Mai magyar költészet általános iskolásoknak. Versek, melyeket olvasni, hallgatni, mondani jó.
És megpróbálkozhatsz az írásukkal is, - igazi költőktől kaphatsz hozzá biztatást, ötletet, tanácsot, dicséretet.
Gyere, csatlakozz a költögetőkhöz! Küldj verset (sajátot vagy ismert költőkét), illusztrációt (sajátot), az interneten talált megzenésített vagy megfilmesített verset. Mindent örömmel fogadunk, amivel mások figyelmébe ajánlod a költészetet. Együtt könnyebb megmutatni, hogy a szavakkal játszani és varázsolni lehet.
Címünk: koltogeto(kukac)gmail.com
Keresés
Utolsó kommentek
Hmari:
@Károlyné Baráth: Valóban, a gyerekeknek nagyon sok minden eszükbe jutott az eredeti verset olvasv... (2019.03.30. 05:37)LENNÉL-E?
Károlyné Baráth:
Nagyon tetszett, ötletes, motiválja az olvasót tovább gondolásra! A mai gyerekeknek főleg, hogy ne... (2019.03.30. 05:30)LENNÉL-E?
Hmari:
@Goldnágel Efráim: Az eredeti szövegben "hangyaboly". Itt elírás történt, köszönöm a jelzést, javí... (2016.08.07. 11:23)TÓTH KRISZTINA: ÁLLATSÁGOK
Goldnágel Efráim:
Van egy olyan érzésem, hogy a HANGYABOLY az LY-al írandó, de elbizonytalanított a veretes költő ve... (2016.08.07. 11:18)TÓTH KRISZTINA: ÁLLATSÁGOK
Gyergyószentmiklósi versfaragó ismerőseink magyartanáruk, Máthé Gyöngyi segítségével újabb parádés alkotásokkal ajándékoztak meg bennünket. Most a Weöres Sándor verseire írt átköltéseiket olvashatjátok. Hamarosan jelentkezünk a Varró Dániel nyomán írt sms-verseikkel is.
Balázs Helga: A TÜNDÉR
Bóbita, Bóbita táncol, Körben az angyalok ülnek, Béka-hadak fuvoláznak, Sáska-hadak hegedülnek.
Bóbita, Bóbita fázik, Elbújik kis üregében, Pók néni jól betakarja, És megmelengeti szépen.
Bóbita, Bóbita rajzol, lerajzolja az erdőt, Fát, füvet, gombát készít, Az égre napot, s két felhőt.
Bóbita, Bóbita álmos, Elpihen őszi levélen, Két csiga őrzi az álmát, Szunnyad az ág sűrűjében.
Barabás Gergő: KIS PEJLOVAM
Kint a réten vágtat a kis pejlovam, csattog a kis pejlovam patája.
Szélben lengő sörénye ide-oda lobog a kis pejlovam nyakában.
Hogyha az ég rá esőt ereszt, fűvé válik, s nőni kezd.
Kint a réten vágtat a kis pejlovam, csattog a kis pejlovam patája.
Páll Klementina: Ó HA CSENGŐ VOLNÉK
Ó ha csengő volnék, Mindig szólnék, Minden kilenc percben, Kicsengetnék, Minden diák, Kimenne szünetre, A csengő meg tíz percet, Pihenne.
Ó ha hangya volnék, Mindig félnék, Nehogy egy nagy lábú, Reám lépjék, Hangyabolyom védem, Mint a házam, Nehogy egy rossz gyermek, Megrongálja.
Bartók Boglárka: TÁNCNÓTA
Van-e kutya eladó, Házam udvarára jó. Télen-nyáron ugató, Jó barátnak ő való. Nincsen kutya eladó, Csak egy cica kapható, Ő is jó lesz, meglátod, Cica lesz a barátod.
Van-e mérleg eladó, Pontos kilót mutató, Ide-oda táncoló, A zsebben is hordható. Nincs már mérleg eladó, Csak egy centis kapható, Nem méti a súlyodat, Kikacag, ha kicsi vagy.
Sándor Kriszta: TÚL, TÚL, MESSZE TÚL
Túl, túl messze túl, mi van a tengeren messze túl? Hej, a tengeren messze túl Sellők országa csodásan virul.
Túl, túl messze túl, mi van a sellőkön messze túl? Hej, a sellőkön messze túl Egy gyönyörű sziget látható ott.
Túl, túl messze túl, mi van a szigeten messze túl? Hej, a szigeten messze túl Egy titkos barlang rejtőzik ott.
Az utánzást sokszor, sokan negatívan ítélik meg, és hajlamosak elfeledkezni arról, milyen sokat köszönhetünk ennek a képességünknek. Az utánzás a tanulás egyik fontos eszköze. Utánzással tanulunk meg például kisgyermek korunkban beszélni. Később az idegen nyelvek tanulásához is nélkülözhetetlen. Az utánzás továbbá sokféle játéknak és a humornak is fontos eleme, fajtája.
Azt tudjuk utánozni, amit jól megfigyeltünk. Hát figyeljük meg jól a versek minél több jellemzőjét: stílusát, ritmusát, rímeit, szerkezetét, és próbáljuk meg legjobb tudásunk szerint utánozni, vagy átírni ezeket. Ez a legjobb módszer a megismerésükre. S ha sikerül még a saját ötleteinket, szókincsünket, humorunkat is belevinni, akkor már valami újat, eredetit alkottunk a felhasználásukkal.
Vannak, akik egyenesen bujtogatnak az efféle merényletek elkövetésére, nem tekintik szent és sérthetetlen műemléknek sem a klasszikusok sem a mai költők verseit. Lackfi Jánostól és Vörös Istvántól egy egész kötetnyi "merényletet" találunk az Apám kakasa című verseskönyvben. A költögetők is próbálgatták már szárnyaikat (vagy inkább karmaikat) egy-egy örökzöld gyerekvers átköltésével. (Lásd a "weöreskedés" és az "átirat" címkéket.)
Most újabb profi átiratokkal ismerkedhetünk meg Fecske Csaba tollából. Ugye ismerősen csengenek a sorok? Csak a tartalmuk lett részben vagy teljesen más - a forma maradt a régi.
Az eredeti versek címeit és kezdősorát írjátok meg hozzászólásban vagy e-mailben címünkre.
Újabb átiratokat is örömmel veszünk és teszünk közzé, próbálkozzatok és játsszatok velük bátran Ti is!
Fecske Csaba: TOYOTÁM
Toyotám csodaszép járgány, suhanunk autósztrádán, nem is egy futamot nyert ám, ezerért nem adom verdám.
Amikor autóm gyorsít, megelőz Jaguárt, Porschét, amikor autóm fékez, tudom én nem a vég még ez.
Fecske Csaba: UTÁNZÓS VERS
Kólika,kólika kínoz, körben a doktorok ülnek, kerge szelek dudolásznak, kis lukon át menekülnek.
Józsika, Józsika lódít, makkot igér a malacnak: kunkori farka motolla, körmei messze szaladnak.
Dórika, Dórika álmos, küldeni rest esemest is, bánja is ő hol a párna, lágy moha-ágyra telepszik.
Tónika, Tónika táncol, talpa alatt nyög a parkett, dús haja libben utána, mígnem a kedve fukar lett.
Fecske Csaba: KUTYABÁR
Kutyabolhás utcasarkon megnyílott a kutyabár. Sörrel, borral megnyitotta a legrészegebb agár. Kutyabár, kutyabár, vedel minden kutya már.
Korcs kutyáknak egy forintért kapható a vodka már, hű ebeknek, nagykutyáknak ingyen drága whisky jár. Kutyabár, kutyabár, részeg tacskó és agár.
Már tavaly elkezdtem irigyelni a kozármislenyi gyerekeket, akik egy nyári táborozás alkalmával mindenfélét játszhattak a költészettel. Magukat szófaragóknak nevezték el. A tábor az idén is megismétlődött. Első évben Lackfi János és Szabó T. Anna voltak a költő-játékmesterek, az idén Lackfi János és Molnár Krisztina Rita. Az idei tábor eredménye többek között e két nagyon jól sikerült közösen megírt vers, melyet a Kozármislenyi Művelődési Ház weboldaláról kölcsönöztem:
KERESZTVÍZ-LEHÚZÁS A FIÚKRÓL
A fiúktól hányok, nem mondok róluk semmit, mert az csak csúnya lenne, bár néha jó fejek, de csak ritkán, a padjukban penészes szendvicset rohasztanak, gyűjtik a lerágott almacsutkákat meg a monster-matricákat, órán is fociznak, összetörik a tanárnéni kedvenc vázáját, batmanálarcot csinálnak maguknak a félbevágott focibelsőből, állítólag sose sírnak, de ez nem igaz, osztálykiránduláson kukkolnak a tábori zuhanyzó ablakán, de mi odatesszük a samponokat, hogy ne lássanak, éjszaka meg bekopognak a hálószobánk ajtaján, nem lehet tőlük aludni, bár nem is akarunk, de ha nem lennének fiúk, nem lenne kit szidni.
A KÉMÉNYSEPRŐ-ÓVÓNÉNI
A kéményseprő-óvónéni minden kéményből kihúz egy-két gyereket, szájukból kipucolja a kormot, és mindegyiknek bead egy Negrót, csendes pihenőkor, égéstechnikai szakkönyvből mesél, persze mindenki elalszik, és erdőtűzről álmodik A szülők csodálkoznak, vajon miért köhög pernyét a gyerek
Weöres Sándor nekik is kedvencük volt, mert Bóbitáját átfaragták:
BÓBITA-VÁLTOZATOK
Bóbita, Bóbita filmsztár, csillog a, villog a sminkje, popsija billeg a klippen, pénzeli sok buta reklám. * Bóbita, Bóbita repper, összedarálja a szlenget, szidja az anyja ezerrel, visszadumál ez a farferj.
Kedves Szófaragók!
Ti, akik nyáron faragjátok a verseket, tartsátok meg ezt a jó szokásotokat ősszel, télen és tavasszal is! Ide a Költögetőbe bármikor írhattok!
Mi az, hogy ritmus? Valamiféle szabályos zakatolás, dobolás, kattogás, amilyet bármerre hallhattok a világban. Ritmusa van a csobogó pataknak, a susogó falombnak, a zötyögő vonatnak, a munkások kalapálásának, a lábunknak, ahogy lépdel az utcán, és még egy csomó mindennek. Ritmusra dobol a szívünk, a szabad szemmel nem látható atomok is ritmusra táncolnak mibennünk, ritmusra keringnek a bolygók a világűrben.
És persze a szavaknak is van ritmusa, lüktetése. Az, hogy „fekete”, gyorsabban, pattogósabban mondható, mint az olyan lomha szavak, mint „szőlő” vagy „konzerv”. A repperek is azért hadarják, hogy mondjuk „tudomatu-tudomatu-tudom a tutit”, mert ez a vad ritmus tetszik nekik, zenének érzékelik a beszédet is. Magunk is megfigyelhetjük, hogy milyen ügyesen lehet ütemre kiabálni azt, hogy „Haj-rá, ma-gya-rok!” vagy hogy milyen érdekesen szólongatja egy nénike házi kedvencét: „gyere ide, kicsikém, gyere ide, cicukám!”
Ezt aztán a verselők is kihasználják, és ilyeneket írnak: „Bóbita, Bóbita játszik” vagy „izzik a galagonya magába”. Próbáljuk hát ki Weöres Sándor egyik versének ritmusát:
Paripám csodaszép pejkó, Idelép, odalép, hejhó! Hegyen át, vizen át vágtat, Nem adom, ha igérsz százat!
Hogy is van ez? Roppant egyszerű, hiszen minden sor egyforma: Tititá-tititá-tátá! Úgyhogy a „kacagány” például jó, a „sellőlány” vagy a „kopoltyú” ritmusa viszont nem stimmel. És így tovább. Vagyis addig kell keresgélni a szavak közt, míg nem halljátok zökkenőmentesnek a zenét. A kozármislenyi szófaragó táborban vigyori családfákat írtunk:
A módszer egyszerű, csak megfelelő szavakkal kell pótolni az „üres helyet”:
Öcsikém (tititá-tátá) hugicám (tititá-tátá)…
Nem muszáj persze teljes családfát csinálni, egy-két sor is elég. És a lényeg, hogy ne fáradjatok bele a szócsereberébe, addig cserélgessétek, amíg a ritmusa és a jelentése is elég vidámra nem sikeredik. Vagy választhattok családtagok helyett járművet:
Bicajom fecsegő mamlasz, Motorom olajos katyvasz…
A folytatásban lehet „repülőm”, „robogóm”, „autóm”, „taligám” vagy „Audim”, „Shimanóm”, „Csepelem”, és így tovább…
Kezdhetitek állatokkal is („kakasom”, „gilinyóm”, „nyuszikám”, „katicám”, de lehet „pelikán”, „elefánt”, „csalogány”, satöbbi):
Utolsó kommentek