Költögető

Maci feje fő: Nőjek, ne nőjek?
Lehetne még belőlem szőnyeg,
vagy elmehetnék lábtörlőnek.

Csoszognának rajtam a talpak,
a hangosak is meg a halkak,
attól függ, hogy ki milyen alkat.

Vagy elmehetnék épp költőnek,
ki folyton verseket hörpölget,
és versbe törülközik főleg.

(Mért ne? Jó meleg a bundám,
a kotlást mindig átaludnám,
a verstojás meg mind kikelne,

és csirke hangon énekelne.
A kérdés nekem túl fárasztó.
Alszom rá egyet, s maradok mackó.)

Kecskés Kitti 5. osztályos kedvence A részeg elefánt című kötetből.

Bundás kis állat a pele,
az erdő tele van vele.
Dió a fő eledele,
de előfordul, hogy bele-
kóstol a gyümölcsbe, tojásba,
télre meg üregekbe ássa
magát és alszik tavaszig,
addig nem eszik, nem iszik,
ilyenkor pihen a bele,
csak aztán töm mindent bele.

Hogyha jő a vombat,
az ember mit mondhat?
A vombat külsején
kevés dolog ronthat.

Egy erszényes patkány,
ráadásul törpe,
jogos, hogy a napját
üregekben töltse...

Hogy az irodalom
a lelkére hogy hat,
nem tudni. Rovaron
éldegél a vombat.

Elég nyugodt állat,
úgy hat kilót nyomhat.
Tilos a vadászat
és rádobni bombat!

Lassan cammogó tobozra
emlékeztet a tobzoska.
Testét éles pikkely fedi,
nem is támad senki neki.

Hangyabolyok után kutat,
hogyha talál, vág egy lyukat,
érdes nyelvét beletolja
és tobzódik a tobzoska.

Ha vadászik, hátán hordja
tobozforma kicsinyét,
és rászól a tobzos bocsra:
"Légy már hangyás kicsikét!"

Az ember,
ha kutyát
simogat,
izgul,
főleg, ha
a kutya
netalán
pitbull.
Pedig
nem is egy
ideges
fajta:
akkor is
harap,
ha nem
akarja.
Mindegy,
az ember
lába
vagy karja,
a pitbull
azt mind
sorra
lekapja.
Vagyis
ha éppen
sétálni
indul
az ember,
jobb, ha
nem jön a
pitbull.
De ha jön,
akkor
ne simo-
gassa,
mert a ku-
tya őt
kettéha...

A versek az Állatságok című kötetből valók, a képeket a Google segítségével gyűjtöttem a netről.
Kedvenc verseit a kötetből válogatta: Födő Milán 3. osztályos diák.

Lackfi János: HUZAKODÓ

Mondja a nagymama, slussz-passz, kész,
     nyisd ki a könyvet,
     fejedet tömjed,
nyughass, és
     írjad a sok leckét!

Én meg aszondom, nincs slussz-passz,
     könyv a sarokba,
     ugrik a bolha,
lecke, ne untass,
     lesz bukfenc!

Mondja a nagymama,nincs apelláta!
     Itt van a sóska,
     itt a saláta,
kész vitamingyár,
     tömd be a szádba!

Én meg aszondom, lesz apelláta!
     Nem vagyok én ló,
     zebra, hasonló,
sóska, saláta:
     köpjük a sárba!

Mondja a nagymama, kész, punktum,
     zárjuk a tévét,
     tünjön a kék kép,
mosd a fogad még,
     villogjon!

Én meg aszondom, nincs punktum,
     nyitjuk a tévét,
     villog a szép kék,
fogkefe, fogkrém,
     rád untunk!

Mondja a nagymama,nincs kecmec,
     mars a szobádba,
     mars be az ágyba,
szájra lakat kell,
     csöndketrec!

Én meg aszondom, van kecmec,
     bömböl a magnó,
     döndül a padló,
táncol a vak ló,
     ünnep lesz!           (megjelent a Részeg elefánt című kötetben)

Chuck Hills küldte el kedvenc versét a Költögetőnek. Köszönjük!

Kányádi Sándor: Sóhajtás

Kútnak lenni volna jó
utas-itatónak,
diófának vagy a fán
füttyentő rigónak.

Rigófüttynek volna jó,
lenni bár egy hangnak,
jönni-menni volna jó
akár csak a harmat.