Költögető

ELŐ A TÉRKÉPET, KALANDRA FEL!

Írjatok vidám verses útirajzot Magyarország, vagy szűkebb hazátok, pl. megyétek helységneveivel!

Ha egy térképet nézegettek, vagy egy atlasz mutatójában böngészgettek a helységnevek között, láthatjátok, mennyi érdekes hangzású, beszédes vagy éppen vicces van közöttük. Válogassatok belőlük, jegyzeteljétek ki egy papírlapra azokat melyek megtetszettek, majd képzeljétek el mi minden kaland eshet meg veletek, ha ellátogattok ezekre a helyekre.

Ha jártatok már némelyikükben és tudtok valamit róluk - ezt is beleszőhetitek a versbe, de nem ez a lényeg!

Inkább az: hogy s mint mentetek oda, mit csináltatok ott, mi történt és mi nem történt. - Eresszétek szabadon a fantáziátokat! Mintha Háry János vagy Münchausen báró unokái lennétek. Nyugodtan hazudjatok csak akkorát, amekkorát tudtok!

Ha a rímek nehezen jönnek össze a sorok végén, próbáljátok ki a rímszótárat, melyet már itt a blogon is ajánlottam egy korábbi bejegyzésben.

Érdemes ügyelni arra, hogy a helységnevek - raggal együtt - azonos szótagszámúak legyenek, így a sorok szótagszáma is könnyebben lesz egyforma, és a vers ritmusosabb lesz. (De az sem baj, ha versszakonként más-más a sorok hossza.)

Hogy csinálta ezt Fecske Csaba Ócska rímek című versében?:

Fecske Csaba: ÓCSKA RÍMEK

Pórul jártam Bekecsen,
elszakadt a bekecsem.

Ráadásul Perkupán
mogyorófa vert kupán.

Tavaly nyáron Velemben
nyaraltam egy veremben.

Hú, mit láttam! Bugacon
csizma volt a kukacon.

Lóra ülnék Kaskantyún,
hogyha volna sarkantyúm.

De nincsen, hát Miskolcon
ücsörgök egy kispolcon.

KEDVES EDDIG-MÉG-ISMERETLEN KÖLTÖGETŐK!
A bal oldalsáv "Kinek, minek..." leírásában található e-mail címünk, amelyre várjuk-várjuk-várjuk a verseiteket. Legyetek kreatívak, és küldjétek az eredményt! A levélben írjátok meg neveteket, életkorotokat. Ha valaki nem szeretné hogy saját neve alatt jelenjen meg az írása, álnevet, becenevet is használhat. Hajrá!

Itt megnézheted, milyen versek születtek erre a feladványra:
http://koltogeto.blog.hu/tags/el%C5%91_a_t%C3%A9rk%C3%A9pet

"A verseskönyv olyan mint a papírhajó az óceánban. Kevés az esélye hogy célbajut, de nagyon bátor." - nyilatkozta egyszer Noémi.
Nemrég a hatodik papírhajóját indította útjára a költőnő: megjelent a Feketeleves című kiskamaszoknak szóló verseskötete a Kolozsvári Híradó Kiadó gondozásában.

László Noémi romániai magyar költő, műfordító. 1973-ban született Kolozsváron. 1995-ben adták ki "Nonó"-t, az első verseskötetét. Ezt követték időrendi sorrendben: "Az ébredés előterében"(1996), "Esés után" (2000), "Százegy" (2004), "Papírhajó" (2009), "Feketeleves" (2010).

Felnőtteknek szóló verseiben sokszor megjelenik a kételkedés, szomorúság, bizonytalanság. Kamaszversei - az Aranysityakban közölt verseiből már tudhatjuk - tele vannak humorral, iróniával.
"...szeretem a tréfát. Embereknek írok, nem az örökkévalóságnak."

Néhány éve blogot ír, amelyben az őszinteséget, humort, öniróniát bőven adagolja. Így ír magáról az Időalagút című blogbejegyzésben: 

"...én pillanatokból vagyok Krőzus, van egy csomó északfénnyel világító felvétel az emlékezetemben, és ezeknek köszönhetően valahogy elpusztíthatatlan a jókedvem, hiába gondolom időnként, hogy nyomorultul élek..."

A kisebb gyerekeknek szóló verseinek kiadását is tervezi. "...tizenöt éve írok gyerekverseket, ideje lenne azokból is kötetet szerkeszteni, de ezt állandóan halogatom, mert szeretném, ha valóban szép és komoly könyv állna össze, és ahhoz még nem nőttem fel."

Díjai:

2010 azért fontos év költői pályáján, mert megkapta a legrangosabb magyar irodalmi díjat, a József Attila-díjat.

Lackfi Jánostól 2005-ben kapott egy kavicsot. A Nizzai Kavics-díjat , melyet Lackfi János a tehetséges fiatal költőknek szokott évente odaítélni. Ő azt tartja Noémiről, hogy:

"...
Százhatvanezer napja vágyik kis gyengédségre,
Vagy épp felröppen vele az égre
Gyerekkor-hinta,
Igaz, a túlzott kilengést anya tiltja."

Szeretnék majd a Költögetőn is válogathatni a Feketeleves verseiből. De jelenleg nem találom egyik magyar könyvterjesztő kínálatában sem. Pedig alig olvashattunk hasonló tematikájú verseket az elmúlt évtizedekben. Ágai Ágnes köteteiről (Kamaszságok, NEMzedék) és a Kinőttelek című antológiáról tudok, no meg Janikovszky Éva szinte-költészet Kire ütött ez a gyerek? könyvéről, és vége.

Addig is, amíg kézbe vehetem az új kötetet, az előző háromhoz még két zseniális László Noémi-vers az Aranysityakból:

A CIPŐ

Rettenetes problémaforrás.
Fiam, neked hogy nő a lábad, alig
tudom követni. Nem mondom
formás, de két hónapja kaptál új
cipőt, lehetetlen, hogy már kinőtted!
Szerintem elkelne egy focizás elleni
védőoltás, akkor a cipő
sem lyukadna ki. Csukáid árából,
fiam, egy kisebb óvodát el tudnánk
tartani. Légy szíves kímélj meg
a részletektől, nem is akarom
hallani, mi történt. De ne mondd,
hogy kinőtted. Én sem csinálok
bolondot belőled, úgyhogy
uralkodj magadon te is.
Ne követelőzz, nem vagy már
napközis, kapsz majd cipőt,
ha itt az ideje. Addig is
inkább olvass egy kicsit és
gondolkozz azon, mi a manót
műveltél két hónap alatt vele.
Bizony mondom néktek, nagy
bökkenő az ember cipeje!

EBÉD

Miért nincs normális hobbim, járhatnék
például kirándulni vagy néptánc csoportba,
nem ülnék lógó orral, mogorva arccal,
görnyedten, mi lesz belőlem, azt a zenét sem
bőgetném, ebben a lakásban lassanként
létezni sem lehet tőlem, sakkozhatnék vagy
mehetnék úszni, focizni, hokizni, sízni,
de persze mindegy, mert úgysem fogok
soha meghízni, annyit sem eszem, mint egy veréb,
a sok jó ételben unottan piszkálok, rossz
nézni, csak senyvedek itt bent, csoda,
hogy élek, de ha elmegyek, miért tekergek,
gyanús helyeken mászkálok, túl későn
fekszem le, de ha elmegyek, miért nem beszélek
arról, hol voltam, mi történt, ki volt ott,
miért nem mesélek magamról, folyton
csak eltűnök, mintha már nem is itt laknék,
nem is ismernék senkit a házból, ne üljek
ezzel a mártír képpel ha valaki rám szól,
és legyek oly kedves elmagyarázni,
miért nem ízlik már megint
az étel?

Az Aranysityakból válogattam verseket az iskolai szavalóversenyre. Így bukkantam rá László Noémi "svédverseire", melyek elragadóan őszinték. Olvasva őket látom magam előtt a makacsul hallgató kamaszt, amint fejében visszhangzanak a felnőttek szemrehányásai. És elképzelem amint saját belső monológját mondja egy fiú a lányokról vagy egy lány a fiúkról.

MI LENNE, HA

Mindenki annyit feleselne,
rendetlenkedne, lustálkodna,
tévézne, játszana, duhajkodna,
csapkodna, dobolna, ordítozna,
ugrálna, koszolna, tolakodna,
hümmögne, piszmogna, szöszmötölne,
prüszkölne, csoszogna, gyömöszölne,
gyűrne, karcolna, durcáskodna,
prünnyögne, ciccegne, hunyorogna,
csipkedne, húzkodna, lökdösődne,
dünnyögne, motyogna, nyeletlenkedne,
szipogna, szortyogna, keccegtetne,
mint én? Biztosan nagyon kimerült
lenne mindenki. Legalább
békén hagyna. De annyit
senki sem képes, mint én.
Sajna.
 

A LÁNYOK

mértanórán leveleznek.
Titkos ábécét állítottak össze.
Vagy öt ábécé jön-megy a soron.
Azt boncolgatják: ki kibe szerelmes.

Fölösleges így, rejtjelezve értekezni
róla. Ha ránézel, és piros a füle,
akár a padlót is felszedheted alóla:
észre sem veszi. Nem jár: repdes, száll,
suhan, mert épp beléd szerelmes.

Most aranyos vagy, helyes és cuki.
Jövő héten már nem tetszel neki. Rájön,
hogy lábad görbe, füled kajla. Nem tudja,
fejeden mi van, mert nem hasonlít hajra.

És komolyan, hogy képzeled,
hogy neki, hozzád, köze lehet?

Ez megdöbbentő. Gyorsan titkos 
ábécét ír, hogy az egészet elújságolja
Kingának, Adélnak; és aztán
németórán kiveséznek téged.

 A FIÚK

rugdosódnak, és sáros a cipőjük,
és szünetben a porban hemperegnek.
Csúfolják egymást majomnak, szamárnak,
de minden mókát csoportban csinálnak.

Verekszenek. El is bőgik maguk,
de nem vágnak egymásnak undok
arcot. Nem gyűlölködnek hónapokon át; 
és egész évben egy padtársuk van.

Akivel mégsem összeragadva járnak.
Nem puszilóznak, nem visibálnak.
Nem leveleznek, inkább megbokszolják
egymást, és minden rendben.

Jó volna fiúnak születni, csak nem szeretnék
lábon állva pisilni egész életemben.

A fotó László Noémit ábrázolja. Forrás: a költő első verseskötete, mely Nonó címmel jelent meg 1995-ben, Kolozsváron.

Ha a verseket nemcsak olvasni, hanem elmondani is szereted, jelentkezz a Meseutca.hu "vers-eny"-ére:

"Mondjátok videóra kedvenc verseteket, a felvételt pedig október 31-ig küldjétek el elektronikusan az info@meseutca.hu e-mail címre vagy cd-n/dvd-n az Anno meseboltba, a 1013 Budapest, Krisztina tér 7. postacímre. "

A pályázat részletei a Meseutca.hu-n itt olvashatók.