Költögető

Tóth Krisztina: A TIGRIS

Szekrény mögött van egy rés,
vigyázz, oda be ne nézz!
Szekrény mögött, bent van a résben,
(Hogy bújt oda? Én sem értem!)
a szekrény és a fal között
valami beköltözött!
Néha fújtat, néha mormog,
néha azt hiszed, hogy nincs is,
de ha a lámpát leoltod,
látni, oda bújt a tigris!

Ott a tigris, bent a résben!
Hogy bújt oda? Én sem értem!

Hozok neki néha enni:
kérsz egy cukrot? Itt van egy szem,
de több nincsen, mára ennyi,
többet el ne lopd a kekszem!
Eldugta a papucsomat,
meg a zoknit is vagy tízszer,
morzsát is hagyott egy csomót,
mindent telefröcskölt vízzel!
Elég malac ez a tigris.
De hogy szóljak rá, ha nincs is?

Oda bújt be szégyenében,
ott lakik most, bent a résben!

Ha sötét van, ott a bajsza,
mozog a falon a rajza,
de ha felgyújtom a lámpát,
megérzem a tigrisszagot,
belefeküdt az ágyamba,
ott is tigrisnyomot hagyott:
jól tenné, ha békén hagyna.
A mackók is megijedtek:
ha megint jön, majd kap egyet!

Nyugi, tigris, házitigris,
maradj ott bent, látlak így is!

forrás: Tóth Krisztina: A londoni mackók, Csimota K. 2013.

Tóth Krisztina: LUSTÁK DALA

Gyere lusta, feküdj mellém,
kezdjünk együtt lustálkodni,
és csak lógjunk itt egész nap,
mint kötélen fél pár zokni!

Gyere, bújj be mellém, lusta,
mondjuk el, mit nem csinálunk!
Most arról készüljön lista,
mi minden nem lesz ma nálunk!

Nem lesz itt ma nyelvtanlecke,
olyat lusták nem csinálnak.
Cerka se lesz kihegyezve,
és az öltözés is várhat.

Lego nem lesz itt ma rendben,
nem lesz mosdás, nem lesz séta!
Nehogy már mozdulni kelljen!
Elterülünk, mint a béka.

Szemetet ma nem viszünk le,
piszkos edényt nem mosunk el.
Aki fel próbálna hívni,
csak csöngessen, annak úgy kell!

Ez a lusták napja, vagy mi,
átalusszuk az egészet,
tessék minket békén hagyni,
ágyba kérjük az ebédet!

forrás: Tóth Krisztina: A londoni mackók, Csimota K., 2013.

Tóth Krisztina: TISZTASÁGI VERS

Folyton akarnak valamit,
tisztára, mint egy börtön.
Miért fáj nekik, ha fekete,
miért kell levágni a körmöm?
Sose láthatom mekkora,
pedig ez érdekelne:
meg bír-e nőni mondjuk úgy
fél- vagy egyméteresre.

A másik meg a fogmosás,
a fogkefe, a fogkrém.
Pedig három-négy hét után
én lehetnék a fogrém.
A bűzös szájú szörnyeteg,
a sárga fogú cápa,
aki a családtagjait
ha szólnak, mélybe rántja.

Folyton akarnak valamit.
Tisztára, mint egy börtön.
Megyek, a fürdőszoba-
büntetésem letöltöm…
Legyen meg, amit mondanak,
a körmömet sikálom,
nyomok rá fogkrémet, sokat,
a fogam meg levágom.

forrás: Tóth Krisztina: A londoni mackók, Csimota K., 2013

Tóth Krisztina: NAGY MARA

Áruld el nekem, nagymama,

milyen állat a nagy mara?

Van-e nagy feje, nagy hasa?

Egészben véve nagy maga?

Kisfiam, szólt a nagymama,

pici állat a nagy mara.

Mint egy nyúl, de a füle apró:

de most ezzel egy kicsit hagyj, jó?

Majd elmegyünk az állatkertbe,

ott legelészik, majd meglátod

a kis marát, a nagy marát meg

az összes ilyen maraságot.

Tóth Krisztina: Állatságok c. kötetéből, 2007., Magvető K.

Bundás kis állat a pele,
az erdő tele van vele.
Dió a fő eledele,
de előfordul, hogy bele-
kóstol a gyümölcsbe, tojásba,
télre meg üregekbe ássa
magát és alszik tavaszig,
addig nem eszik, nem iszik,
ilyenkor pihen a bele,
csak aztán töm mindent bele.

Hogyha jő a vombat,
az ember mit mondhat?
A vombat külsején
kevés dolog ronthat.

Egy erszényes patkány,
ráadásul törpe,
jogos, hogy a napját
üregekben töltse...

Hogy az irodalom
a lelkére hogy hat,
nem tudni. Rovaron
éldegél a vombat.

Elég nyugodt állat,
úgy hat kilót nyomhat.
Tilos a vadászat
és rádobni bombat!

Lassan cammogó tobozra
emlékeztet a tobzoska.
Testét éles pikkely fedi,
nem is támad senki neki.

Hangyabolyok után kutat,
hogyha talál, vág egy lyukat,
érdes nyelvét beletolja
és tobzódik a tobzoska.

Ha vadászik, hátán hordja
tobozforma kicsinyét,
és rászól a tobzos bocsra:
"Légy már hangyás kicsikét!"

Az ember,
ha kutyát
simogat,
izgul,
főleg, ha
a kutya
netalán
pitbull.
Pedig
nem is egy
ideges
fajta:
akkor is
harap,
ha nem
akarja.
Mindegy,
az ember
lába
vagy karja,
a pitbull
azt mind
sorra
lekapja.
Vagyis
ha éppen
sétálni
indul
az ember,
jobb, ha
nem jön a
pitbull.
De ha jön,
akkor
ne simo-
gassa,
mert a ku-
tya őt
kettéha...

A versek az Állatságok című kötetből valók, a képeket a Google segítségével gyűjtöttem a netről.
Kedvenc verseit a kötetből válogatta: Födő Milán 3. osztályos diák.