Tóth Szonja Kiara: Szörnyen bátor vagyok
Én nem hiszem, hogy az
ágyam alatt szörny lapul,
és éjjel majd előmászik,
hogy megtámadjon orvul.
A szekrényben sincs szörny
a ruháim között,
a macskámon kívül oda
semmi sem költözött.
Nem bújt el rém fönn
a poros padláson,
hogy szörnyen hörögve
fel s alá járkáljon.
Nincs vérfarkas, ki a
telt holdra vonyítva
frászt hoz minden
arra járóra.
A vámpír is csak
denevérben létezik.
Messze innen repked,
s ott éjjel vért iszik.
Mondtam a húgomnak,
nincs semmi a sötétben,
amitől neki este
félnie kelljen.
Azt mondta, jó nekem,
nagyon bátor vagyok,
s ha látok egy rémet,
talán el se futok.
Ő azért, ha nem bánom,
megkéri apát,
biztos, ami biztos,
nézze meg az ágy alját.
"Nézd meg a szekrényt is!"
- szólok (csak Tara miatt).
"És figyelj jobban, mert
az a sarok ott kimaradt!"
Tara kérdi:"Mi van,
mégis csak félsz?"
"Ugyan már - kiáltok,
- te meg miket beszélsz!"
Csak miattad szóltam,
hogy végre megnyugodj,
és lehunyva szemed
szépeket álmodj."
Apa halkan mondja:
"Nem is kell félnetek.
Aludjatok szépen,
Mert szörnyek nincsenek."
"Még hogy én félek!"
- dohogok magamban,
s elalszom lassacskán
szörnymentes szobámban.
Utolsó kommentek