Költögető

Jólesz György: TAVASZVITA

Jaj, úgy vártam már a tavaszt!
Hogy befest majd mindent zöldre,
Virágra virágot fakaszt,
Bogarakat szór a földre.

– Bogarak! – legyintett anyám.
– Zápor zuhog, rozsdás leszek!
És a sárlatyakos tanyán
Dülöngélnek részeg szelek.

Ó, hogy vártam már a tavaszt!
Ujjongást a madárdalban.
Földszagú hóember-panaszt,
S látni, mennyi bimbó pattan.

– Ugyan! – horkant föl az apám.
– Részeg duhaj! (Még hogy bimbó!)
Dobog a korcsma asztalán,
S örülhetsz, ha holnap nincs hó.

De én csak vártam a tavaszt,
Kedvenc évszak-cimborámat.
Ezt az édes tündér-kamaszt,
Ki kincsével elkápráztat.

– Még hogy kinccsel! – mondták ketten.
– Ez csak egy szeszélyes vándor!
Nevettek rajtam rekedten.
– Részeges madárdal-kántor!

Érvre ellenérvet hoztunk,
Eldönteni: csúf vagy bájos,
És amíg így vitatkoztunk,
Elillant a drága május.

Megjelent a Szitakötő 2012/1. (17.) számában      Rajz: Gyöngyöstarjáni Rajzműhely

A Szitakötő folyóirat 2012/4. téli számának kerekes verseihez a kálváriaparti iskolásokkal Paint-rajzokat készítettünk. Rajzolók: Grizner Bence, Erki Eszter, Füleki Lotti, Hortolányi Bence, Mező Dávid, Tóth Martin, Kiss Dávid, Vass Tamás, Végh Dávid, 7. osztályosok, Farkas Martin, Kosina Elizabet, Vincze Kamilla, Ludányi Zsombor 4. osztályosok.

Jólesz György: TALÁLÓS KÉRDÉS

Rohanva is állnak rajta,
Olyan jármű ez a fajta.
Lendülő láb, ami hajtja.
Lelke két egyforma kerék,
Elöl nincs, csak hátul van fék.
Repül, ha van erőd elég.

Szabó Attila: BICIKLIVEL SULIBA

gondoltam hogy szülinapra

egy biciklit kérek

mert azzal az iskoláig

gyorsan odaérek

útközben meg vagánykodom

ha csajokkal találkozom

kifarolok durván

porozok a murván

lesz majd az én biciklimen

szuperturbó fokozat

úgy ugratom a haverom

mint a lépcsőfokokat

betekerek a terembe

hátradőlök a nyeregbe

fütyörészek kacsintgatok

ha meguntam kicsengetek

Németh Bálint: KEREKET SZERELEK

Mikor felébredtem, kitaláltam, hogy kereket barkácsolok
a konyhaasztal lábára, így anya kényelmesen beguríthatja
a reggelimet. Aztán kerekeket erősítek a saját lábamra is,
hogy gyorsabban érjek haza az iskolából. Büszkén hasítok
majd végig a városon, leelőzve buszt, autót, egészen a házunk
kapujáig – hogy a lépcsőn miként jutok fel, még nem tudom.
Próbálok rájönni és hallom, ahogy csikorognak a kerekek
az agyamban. Mindenhol kerekek forognak majd: kereke lesz
a télnek, a háznak, kereke ajándéknak, karácsonyfának, végül
kereket szerelek az időre is, hogy mint egy felfedező, elutazzak
a távoli felnőttkorba, de ha nem tetszik, bármikor visszagurulhassak
a mostani szobámba. Mindenre kereket szerelek, a történet így lesz
kerek, aztán reggeli közben elmesélem anyának, aki azt mondja,
talán hiányzik egy kerekem, de azért így is nagyon szeret.

Jólesz György: UHU ÉNEKE

Mikor a Hold ezüst fénnyel
fodros felhők közül bújt ki, 
jót vadásztam egész éjjel:
került pocok, egér, nyúlfi.

Szemben a nagy, sötét heggyel

van lakásom: fának odva.

Jóllakottan, tele beggyel

itt bent ülök elnyugodva.

A Hold most már sárgásvörös,

a láthatár felé baktat.

Paplana, párnája ködös

lepellé szőtt égi harmat. 

Körülöttem madaraknak

mind gazdagabb dala hallik,

ricsajos ünneplést csapnak

örömükben, hogy pitymallik. 

Szemhéjamat már lezárom,

nem nézem a kelő Napot,

lassan elborít az álom:

Nyugodalmas pirkadatot!