámon,
megragad, magával ránt
egy rémséges álom.
Gyönyörű, holdvilág fényezte
kertben állok.
Csillagos égbolt alatt
rettegve várok.
Mert tudom, nem hagy el,
eljön hozzám újra,
a borzalmas, rettentő
kockás uborka.
Csak nevess! Csak kacagj!
Te nem ismersz félelmet?
Neked mily borzalom
kínozza lelkedet?
Zöldség az uborka,
mit én meg nem eszek,
s a kockától, esküszöm,
majdnem megveszek.
Kockás füzetet
használok matekra,
hogy jutna minden szám
végre a pokolra!
A fáradság majd megöl.
Ki segít rajtam?
Ó, én ostoba!
Eszemet hol hagytam?
"Mi a baj, kislányom?"
- simogat meg Anya.
Tudom, hogy megsegít
furfangos agya.
"Zavar, hogy kockás
a nyamvadt uborka?
Ejnye, kiscsibém!
Fesd be hát pirosra!"
Angyali mosoly
villan át arcomon,
s máris ott szuszogok
végre a párnámon.
Kiara!
Büszkék vagyunk a kockás uborkádra. Írjál máskor is hasonló zöldségeket! Ha ilyen rémes-krémesek, rímesek és ötletesek, - mi megesszük őket!
Utolsó kommentek