Jólesz György: TAVASZVITA
Jaj, úgy vártam már a tavaszt!
Hogy befest majd mindent zöldre,
Virágra virágot fakaszt,
Bogarakat szór a földre.– Bogarak! – legyintett anyám.
– Zápor zuhog, rozsdás leszek!
És a sárlatyakos tanyán
Dülöngélnek részeg szelek.Ó, hogy vártam már a tavaszt!
Ujjongást a madárdalban.
Földszagú hóember-panaszt,
S látni, mennyi bimbó pattan.– Ugyan! – horkant föl az apám.
– Részeg duhaj! (Még hogy bimbó!)
Dobog a korcsma asztalán,
S örülhetsz, ha holnap nincs hó.De én csak vártam a tavaszt,
Kedvenc évszak-cimborámat.
Ezt az édes tündér-kamaszt,
Ki kincsével elkápráztat.– Még hogy kinccsel! – mondták ketten.
– Ez csak egy szeszélyes vándor!
Nevettek rajtam rekedten.
– Részeges madárdal-kántor!Érvre ellenérvet hoztunk,
Eldönteni: csúf vagy bájos,
És amíg így vitatkoztunk,
Elillant a drága május.
Megjelent a Szitakötő 2012/1. (17.) számában Rajz: Gyöngyöstarjáni Rajzműhely
Utolsó kommentek