Költögető

Kollár Árpád: MILYEN MADÁR

ki lopta el idén a tavaszt, milyen madár vitte magával délre,
és milyen madár szárnyán suhogott be újra északról a tél,
ki harapta le fagyos foggal a rügyeket a bokrok ágairól,
melyik padlásra rejtette előlünk a hóvirágot, a nárciszt,

és hova bújunk a tél elől, ha már lecseréltük a téli kabátot,
a sapkát is a fiókba tettük, és elveszett a sálunk is régen,
milyen északi madár hozott kései havat most a nyakunkba,
kihez bújunk melegedni, ha apa már elutazott a hosszú útra.

Jólesz György: TAVASZVITA

Jaj, úgy vártam már a tavaszt!
Hogy befest majd mindent zöldre,
Virágra virágot fakaszt,
Bogarakat szór a földre.

– Bogarak! – legyintett anyám.
– Zápor zuhog, rozsdás leszek!
És a sárlatyakos tanyán
Dülöngélnek részeg szelek.

Ó, hogy vártam már a tavaszt!
Ujjongást a madárdalban.
Földszagú hóember-panaszt,
S látni, mennyi bimbó pattan.

– Ugyan! – horkant föl az apám.
– Részeg duhaj! (Még hogy bimbó!)
Dobog a korcsma asztalán,
S örülhetsz, ha holnap nincs hó.

De én csak vártam a tavaszt,
Kedvenc évszak-cimborámat.
Ezt az édes tündér-kamaszt,
Ki kincsével elkápráztat.

– Még hogy kinccsel! – mondták ketten.
– Ez csak egy szeszélyes vándor!
Nevettek rajtam rekedten.
– Részeges madárdal-kántor!

Érvre ellenérvet hoztunk,
Eldönteni: csúf vagy bájos,
És amíg így vitatkoztunk,
Elillant a drága május.

Megjelent a Szitakötő 2012/1. (17.) számában      Rajz: Gyöngyöstarjáni Rajzműhely

Sütő Fanni: SZIMFÓNIA HÁRSFÁRA ÉS BÜKKRE

Pofon csapta a tavasz a várost,
csak úgy csattant. A szétpattant rügyek
zöld foltossá festették a sáros,
szürke parkot. Mindenki ürügyet
keres, hogy a természetbe menjen,
Pest szögletes, míg az erdő kerek.
Minden hang összecseng, mint a mennyben.
G-mollban motoznak a gyökerek,
és bükkön koppan a harkály csőre.
Az erdő a zene nyelvén beszél,
gólyahír a húrja, cser a dobverője,
fák között suhogva rohan a szél:
ujja alatt a hársfák zengenek,
ezer színben dalol a rengeteg.

megjelent: Szitakötő, 40.szám, 2017-4

A költészet napján a kálváriaparti gyerekek Lackfi János Télenkedés című verse mintájára Tavaszkodás címmel  fabrikáltak verssorokat. Igyekeztem összeilleszteni a különböző színű, ízű versmozaik-darabkákat, így született közös tavaszi alkotásunk. Itt-ott bolondos, szeszélyes, akár az áprilisi szél, de nekem így is tetszik. A hozzáértő versolvasóktól elnézést kérünk.

Tavasszal                                                                 
Sétálgatok a Fő téren
Tavasszal
A könyvtárba mennék régen
Tavasszal
Vattacukorfelhők úsznak az égen.
(Lehotai Annabell 4.b)

Tavasszal
Madár repdes az égen
Tavasszal
Elköltöm minden pénzem.
(Oroszlán Fanni 4.t)

Tavasszal
A fagyit azonnal kérem.
(Zimány Blanka 4.b)

Tavasszal
dumcsizgatok apummal
Tavasszal
Vígan játszunk társammal
Tavasszal
Erdőben járunk párommal.
(Veres Liliána 4.a)

Tavasszal
Gólyák jönnek csapatban.
(Szabó Kira 4.b)

Tavasszal
Biciklizni olyan "kúl"
Tavasszal
Az élet újra beindul.
(Deák Abigél 4.b)

Tavasszal
Együtt kelek a Nappal
Tavasszal
Reggelizek naranccsal.
(Rendik Patrícia 4.t)

Tavasszal
A természet odakint marasztal
Tavasszal
Virágszoknyába öltözik az almafa.
(Pampuk Zsombor 5.b)

Tavasszal
Sohasincs szomorúság
Tavasszal
Mindenki játékra vágy.
(Pelei Netti 5.b)

Tavasszal
Madarak repülnek az égen
Tavasszal
Az aranyeső nyílik szépen.
(Mózes Dóra 5.a)

Tavasszal
Korán kel a Nap
Tavasszal
Elmúlik a fagy
Tavasszal
Olvadástól sok a laty.
(Katona Kornél 6.a, Juhász Lili 5.a)

Tavasszal
Ébredezik az erdő
Tavasszal
Feléled a szellő
Tavasszal
Várom, hogy a nyár jő.
(Babarcsik Alíz 5.t, Urbán Lilla 6.a)

Tavasszal
A szép idő marasztal
Tavasszal
Versenyt futok a Nappal
Tavasszal
Esik eső éjjel-nappal.
(Tóth Zalán, Oroszi Ádám 6.b)

Tavasszal
Elmegyek futni a kutyámmal
Tavasszal
Labdázunk az utcán Tamással
Tavasszal
Sokat foglalkozom magammal.
(Juhász Krisztián, Vágó Adrián 6.b)

Tavasszal
Hintázgatsz a padtársaddal.
(Szmirtnik Dávid 7.t)

Tavasszal
Tojást festünk anyával
Tavasszal
A Nap az eget festi arannyal.
(Futaki Betti 8.t)

Tavasszal
Úszkálok a halakkal
(Árvai Máté 8.a)

Tavasszal
Visszatér a madárraj
Tavasszal
A gyerek tanulni nem akar.
(Kiss Barbara 8.a)

Tavasszal
A Télapó is nyaral
Tavasszal
Az összes madár vígan szaval.
(Tóth Márk 8.t)

Tavasszal
A tévét nem is nézem
Tavasszal
Nem küszködöm betegséggel.
(Sárkány Eszter 7.a, Deák Hanna 6.t)

Tavasszal
Kimegyek a rétre
Tavasszal
A gólya is visszajön végre.
(Szabó Róbert 6.t)

Tavasszal
Vígan nyomom az Entert
Tavasszal
Olyan csodás az ember.
(Farkas Martin 4.a)

Németh Bálint: A LEGNEHEZEBB

Ma tavasszá változom, döntöttem – elég már a télből!

A hóembernek megköszönöm, hogy őrt állt a házunk előtt,

nyugodtan hazamehet. Megköszönöm az égnek, hogy

szürke volt és betakarózhatott vele a város, de végre legyen

kék, hadd fürödjünk benne. Ha tavasz lennék, mindent

megköszönnék, bizony, de a tavasznak nehéz dolga van –

nyár lesz, mire azt a sok dermedt arcot, ólmos szívet kiolvasztja!

Inkább mégis szellővé változom, az egyszerűbb. Tekergek

majd a Földön körbe-körbe, mint egy hosszú-hosszú szalag,

a lányok haját összeborzolom, madarak szárnya alá bújok,

és megsimogatom a bogarakat. Megbeszélem az északi széllel,

ne legyen olyan fagyos, és elviszem a pékségből házunk ablakáig

a friss kenyérillatot. Ha szellő lennék, könnyű lennék,

de a szellőnek is nehéz dolga van – folyton repül, sose pihen,

én viszont szeretek pihenni, lábam lógatva majszolni a vajas

kenyeret. Hát úgy döntöttem, nem tavasszá, nem szellővé,

inkább magammá leszek. Magammá változom, bár tudom,

az a legnehezebb.

forrás: Szitakötő 2013/1.

Tóth Szonja Kiara: TAVASZI CSUJOGATÓS

Jön a tavasz, megy a hó,
fütyülök rád télapó!
                  Hujjujujujujujú!

Piros tojást nem adok,
inkább mindent felfalok!
                  Hujjujujujujujú!

Bárányfelhő az égen,
esik eső, nem kértem!
                  Hujjujujujujujú!

Sár cuppog a cipőmön,
átok ül a felhőkön!
                  Hujjujujujujujú!

Nyílik már a hóvirág,
sárból áll még a világ!
                  Hujjujujujujujú!

Melegít a napsugár,
elborít az illatár!
                  Hujjujujujujujú!

Jön a tavasz, megy a tél,
csárdást jár a kisegér!
                  Hujjujujujujujú!

...mindkettő nagyon kedves nekünk, és éppen ma, MÁRCIUS 21-ÉN ünnepelhetjük mindkettőt.
Hát ünnepeljünk egy ideillő verssel, melynek ritmusát akkor érzed igazán,
ha hangosan olvasod, figyelve a rövid és hosszú szótagokra:

Áprily Lajos: TAVASZODIK

Sáncban a hóviz,
könnyü hajót visz,
füstöl a fényben a barna tető.
Messze határba
indul az árva,
lenge madárka: billegető.
Titkon a Bükkben
moccan a rügyben
- mint csibehéjban - kandin a lomb,
s mintha a róna
kedve dalolna,
úgy muzsikál, muzsikál a kolomp.

Indulok. Értem.
Jól tudom: értem,
értem üzenget a zsenge határ:

"Szíved, a bomlott,
ócska kolompot
hozd ide, hozd ide, hozd ide már!"

Remélem, mindenki érzi a vers friss ritmusát, - de tudni is, amit érzünk, már sokkal nehezebb.
Talán segít ez a kis magyarázat:

Rövid a szótag:
- Ha a benne lévő magánhangzó rövid, és a rövid magánhangzót csak 1 mássalhangzó követi. A verssoron belül a következő szótag mássalhangzója is számít, akkor is, ha az külön szó már! 2 magánhangzó között csak 1 mássalhangzó lehet a szövegben.

Hosszú a szótag:
- Ha a benne lévő magánhangzó hosszú, az azt követő mássalhangzók számától függetlenül.
- Vagy, ha a rövid magánhangzót 1-nél több mássalhangzó követi. A verssoron belül  a következő szótag mássalhangzója is számít, akkor is, ha az külön szó már! 2 magánhangzó között 2 vagy több mássalhangzó van a szövegben.

A vers első sorainak ritmusa tehát így alakul:

Tá-ti ti tá-tá
Tá-ti ti-tá tá
Tá-ti ti tá-ti ti tá-ti ti-tá
Tá-ti ti-tá-ti
Tá-ti ti tá-ti
Tá-ti ti-tá-ti tá-ti-ti-tá
.... (és így tovább)

írta : Horváth Patrik , 12 éves

Kibújt a hóvirág,

elolvadt minden jégvirág.

A fő zöldellni kezdett,

ez egy szép s új kezdet.

Reggelente egy kis lyukon bekukkant valami,

mi lenne más , mint a nap sugarai.

Vidám madarak repkednek az égre,

csiripelnek, énekelnek, nagyon szépen.