Költögető

Szabó T. Anna: GYERTYA

Kis koszorún gyertya ég -
üljük hát körül!
Ennyi tűz is épp elég
annak, ki örül!

Jó, hogy senki nem siet,
lassú este lett,
gyertyafényben itt ülök
én is veletek,

szemünk egymást tükrözi,
fény a közepe,
beszélgetős vacsora -
nincs vége sose.

Ünnep lett a pillanat,
kis láng-hozta fény -
legyen gyertya máskor is az
asztal közepén!

A vers a költő honlapján jelent meg 2014-ben: szabotanna.com
Grafika: Mester Kata blogjáról: http://mesterkata.blogspot.hu/

Szabó T. Anna: ANGYALOK

Puha ködbe
burkolózva
mint a téli
csillagok

néznek -
titkon sejted őket -
gyermekarcú
angyalok.

Érthetetlen,
hallhatatlan,
csöndbe mártott
dallamok –

fellegekből
leskelődő
láthatatlan
angyalok.

A vers a költő honlapján jelent meg 2014-ben: szabotanna.com
Rajz: Gyöngyöstarjáni Rajzműhely, Vittorio Cadenazzi 2.o.

Szabó T. Anna: AZ ÜNNEP AZÉ AKI VÁRJA

Aki magot szór ablakába
és gyertya vár az asztalán.
A várók nem várnak hiába.
Egy angyal kopogott talán?

Szárnysuhogás az ablakon túl -
vigyázz! Kinézni nem szabad!
Künn az angyalhad térül-fordul,
egy pillanatra látszanak.

A karácsonyfát hozzák – hallod?
- egy koppanás, és leteszik.
Fényben úszik az üvegajtód,
s megint suhogás. Mi ez itt?

Zöld angyaltoll: egy kis fenyőág,
karácsonyszagú és meleg.
“Gyújtsd meg a legutolsó gyertyát!”
Ez az angyali üzenet.

És be is mehetsz – vár az ünnep,
és minden zárt ajtót kitár.
A fa alatt angyalok ülnek -
az ünnep azé, aki vár.

A vers a költő honlapján jelent meg 2014-ben: szabotanna.com
Rajz: Gyöngyöstarjáni Rajzműhely

Tóth Krisztina: A TIGRIS

Szekrény mögött van egy rés,
vigyázz, oda be ne nézz!
Szekrény mögött, bent van a résben,
(Hogy bújt oda? Én sem értem!)
a szekrény és a fal között
valami beköltözött!
Néha fújtat, néha mormog,
néha azt hiszed, hogy nincs is,
de ha a lámpát leoltod,
látni, oda bújt a tigris!

Ott a tigris, bent a résben!
Hogy bújt oda? Én sem értem!

Hozok neki néha enni:
kérsz egy cukrot? Itt van egy szem,
de több nincsen, mára ennyi,
többet el ne lopd a kekszem!
Eldugta a papucsomat,
meg a zoknit is vagy tízszer,
morzsát is hagyott egy csomót,
mindent telefröcskölt vízzel!
Elég malac ez a tigris.
De hogy szóljak rá, ha nincs is?

Oda bújt be szégyenében,
ott lakik most, bent a résben!

Ha sötét van, ott a bajsza,
mozog a falon a rajza,
de ha felgyújtom a lámpát,
megérzem a tigrisszagot,
belefeküdt az ágyamba,
ott is tigrisnyomot hagyott:
jól tenné, ha békén hagyna.
A mackók is megijedtek:
ha megint jön, majd kap egyet!

Nyugi, tigris, házitigris,
maradj ott bent, látlak így is!

forrás: Tóth Krisztina: A londoni mackók, Csimota K. 2013.

Tóth Krisztina: LUSTÁK DALA

Gyere lusta, feküdj mellém,
kezdjünk együtt lustálkodni,
és csak lógjunk itt egész nap,
mint kötélen fél pár zokni!

Gyere, bújj be mellém, lusta,
mondjuk el, mit nem csinálunk!
Most arról készüljön lista,
mi minden nem lesz ma nálunk!

Nem lesz itt ma nyelvtanlecke,
olyat lusták nem csinálnak.
Cerka se lesz kihegyezve,
és az öltözés is várhat.

Lego nem lesz itt ma rendben,
nem lesz mosdás, nem lesz séta!
Nehogy már mozdulni kelljen!
Elterülünk, mint a béka.

Szemetet ma nem viszünk le,
piszkos edényt nem mosunk el.
Aki fel próbálna hívni,
csak csöngessen, annak úgy kell!

Ez a lusták napja, vagy mi,
átalusszuk az egészet,
tessék minket békén hagyni,
ágyba kérjük az ebédet!

forrás: Tóth Krisztina: A londoni mackók, Csimota K., 2013.

Tóth Krisztina: TISZTASÁGI VERS

Folyton akarnak valamit,
tisztára, mint egy börtön.
Miért fáj nekik, ha fekete,
miért kell levágni a körmöm?
Sose láthatom mekkora,
pedig ez érdekelne:
meg bír-e nőni mondjuk úgy
fél- vagy egyméteresre.

A másik meg a fogmosás,
a fogkefe, a fogkrém.
Pedig három-négy hét után
én lehetnék a fogrém.
A bűzös szájú szörnyeteg,
a sárga fogú cápa,
aki a családtagjait
ha szólnak, mélybe rántja.

Folyton akarnak valamit.
Tisztára, mint egy börtön.
Megyek, a fürdőszoba-
büntetésem letöltöm…
Legyen meg, amit mondanak,
a körmömet sikálom,
nyomok rá fogkrémet, sokat,
a fogam meg levágom.

forrás: Tóth Krisztina: A londoni mackók, Csimota K., 2013

Miklya Zsolt: KARIMA-ÁLOM

Lapra írok,
nem kalapra,
ámbátor egy kalap karimáján
jó volna megülni szépen,
lógatnám le a lábam,
és nézelődnék
meg ringatóznék,
mint nagyapánál
a hintaszékben.

Lapra írok,
nem kalapra,
ámbátor egy kalap karimáján
ülhetnék törökülésben is éppen,
és a térdemre könyökölve
kigondolnám az erdőben a fákat,
erdőszélen egy hintázó ágat,
mint nagyapánál
a hintaszékben.

 megjelent az Aranysityak antológiában (2010, 2013)

Lackfi János: PARABOLA

Parabola, parabola
antenna,
nézzünk tévét
éppen ma!
Parabola, parabola,
futballmeccs,
lassított gól,
sípcsont reccs!
Parabola, parabola,
sminkreklám.
Bőröd fittyed?
Kend ezt rá!
Parabola, parabola,
bankrablók,
lő, fut, robban,
légből lóg.
Parabola, parabola,
popcsillag,
rázós ritmus
popsidnak.
Parabola, parabola,
antenna,
űrlény caplat
álmodba!

A vers Lackfi János-Vörös István: Apám kakasa c. kötetében jelent meg. (2009, 2015)

Kiss Judit Ágnes: KÉK ŐZEK

„Kérj a teánkból, friss főzet!”
kínálgatnak a kék őzek.
Zöld italukban eperfalevél,
így melegednek tél idején.

Jó puha föld a mohás tőzeg,
ott tavaszolnak a kék őzek.
Tarka virágot rágcsálnak,
némelyikük csak a sárgákat.

Késő ősszel a kék őzek
egymással megmérkőznek.
„Én győztem, veled alszom ma!”
bőgi az egyik az arcomba.

Néha nyaranta a kék őzek
rettentően megnőnek.
Hogyha nem óvna varázsének,
véletlen lelegelnének.

 A vers megjelent az Aranysityak antológiában (2010, Csodaceruza K., 2013, Móra K.)

Tóth Krisztina: NAGY MARA

Áruld el nekem, nagymama,

milyen állat a nagy mara?

Van-e nagy feje, nagy hasa?

Egészben véve nagy maga?

Kisfiam, szólt a nagymama,

pici állat a nagy mara.

Mint egy nyúl, de a füle apró:

de most ezzel egy kicsit hagyj, jó?

Majd elmegyünk az állatkertbe,

ott legelészik, majd meglátod

a kis marát, a nagy marát meg

az összes ilyen maraságot.

Tóth Krisztina: Állatságok c. kötetéből, 2007., Magvető K.

rajz: Tömöri Anna 3. osztályos

Fecske Csaba: CSILLAGOK KÖZÖTT  

Tejút, égi gyalogút,

ködös messzeségbe fut.

Zörög a Göncölszekér,

tündér, angyal hazatér.

Világít a telihold,

vajon hol van, ami volt?

Ki jár fönn a Tejúton,

fényes úton, titkoson?

Nem tudom, csak azt tudom,

hogy a választ nem tudom,

mert egy kihűlt csillagon

van nékem az otthonom.

 a vers megjelent: a Szitakötő 2015/2. számában

Békés Márta: IMBOLYGÓ ISKOLA

Hol volt, hol nem volt,
volt egyszer egy iskola.
Nem forgott az se lúdlábon,
se kacsalábon.
Hiszen éppen az volt a baj,
hogy nem is nagyon forgott.
– Erre, nem arra! –  mondták emerről.
– Arra, nem erre! – mondták amarról.
De az iskola bizony nem mozdult semerre.
– Merjed, merjed! – mondták az Emerrék.
– Marjad, marjad! – mondták az Amarrák.
Az iskola kicsit szédült ugyan,
de tartotta magát.
– Ha nem mered, csak marad a semmibe!
– Ha nem marod, csak mered a semmibe!
De az iskola nem mert, mert nem mart.
És nem mart, mert nem mert.
Billegett ugyan erre,
támolygott ugyan arra,
de maradt a helyén meredten.
Szédült már mindenki
az igazgatótól a portásig,
féltek, kipotyognak.
A tanulók nem bánták,
jobb ez mint a vidámpark!
Csak a tanárok sopánkodtak:
– Jó, jó, de merre az arra?
A szülők csak sápítoztak:
– Álljon az iskola végre a sarkára!
– Na, ez nekem meredek!
Inkább mégse maradok!
– így döntött az iskola egy nap.
És megrázta magát.
Imbolyogva ugyan,
de mégiscsak elindult.
Erre is, meg arra is.
Semerre, s amarra se.
Bottal üthették a hült helyét.
Aki kiváncsi és
mégis forró nyomon keresi,
megtalálhatja
UGYANOTT!

megjelent az Író Cimborák blogján, 2015. február:
http://irocimborak.blogspot.co.at/2015/02/irany-az-iskola-igy-felelunk-mi.html

Békés Márta: ÁRULKODÓK DALA

Lestél rólam, ne is tagadd!
Meg leszel mondva!

Káromkodtál, szégyelld magad!
Meg leszel mondva!

Körmöd piszkos már egy hete!
Meg leszel mondva!

Kinek rossz a lehellete?
Meg leszel mondva!

Óra alatt mindig zabálsz!
Meg leszel mondva!

Nem a tied, amit találsz!
Meg leszel mondva!

Nincsen házid s te csak lapulsz!
Meg leszel mondva!

Mindenért csak engem szapulsz!
Meg leszel mondva!

Mindig meglöksz írásórán!
Meg leszel mondva!

Mint egy zombi, úgy nézel rám!
Meg leszel mondva!

Mit bökdösöl, szállj le rólam!
Meg leszel mondva!

Ez nem az én disznóólam!
Meg leszel mondva!

Órán is csak mindig játszol!
Meg leszel mondva!

De tőlem kérsz radírt százszor!
Meg leszel mondva!

Meg leszel mondva!
Ki leszelt dobva!
A szemétdombra!
Meg leszel mondva!

forrás: Csodaceruza Magazin, 2014. 68.szám

Rajz: Gyöngyöstarjáni Rajzműhely, Vári Benedek 2.o.

Nyulász Péter: ELMONDOM ANYUNAK

Mostantól május van, nemsoká vasárnap,
gondoltam költök egy verset a mamámnak.
Jól csengő, dallamos rímeket kerítek,
megfestem velük a szivárványszíneket.

Első az ibolya, aztán a kék,
sötét és világos miként az ég.

Füvek és levelek festenek zöldet,
pitypangok sárgába felöltözködnek.

Narancs a kertből a vízililiom,
végül a piros, a rózsaszirom.

Szerintem jó kis vers, vagyis hogy remélem,
többre még nem képes szerényke személyem.
Olyan a ritmusa, akár a szív dobban,
legjobban vágyom rá, hogy egyszer elmondjam,
amikor hazaérsz, elibéd szaladva:
Anyukám szeretlek, ugorj a nyakamba!

Orgoványi Anikó: MA JÓ VOLTAM

Megfogadtam, ma jó leszek,
s mit anya kér, mindent megteszek.
Bevetettem az ágyam,
rendet raktam a szobámban,
nem lóbáltam a lábam,
a spenótot megkajáltam,
szamárfület nem mutattam,
mások baján nem mulattam,
nem lett foltos a nadrágom,
nem téptem szét a cipzárom,
nem csapkodtam az ajtót,
nem csúfoltam a Palkót.
Leckéztem is eleget.

Ma már annyit voltam jó,
most egy kicsit pihenek!

rajz: Rózsa Nelli 8.o.

Tóth Virág: AZ ÉN KERTEM

Az én kertemben nyílnak a tulipánok
A tulipánban kicsi porzókat látok.
Nyílik más is a kertemben
Rózsák s liliomok szerte.

Szedek belőle egyet-kettőt,
Szüleimnek adom mind a kettőt.
Vázába rakom, hogy illatos legyen,
S a házba szálló méhecske sok virágport egyen.

Ahogy a virágot szedem csokorba,
Feltűnik előttem egy hétpettyes katica.
S gyorsan meg akartam fogni,
Hagytam az ujjamra rászállni.

De ő ezt hamar megunta,
Lebegtette szárnyát,
De pechére ott suhant egy fecske,
S a szegény katicát eledelnek nézte.

Varró Dániel: SZESZÉLYESKEDŐ

Hétfőn hú, nagy az én haragom
azt, aki bosszant, megharapom.

Kedden a kedvem pont közepes,
se jó, se rossz, mint a krumplileves.

Szerdán szépen szót fogadok,
intelligensen bólogatok.

Csütörtökönként úgy alakul,
hogy csínyeket csinálok csintalanul.

Pénteken egy pukkancs vagyok én,
dacosabb, mint a saját kisöcsém.

Szombaton szeppent vagyok és szende,
semmi komiszság nem jut eszembe.

Vasárnap aztán verekedek,
visítok, amíg berekedek,
vigadok duhajul, végtére
mi másra való a hétvége?

Forrás: Varró Dániel: Akinek a kedve dacos c. kötete, Maros Krisztina illusztrációival.

Szabó Attila: SZÍVEM NEM PARÁZIK

Egyik lábam jobbra menne,

másik lábam balra át.

Középen meg szívem buzdít

kijárni az iskolát.

Szívemben még nem csalódtam,

az vezet, ha indulok.

Akkor is, ha inkább jobbra,

vagy csak visszafordulok.

Ad-e nékem jó tanácsot?

Tudja-e, mit akarok?

Vagy csak össze-vissza rángat,

mint éjjel a takarót?

Egyik lábam tétovázik.

Másik lábam hátra lép.

De a szívem nem parázik,

indulásom várja rég.

Megjelent: a Szitakötő 2015/29-es számában. Illusztráció: Benedek Virág

Lackfi János: TRÁGÁR BESZÉD

„Trágár szavakat használ,
éppen ezért megintem!”
– üzenőmbe ezt írták,
bár nem igaz szerintem.

Hózentrágárt használok,
az tartja a nadrágom,
de ha kell, csúnyán többé
nem beszélek, nem bánom.

Ha valaki felbosszant,
mostantól rúgom csendbe,
nevezem asztallapnak,
azt mondom rá, hogy zsebtej.

Meg hogy utolsó hörcsög,
kapja el a lasszómat,
az agyát szétbosszantom,
köbön rúgom, azt jól van.

Az édes anyukája
egy katonai hunta,
és gólyatöcs az öccse,
buta csipa a húga.

Megfognak és beírnak,
szigorúan rám néznek,
pedig csúnyát nem mondtam,
nem értem az egészet.

               Forrás: Lackfi János: A részeg elefánt c. kötete

Csík Mónika: A BIRODALOM VISSZAVÁG

A KTZ-X23 bolygó teljes
hadserege harcra kész,
zöld nyálka a fegyverekben,
a pókhálófonal-tartályok feltöltve,
helyére került a ragacs-csúzli,
berreg az ionizátor, villog a tér-
és időelgörbítő csudamasina,
sorakoznak az egypúpú nyihahák,
olajfröccsöt kapnak a támadó
robotok, csaholnak a propeller
meghajtású vadászkutyák, a gőz
feltölti a harci sáskák légbuborékát,
zuttyan a hathengeres zöttyentő,
csikordul az egyfogú fogaskerék,
zakatol a tankká átépített borsdaráló,
bűzbombákat gyártanak a borzok,
a mindent látó távcső beélesítve,
veszett éti csigák galoppoznak,
hármat pislant a célzókereszt alatti
kijelző, indulhat a roham, kardomat
Enterrel tudom százlövetűre váltani.

A vers forrása: Író Cimborák blog

Kovács András Ferenc: SÜKET HOLLÓ

Élt a skót Felföldön egy holló.
Szófukar volt, sőt: nagyothalló!
Ha jött egy jó varjú,
s szólt hozzá: "Hauvarjú?" -
Annyit se vágott rá, hogy: "Helló!"

 

Kovács András Ferenc: TALIGÁS KANDÚR

Egy kandúr alacsony taligán
gurult át Balatonaligán...
Egy cicus is állt ott,
s utánakiáltott:
"Mi újság Aradon, Palikám?"
 

forrás: Kovács András Ferenc: Hajnali csillag peremén c. kötete